Hirdetés

Könyvkritika - Brandon Hackett: Xeno

|

Űrutazás, elképesztő idegen lények, meg egy-két tanulságos gyomros az olvasónak - ez a Xeno.

Gondolkoztatok már azon, hogy milyen élet fejlődhet, vagy fejlődhetett már ki egy másik bolygón? És ha igen, vajon miben hasonlítanának ránk, emberekre, vagy éppen miben lehetnének teljesen mások? Brandon Hackett megtette, az eredmény pedig egy szédítő és bonyolult jövőkép kavalkádja, amely számos tanulsággal szolgál az olvasónak.

 

Hirdetés

A xeno kifejezés azokat az idegen lényeket foglalja össze, akik a történet szerint a 22. századra akarva-akaratlanul a Föld bolygó lakosai lettek. A titokzatos és felfoghatatlanul magas fejlettségi szintet elért migrátorok féreglyukakkal bolygókat kötnek össze, lakosaikat pedig migrációra kényszerítik. Így hagyta el milliónyi ember akarata ellenére bolygónkat, és így kerültek a Földre a folyamatosan alkotói lázban égő, bagolyszerű firkák; a vízben elő és nem is enyhe felsőbbségtudattal rendelkező hidrák; valamint a gyilkos hajlamú és szinte megfejthetetlen ostorosok. A migrátorok minden fajból agymosott szónokokat választottak, hogy rajtuk keresztül közvetítsék utasításaikat - de valódi céljaikról mit sem tudnak a gyarmatosított bolygók lakói.

Főszereplőnk, Olga Ballard professzor a xenókat kutatja. Semmire sem vágyik jobban, mint arra, hogy minél jobban megérthesse az idegen lényeket, akikkel kénytelenek az emberek együtt élni - és ezzel a megértéssel megszüntesse, vagy legalábbis mérsékelje a fajok közötti ellenszenvet, sőt gyűlöletet. Hiszen ebben a multikulturalitást újrafogalmazó világban olyan problémák kísérik a mindennapokat, melyek kezeletlenül hagyva mindegyik faj vesztét okozhatják.

A kulturális különbségek olyan hihetetlen méretekben húzódnak az emberek és a xenók között, hogy a megértésre tett kísérlet nélkül végzetes konfliktusok alakulhatnak ki. A kommunikációs problémák is jelentősek: hiszen nem csak arról van szó, hogy a különböző fajok különböző nyelvet beszélnek - bár ez is hatalmas nehézségek okoz, hiszen például a firkák madárfüttyhöz hasonló hangokkal kommunikálnak. Az idegen lények fogalomrendszere is teljesen különbözik egymástól, és így számunkra triviálisnak tűnő dolgokat is nehéz megmagyarázni a xenóknak, és fordítva.

 

Olga Ballard családja magába foglal egy ostoros támadásba elhunyt (és egyébként elismert xenológus) apát, egy agymosott migrátor szónokká tett anyát, és egy politikai karrierre áhítozó testvért. Ez a nem mindennapi felállás nem is számít olyan rettentően különösnek a regény a világában, de annál inkább annak számít, mikor Olga - emberemlékezet óta először - ellenáll a migrátorok akaratának. Persze, nem egyes egyedül: egy igencsak színes és nagyratörő csapat segítségével, amely emberek és xenók összefogásával akar megszabadulni a gyarmati rendszertől.

Ezzel egy olyan utazásra indulunk a világűrben, amely szép nagy pofoncsapásokkal örvendeztet meg minket, gyanútlan olvasókat. Brandon Hackett határtalan képzelőereje olyan világokkal ismertet meg minket, amelyek kíméletlenül az arcunkba tolják, hogy milyen nagyképű és nemtörődöm is az emberi faj. Hogy képtelenek vagyunk az empátiára, a kommunikációra és arra, hogy kicsit tovább lássunk két méternél. Hogy a felgyorsult világban annyira leterhel és leköt minket az élet minden búja és baja, hogy nem tudunk békét kötni egymással. Mindeközben pedig észre sem vesszük, hogy mindannyian, a mi csodálatos és elképesztő, gyönyörű kék bolygónkkal együtt talán sokkal kisebbek vagyunk, mint gondolnánk.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.