Hirdetés

Évadkritika: Banshee - 4. évad

|

Nem rossz, de nem is tökéletes évaddal zárta le történetét Banshee kisvárosa. Szezont és sorozatot értékeltünk.

Hirdetés

Elérkezett az idő, hogy ezzel az évadkritikával elbúcsúzzunk a nem túl hosszú életű amisokkal és törött csontokkal megpakolt Banshee-től. 

Hirdetés

Mikor 4 évvel ezelőtt először kapcsolódtunk be Banshee kis városkájának életébe, rögtön az első rész egy olyan csavarral indult, ami magasra tette a lécet a tekintetben, hogy mire számíthatunk ettől a showtól, és azóta sem győzte bizonyítani, hogy története nem csak a szex, erőszak és vér hármasának szerelemgyereke, hanem egy nagyon intelligens és nagyon körültekintő írómunka is van mögötte.

Ezt bizonyítja a sok háromdimenziós karakter, a folytonos megújulás és a remek időzítés képessége, ami évadról évadra tartogatott valami eddig nem látottat a nézőnek. Mindezt egy poros amerikai kisváros környezetébe helyezve, ahol a bőrszínskála, a vallások és identitások mindenféle árnyalata próbál kijönni egymással. Amisok, indiánok, neonácik, profi bűnözők állnak ebben a sorban, és a már meglévő szociális problémáikat tovább nehezítik azok, akik frissen érkeznek a városba és nem átallják teljesen felbolygatni annak életét. Ilyen például főszereplőnk, Hood is, aki betoppan a város kocsmájába, majd szemtanúja lesz az újonnan kinevezett seriff halálának. Azért, hogy bűnözői múltját elfedje, ellopja annak személyazonosságát, és így válik Hood seriffé, akinek eredeti nevét végig homály fedi majd. Itt kezdődött történetünk, a többi történelem.

4. évad - A lezárás (SPOILERES)

A legutóbbi évad egy elég merész és eddigiektől eltérő koncepciót húzott elő a tarsolyból. A korábbi szezonoktól eltérően úgy döntött, hogy a kronológiát nem követi úgy, ahogy megszoktuk, és cselekményét a 3. évad után körülbelül 1 évvel későbbre helyezte át.  De nem csak ez volt a meglepő, hanem az is, hogy a szerény 8 epizódos évad durván első felében egy, a status quo-t nagyon megkavaró gyilkossági ügy állt a sztori középpontjában, az áldozat pedig nem más, mint Rebecca. Így tehát evidens, hogy mint Hood, mint Proctor, de még az időközben rendőrfőnökké avanzsálódott Brock is próbálja felgöngyölíteni az esetet és a gyilkos nyomára bukkanni.

De a többi szál sem pihent ez idő alatt, mert a Bunker testvérek továbbra is az évad egyik legjobb ellenpárosát alkották, mi több, a neonáci vezér Calvin Bunker az egyik legjobb évados főgonosznak bizonyult. Rajtuk kívül próbáltak valamit kezdeni Carrie-vel, de így visszatekintve az ő figurája volt leginkább parkolópályára állítva. Voltak jó akciójelenetei, de a történet szempontjából nem mindig bizonyult relevánsnak.

Ez az évad annak ellenére, hogy egy elfogadható kezdéssel bírt, sajnos kicsit ellentmondott egyik eddigi erényének, ami az időzítés volt. 10 helyett most 8 epizód állt az alkotók rendelkezésére arra, hogy ne csak megoldjanak egy gyilkossági ügyet, és minden szálat annak rendje és módja szerint lezárjanak, de vissza is kellett hozniuk a történetbe Job-ot, és úgy döntöttek, hogy megtoldják a történetet még minimum 1 fontosabb karakterrel is. Ez persze azt eredményezte, hogy teljesen felborult az időbeosztásuk. Relatíve sok időt emésztett fel a Rebecca gyilkosa utáni hajsza, ami több epizódon keresztül flashbackekből és egy helyben toporgásból állt. Ezzel szemben Job kérdését a felvetése után 2 epizóddal már meg is oldják és lelki zavarokkal ugyan, de épségben visszakerül a városba.

A legirritálóbb fejleményt talán az adta, hogy teljesen feleslegesen hoztak be egy női karaktert a legutolsó 4-5 epizódra. Veronica Dawson egy drogproblémákkal küszködő FBI ügynök volt, aki Banshee-be azért jött, hogy segítse a nyomozást, valamint még egy okból kifolyólag, amit nincs szívem elsütni, de az utolsó epizódból ez is kiderül. Ez sok drága időt vett el, amit nyugodtan lehetett volna a mellékszálakra is költeni.

Az évad nagyjából a 6. résznél jött rá, hogy sűrűsödniük kellene a fejleményeknek, különben így nem lesz jó. Ez hellyel-közzel meg is történt. Kicsit sebesen és hézagosan zártak, viszont ami méltó lett, az a három antagonista kilépője volt. A Hood vs. Burton (ami a rajongók régi kívánsága volt), valamint a Kurt vs. Calvin Bunker bunyónak a nyertesei nyilván nem szorulnak magyarázatra, viszont egy nagyon megérdemelt és emlékezetes búcsúban részesültek a vesztesek.

Az egész sorozat főellensége, Proctor lezárása azért már hagyott némi kívánnivalót maga után, de az, hogy az ő sorsát a nézők fantáziájára bízták, szerintem nem volt rossz húzás az íróktól. A protagonisták közül Hood, Carrie, és talán Sugar búcsúját meg lehetett könnyezni. Egyedül Job érdemelt volna még egy kis időt, elvégre ő volt az egyik (mondhatjuk) közönségkedvenc karakter Burton mellett, de ez még elnézhető volt.

Nem ez volt a Banshee legerősebb évadja, de mivel 8 részben kellett lezárni négy szezon eseményeit, ezért ez nem is meglepő. Viszont a búcsúepizód a kiszámíthatósága ellenére is méltó lett ehhez a fantasztikus showhoz, ami ugyan nem vált olyan népszerűvé, mint egy mezei HBO-s sorozat, de az biztos, hogy a kábeltelevíziózás egyik gyöngyszemeként vonul vissza a Cinemax csatornáról.

Évadértékelés: 80%

Az egész sorozat értékelése: 90%

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.