Hirdetés

Könyvkritika - Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

|

Amikor az idő hurkot köt a nyakunkra.

Tom Sweterlitsch regénye nem vállalkozott kevesebbre, mint arra, hogy friss vért pumpáljon az időutazós történetek ereibe. Nem volt könnyű dolga, de az eredmény végül csak olyan lett, amin érdemes átverekednünk magunkat.

Hirdetés

A történet középpontjában egy harmincas éveiben járó nyomozónő, Shannon Moss áll, akit egy család meggyilkolása ügyében hívnak ki terepre. A ház, melyben a gyilkosság megtörtént és ahonnét egy fiatal, tinédzserkorú lány eltűnt (vélhetően elrabolták és élete veszélyben forog) ugyanaz a ház, amelyben hősnőnk egykori, rég elhunyt barátnője is élt. Shannon Moss képtelen elszakadni a múltjától, a régmúlt történései pedig egészen a jövőig fogják kísérteni. És vissza. Tessék? Sweterlisch könyve a felszínen egy egyszerű thrillernek mutatja magát, amelyben a pályáján viszonylagosan új, komolyabb tapasztalattal nem rendelkező nyomozónőnek kell felderítenie egy brutális bűnesetet és megelőzni egy újabbat. Moss nem mellesleg egy olyan cég alkalmazottja, amely kifejlesztette az időutazás lehetőségeit, így egy ügy felgöngyölítése érdekében könnyűszerrel előre utazhat az időben, hogy ott belekukkantson az addigra már lezárt ügy aktáiba és azokat felhasználva, visszautazva az ő jelenébe szépen megpróbálja megoldani a dolgokat. Moss-nak azonban nem ez az egyetlen feladata - hősnőnk mindeközben a kormánnyal egyetemben azon munkálkodik, hogy valamiképpen megakadályozzák a világvégét, amely minden lehetséges jövőképpel egyre közelebb és közelebb ólálkodik a jelenünkhöz. A fennálló helyzet nem egyszerű és igen, kis híján belefájdult a fejem, mire összeszedtem mindezt.

Így leírva és sommázva tűnik ki leginkább az, hogy Sweterlisch mennyire őrülten ambiciózus tervet tűzött ki maga elé. Regénye konkrétan egy poszt-apokaliptikus vízióba ágyazott thriller, amely ezen felül még képes az idő múlásáról, tetteink súlyáról és az azok által kiváltott lehetséges jövőképekről filozofálni. El tudom képzelni azt a pillanatot, amikor a szerző, miután megrészegült saját fantasztikus ötletétől, a kijózanodás pillanatában kezdett rájönni, hogy azért ezt nem lesz olyan piszok egyszerű kivitelezni.

Az igazság az, hogy e sorok írója egészen a fináléig nem tudtam eldönteni, hogy mégis hogyan vélekedjen az alkotásról. Az ambíció ugye nagyon szép dolog és dicséretre méltó, de meg kell tanulni formába önteni úgy, hogy a végeredmény élvezetes legyen és ne lépjen túl a saját keretein. Egy időutazást középpontba állító történetnél pedig hatványozottan kell ügyelni arra, hogy maga az időutazás ne váljék egy puszta gimmick-é, ne csupán egy olyan eszköz legyen az alkotó kezében, amellyel kényére-kedvére alakíthatja és bonyolíthatja a cselekmény menetét - ezzel összezavarva az olvasót. Nem jó az, ha átverik az embert és az átverést magát próbálják palástolni holmi időkavarással. A Letűnt világok dacára annak, hogy nagyon igényli a figyelmét az olvasónak és könnyen el lehet veszni a nevek, helyszínek garmadájában (helyesbítés: e sorok írója olykor elveszni látszott, de ez nem jelenti azt, hogy bárki más mindenképpen el fog veszni), érezhetően intelligensen igyekezett használni az időutazást. Sweterlisch látszólagos könnyedséggel lavírozik az idősíkok között és akkor válik igazán élvezetessé a műve, amikor az idő kiismerhetetlen voltát próbálja kommunikálni. Ahogy Shannon ide-oda utazik az időben és próbál pontot tenni az ügy végére, mindig szembesülnie kell azzal, hogy őmaga ugyanaz marad, az általa megismert emberek idősíkonként más és más tapasztalatokkal gazdagodott emberek, akik hol saját maguk megtört, megkérgesedett szívű verziója, hol pedig gyengédségre éhes változatuk saját magának. Elég egyetlen nap, egyetlen történés és egy élet máris olyan fordulatot vesz, amely aztán a jövőre nézve is kihatással van. Az időutazás kapcsán még ezen kívül is sok izgalmas gondolatot felvet az író, amelyek kellemesen bizsergetik az olvasói agyat: egyik ilyen példa erre a lehetséges jövőképek teljes megsemmisülése, amint Moss visszatér a saját jelenébe. Az író mindent megtesz annak érdekében, hogy érzékeltesse velünk, az időutazás bár kétségkívül áldásnak bizonyulhat, bizony súlyos következményeket is vonhat maga után.

A Letűnt világok gondolatprovokáló alkotás abból a szempontból, hogy olvasóként mindenképpen ellamentálunk azon, hogy miként alakulna az életünk, ha éppen ekkor meg ekkor másként cselekedtünk volna, ahogy cselekedtünk. Sweterlisch persze ezeket a gondolatokat a thriller narratívájának szolgálatába állítja, de még így is izgalmas, mert amikor csak tudja, beleinjektált néminemű személyességet a regénybe, amelyek aztán karakterformáló elemekké avanzsálódnak (Shannon viszonya az édesanyjával például egyik jövőképben sem túl rózsás, de a szerelmi szál is tartogat érdekességeket). A karaktereket illetően, Shannon Moss egy mindenképpen érdekes protaganistának mondható, még ha nehézkesnek is bizonyult úgy istenigazából közel férkőzni hozzá, mintha folyamatosan ott lett volna egyfajta gát, egy védővonal, amelyen túl nem juthattunk. Dacára annak, hogy az író nem akarta mindenáron egy tévedhetetlen, tökéletes figurának beállítani. Moss egy a teljes megtörtség határmezsgyéjén egyensúlyozó karakter, aki hiába próbálja kétségbeesetten menteni a látszólag menthetetlent, sokszor falakba ütközik, és rá kell jönnie, hogy vannak dolgok, vannak tragédiák, amelyeknek egyszerűen képtelenség útját állni. Sweterlitsch ezzel simán kölcsönveszi a szimpátiánkat és hősnőnk szolgálatába állítja - így az általam említett gát valamelyest enyhülni tetszik. Az is segít, hogy érezhetően egy olyan ember útját követhetjük végig, aki hozzánk hasonlóan meglehetősen keveset tud és ő maga kvázi beavatatlanként igyekszik kisilabizálni ezt az egészet.

Sweterlitsch bár több fordulatot is bevet, egyik sem hat igazán hatásvadásznak: a magam részéről izgalmasnak tartottam, ahogy olvasóként az orromnál fogva vezetett és szép lassan világossá váltak bizonyos aspektusai a cselekménynek és élvezetesnek tartottam azt is, ahogy a fináléban bedobott egy olyan sötét kelepcébe, amelyből a kiút abban a pillanatban lehetetlennek látszott. Bevallom, sokáig nem voltam kételyek híján arra vonatkozólag, hogy ez az egész egy ambiciózus blöff, de mire a végére értem bizonyosan éreztem, hogy egy lebilincselő és változatos színezetű regénnyel van dolgom. Vakmerően, bátran hágja át a műfaji követelményeket és könnyűszerrel hajlik át egyik fejezetről a másikra (vagy épp egyik oldalról a másikra) szimpla thrillerből először soft-, majd hard sci-fivé (az utolsó harmadnál többen Philip K. Dick munkásságát emlegetik és ebben van némi igazság), hogy aztán rövid időre letisztuljon és ott hagyja az olvasót a gondolataival, kissé kiütve ettől a mámorító zsáneregyvelegtől.

A könyvet köszönjük az Agave Kiadónak! Az alábbi linken Ti is beszerezhetitek!

Hirdetés
X

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.