Augusztusban érkezik a mozikba az idei év egyik legviccesebbnek ígérkező filmje, A Galaxis őrzői, ideje hát ráhangolódni a zenei albummal.

Az elmúlt hónapok nemcsak szórakoztató filmekben voltak gazdagok, hanem remekebbnél remekebb filmzenékben is, amik egy része már most jó eséllyel indul „Az év legjobbja” címéért… vagy a legrosszabbért.

Az egy ideje már halódó zenei rovatunkba ezúttal új életet lehelünk és az elmúlt időszak aláfestéseit vesszük górcső alá.

Ismét eltelt egy újabb év, Hollywoodban pedig a filmzene tovább hígult, ezzel még inkább megszüntetve művészi vénáját.

Nem, természetesen nem a népszerű műsor filmzenei előadásait fogjuk kivesézni – habár lenne mit – hanem a mutánsok zenei világát.

A mostani egy rendkívüli – személyes, de nem közönséges – véleménynyilvánítás lesz a filmzene műfajának a folyamatos erodálásáról és annak talán legfőbb okozójáról.

Most hogy a mindig, S-es kosztümben feszítő, a napokban a 75. életévébe lépő szuperhős ismét berepült a mozikba, ideje felmelegíteni rovatunkat, és végigvenni az Acélember fontosabb filmes interpretációinak a zenei állomásait.

Most, hogy fejünket szép lassan elhagyják az agyonjátszott ünnepi slágerek, a gigászi évértékelő mintájára végigveszem, hogy – szerintem – melyek voltak az elmúlt év legjobb filmzenéi.

Csillogó bőrű vérszívók, vérfarkasnak gúnyolt óriás huskyk, Steven Seagal-i arcjáték. Ezek mind az Alkonyat széria elengedhetetlen kellékei, akárcsak a jó zene.

John Barry és David Arnold után a cikksorozat zárásaként jöjjenek azok a zeneszerzők, akik – hogy stílszerű legyek – kettő helyett csak egyszer tudtak élni a lehetőséggel a franchise történetében.

A széria fél évszázada alatt mindössze két szerző mondhatta el magáról, hogy egynél több Bond filmhez komponált zenét: John Barry és utódja „techno Barry”, azaz David Arnold.

Folytatva a James Bond hónapot, és a híres ügynökről szóló írások túladagolását, a most következő cikksorozatban a széria egyik legmeghatározóbb eleme kerül kivesézésre: a zene.

Amnézia, CIA, gyilkosságok, fedett ügynökök, összeesküvések, profi bunyók, titkokkal shaftelés, látványos üldözések. Kihagytam valamit a Bourne-franchise jellegzetességei közül? Igen: a zenét.

Most, hogy befejezte röptét a denevér, ideje, hogy alámerüljünk Gotham városának sötét, drámai, ugyanakkor minőségi zenéinek világában.