Az elmúlt évek filmtermését végignézve, feltűnő, hogy Hollywood mennyire gyakran fordul a "Régen minden jobb volt." mantrához. Mondjuk ki nyíltan: a jelenlegi Álomgyár a régiből él. Vagy már megkezdett szériákra rángatják vissza a ráncos hősöket (Die Hard, Indiana Jones, Star Wars), esetleg a ráncos akciósztárok vágnak bele teljesen új kalandokba (Red 1-2, The Expendables-trilógia), vagy szépen átadják a stafétát, akár egy folytatás (Az ébredő Erő), akár egy reboot (Szellemirtók) képében. A lényeg, hogy jól bejáratott nevekkel, ismerős brandekkel próbálja takargatni Hollywood (sikertelenül), hogy nem mer kockáztatni. Erre föl itt van az Elliott, a sárkány, ami sok szempontból tökéletesen beleillik a fenti sormintába, mégis frissítőnek hat.
Mert, ha valaki élen jár az utóbbi évek nosztalgia hullámának a meglovagolásában, az egyértelműen a Disney. Nem csak a Star Warsszel, hiszen klasszikus meséinek az élőszereplős feldolgozása már 2010-ben megkezdődött az Alice Csodaországban-nal - amely hozott is laza 1 milliárdot - és folytatódott olyan művekkel, mint a Demóna, vagy a jövőre érkező A szépség és a szörnyeteg. Éppen ezért különös, hogy a meglehetősen bárgyú 1977-es mesefilmben mi olyat találhattak az alkotók, amit érdemes lehet elmesélni a mai generációnak.
És az az előttieknek. Ugyanis nehezen lehetne behatárolni, hogy pontosan mikor is játszódik a film, ami nagyban segít annak elfogadásában, hogy eddig hogy nem tűnt fel a műholdakon, HD felbontású családi képeken egy böhöm nagy sárkány, vagy miért nem nyúlkálnak az emberek automatikusan az okostelefonjaik és tabletjeik után. Csak Karl Urban most is remekül belőtt frizurájából és a most 80 éves Robert Redford barázdált arcából tudjuk, hogy nem a 90'-es évek valamelyik kedves családi matinéján ülünk. És míg előbbinek jutott ezúttal a kissé alulírt mucsai rosszfiú, addig utóbbit akkor is simán végignéznénk és hallgatnánk két órán át, ha kizárólag sárkányokról, varázslatról, vagy a Butch Cassidy és a Sundance kölyök forgatásáról anekdotázna.
Merthogy a címből és az előzetesekből ítélve van itt sárkány (nagy és szőrös) és egy csipetnyi varázslat is. Az említett sárkány, akit a helyiek csak legendának hisznek (kivéve Redford) összebarátkozik és barátjává fogadja az elárvult Pete-et (a Disney jó szokásához híven nettó 3 perc alatt végez a szülőkkel), akivel 6 évig gondtalanul élnek az erdőben. De a fakitermeléseknek hála az emberek és az "elmauglisodott" Pete útjai keresztezik egymást, ami Elliott titkának a felfedésével is jár.
A mágiája ennek a filmben az egyszerűségében rejlik. Nincsenek nagy fordulatok, igazán utálni való gonosz, és a Hablaty-Fogatlan páros is sokkal eredetibb és szívhez szólóbb az elmúlt évekből. Míg a Dreamworks meséjében a fiú egy hebehurgya, de jó lelkű és találékony hős, addig Pete egy ezerszer látott tucat árva, Elliott pedig a kutyák ájtatosságát és játékosságát viseli magán Fogatlan sokszor öntörvényű macskatermészetével szemben.
Mégis működik, mégis meghat, ha kell, pont az oldscoolsága miatt. Nincsenek nagy, harsány hasra esések, vagy tragédiák és kényszerű drámák, sőt mi több, már-már túlontúl alulírt. Mindezek ellenére a nagyoknak jól eső érzés, hogy nem egy moneyshotokkal teletűzdelt fantasyt látnak, a kicsik pedig ha másért nem, oda lesznek a nagy plüssállatra emlékeztető Elliottért, valamint a kaland egyszerűségéért. Nem egy felejthetetlen élmény, de arra a másfél órára mégis magával ragad. Mi ez ha nem varázslat? A nosztalgia varázslata, ami még mindig képes új arcát mutatni.
Értékelés: 72%
Kiknek ajánljuk?
- Akik a 90'-es évek családi filmjeiért odavoltak!
- Akik bármeddig eltudnák hallgatni Robert Redfordot!
- Akik bármeddig eltudnák nézni Bryce Dallas Howard-ot!
Kiknek nem?
- Szőrallergiásoknak!
- Akiknek 2016-ban ez már nem elég!