Hirdetés

Könyvkritika - Dan Wells: Csak a holttesteden át

|

Üdvözöllek újra, John Wayne Cleaver, aki csak azért nem vagy a kedvenc sorozatgyilkosom, mert... hát mert tulajdonképpen nem vagy sorozatgyilkos.

Persze, egy hajszál választ el tőle, és létezésednek minden másodpercében arra koncentrálsz, hogy ne törd át azt a mindent visszafojtó gátat, amit magadban építettél az ép eszed és az emberséged megőrzésére. Az is igaz, hogy ha embereket nem is éppen szokásod ölni, de helyette gyilkos démonokra, a Sorvadtakra vadászol.

Méghozzá nem is rosszul.

Hirdetés
 

Bár Dan Wells eredetileg csak egy trilógiát szentelt volna tizenéves szociopata srác, John Wayne Cleaver (hát már a név is milyen beszédes, ugye!) történetének, a sztori túlnőtte magát, és a Csak a holttesteden át már az ötödik része a sorozatnak. És milyen jó, hogy nem hagyta abba!

A Csak a holttesteden át továbbra is megtartja azt a "Jeff Lindsay és Darren Shan szerelemgyereke" stílust, amit a rajongói már az első résznél, a Nem vagyok sorozatgyilkosnál megszerethettek. Egy picit azért minden kötetben módosul az atmoszféra, hogy ne laposodjon el a történet,  de a fő vonal megmarad. John küzd a belső gyilkos ösztönei ellen, próbálja betartani a saját maga által felállított szabályokat - de a néha fel kell rúgnia őket, ha meg akarja állítani a Sorvadtakat.

Hirdetés

 

Az előző rész, Az ördög egyetlen barátja ott ért véget, hogy egy balul elsült rendőrségi akció miatt a Sorvadtakra vadászó FBI-akciócsoport tulajdonképpen vérbe fulladt. Azóta John egyik oldalán az ezernyi személyiséget magában hordozó Brooke-kal, a másikon pedig a rajta maradt Kutyafiúval járja az országot, hogy levadássza a megmaradt Sorvadtakat. Az információkat Senki emlékeiből próbálja az egyre labilisabb Brooke összekaparni. John pedig, miközben az FBI elől menekül, gyilkos démonokat iktat ki, és még lelkiismeretesen magával hurcolja Kutyafiút is, a lány személyében élete legnagyobb felelősségvállalása várja. Mindent megtesz azért, hogy legjobb barátját visszarángassa a képzeletbeli szakadék széléről, pedig ez csavargóként élve, stoppal utazva, autóspihenőkben alkalomadtán tisztálkodva még nehezebb feladatnak bizonyul, mint amikor még az FBI-os csapat vette körül őket.

Dan Wells nagyon jól rakta össze ezt a könyvet is: miközben megkapjuk a várt izgalom- és borzongás adagunkat, ügyesen gondoskodik róla, hogy a Sorvadtakban mindig valami újat lássunk. Láttunk már velejéig gonoszt, kegyetlent, szimplán túlélésért küzdőt, és megtörtet is, de mivel őket a hiányosságaik határozzák meg, amikor felbukkan egy új, mindenképpen tovább árnyalja a róluk kialakított képet. Amikor pedig már úgy tűnik, hogy John kidolgozott módszerei most az egyszer nem működnek, a végén kiderül, hogy dehogyisnem: csak eddig nem tudtuk, hogy mit keressünk.

Hirdetés

A Csak a holttesteden át ismét véresen, John határainak végsőkig feszegetésével ér véget - ez a vég azonban nemcsak a gyomrokat, hanem az érzelmeket is felkavarja. A sorozat folytatásért kiált. Mit kiált, egyenesen üvölt, szóval kedves Dan Wells, kérlek bújj vissza gyorsan John bőrébe, mert mi rajongók alig bírjuk kivárni, hogy újra találkozzunk vele!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.