Tíz év. Közel ennyi kellett, hogy Hollywood legnagyobb szabású felnövés történetére - és ezzel gyerekkorunk végére - pont kerüljön. Méghozzá nem is akármilyen.

Az elkerülhetetlen finálé a végéhez közeledik, első felvonása mégis inkább prológusként szolgál a végső összecsapáshoz.

A hatodik tanév a Roxfort falai között sok tekintetben egészen felemás, de elődjéhez képest sokkal magabiztosabb léptekkel jár a felnőtté válás, és ezzel együtt az elkerülhetetlen finálé irányába.

Az ötödik tanévvel új, egységesebb korszak vette kezdetét a kis túlélő és ezzel együtt a filmadaptációk életében is. Ez persze az átlag mugliknak nem feltétlenül nyerte el a tetszését.

A Roxfort falai kitágultak, ahogy főszereplőink érzelmi világa is, miközben a tétek tovább nőttek az előző részhez képest. De a mágia már nem a régi. Viszont ez egyáltalán nem baj.

A kis túlélő második kalandjára igaz a folytatásokra manapság egyre ritkábban álló szabály: nagyobb, látványosabb, jobb. Még ha utóbbi nem is sokkal.

Hollywood egyik legnagyobb vállalkozása és felnövés története, ami kezdetben nem volt több, mint egy a karácsonyfa alá csomagolt tanmese, de abból legalább a jobb fajta.