Hirdetés

Könyvkritika - James Luceno: Star Wars: Tarkin

|

Tarkin kormányzó és Darth Vader párosa rendet tesz a lázadók okozta felfordulásban.

Wilhuff Tarkin tábornok, később kormányzó és nagymoff érdekes figurája a Star Wars világának, hiszen ő volt az a rosszfiú, akit már a legelső Csillagok háborúja filmben eltettek láb alól, mikor Luke Skywalker rárobbantotta a Halálcsillagot. Azóta felbukkant egy képkocka erejéig A Sith-ek bosszújában, szerepelt A klónok háborúja és a Lázadók animációs szériában, majd a legutóbbi Star Wars filmben, a Zsivány Egyesben számítógépes trükkel keltettek életre. Az Uralkodó egyik legfontosabb embere volt, ő irányította a Halálcsillag építését, és szinte korlátlan hatalommal rendelkezett. De hogyan jutott ilyen magas pozícióba e peremvilágból származó feltörekvő férfi?

Még ha az eddigi filmek szempontjából egy nem is igazán jelentős szereplő Wilhuff Tarkin, magának a Star Wars történelmének igen fontos alakja, hiszen szorosan kötődik hozzá a Birodalom ideológia. Ő vetette papírra a félelemre alapuló kormányzást, a Tarkin doktrínát, ami aztán a vezető elvet képviselte a Birodalmi politikában. James Luceno számára már a sokadik Star Wars regénye a 2015-ben megjelent Tarkin, így nem is csoda, hogy remek jellemábrázolásban prezentálja, mitől is olyan kimért, gyakorlatias és végletekig kegyetlen Wilhuff Tarkin, ahogyan mi megismertük az Egy új reményben.

Két történetszálon játszódik a regény: egyrészt betekintést nyerünk Tarkin gyerekkorába, egy teljes felnövéstörténetet sűrített bele az író regénye egyik felébe, míg ezzel párhuzamosan egy nem sokkal A Sith-ek bosszúja után játszódó konfliktusról olvashatunk, amiben Darth Vader és Tarkin együttes erővel próbálják elkapni a lázadók ravasz csapatát, akik ellopták Tarkin szuperfejlett magángépét, amivel szerte a galaxisban gerillahadviselést folytatnak a Birodalom erőivel szemben.

A múltba révedő Tarkin gondolatain keresztül nosztalgiával átitatott felnövéstörténet viszi el a regényt a hátán. Szörnyen imponált a főszereplő jellemábrázolása, ahogy prezentálja a pszichopátia és a szociopátia közötti különbséget. Tarkin nem születésétől fogva volt képtelen az empátiára és az együttérzésre, hanem családja és szülőhelye kulturális hatása ölte ki belőle mindezt. A galaxis szélén otthonában, az Eriadun az a szociáldarwinista filozófia uralkodik, miszerint az erősebb életben marad, a gyengét pedig legyőzik és elpusztul. Roppant érdekes megfigyelni ezt a mentalitást, miszerint Wilhuff Tarkin saját tetteit sosem vizsgálja morális szempontok szerint, és magát a Birodalmat is kizárólag azért támogatta a Köztársasággal szemben, mert azt látta, hogy a Birodalom egy erősebb rendszer, le tud számolni külső és belső ellenségeivel is, így hatványozottan nagyobb a létjogosultsága. Így világossá válhat, hogy számára a kegyetlenkedés és a terror nem valamilyen szadista hajlamból ered, hanem színtiszta gyakorlati megfontolásból.

Emellett részletes betekintést kapunk, hogyan tört egyre feljebb, és hogyan került közel Palpatine-hoz, még mikor Naboo nagykövete volt. Emellett jónéhány kikacsintást kapunk A klónok háborúja sorozatra, hiszen több olyan esemény is megvan említve, ahol Tarkin személyesen ott volt, szó esik Ashoka-ról, és Anakin Skywalkerrel való kapcsolatáról.

A másik történetszál esetében viszont közel sem ilyen rózsás a helyzet. Ahogy azt föntebb írtam, Tarkin személyes űrhajóját lenyúlja egy lázadó csoport, majd Vader és Tarkin a nyomukba ered, és kezdetét veszi egy nem túlságosan izgalmas fogócska, hiszen az olvasó tisztában van azzal, hogy a páros egyik tagjának sem eshet majd különösebb baja. A cselekmény eme része inkább a lázadó csoportot körbe lengő rejtélyre, és a velük kapcsolatos fordulatra van kihegyezve, de olyan derült égből villámcsapás érkezik ez a csavar a legkevésbé sem felépítve, hogy szinte semmi ereje nincs. Ezen kívül Darth Vader karakterével sem voltam igazán kibékülve. Néha olyan mondatokat adott a szájába az író, amit nem tudtam elképzelni lelki szemeim előtt, hogy Vader nagyúr valaha így fogalmazna.

Egy remekül induló regényt sikerült összehoznia James Lucenonak, ami sajna a végére sokat veszít lendületéből, és a jelenben játszódó történetszál nem tartogat túlságosan érdekfeszítő pillanatokat. De a hibátlan felnövéstörténet keretein belül teljes megértést nyerünk Tarkin személyisége kapcsán, és ha egy a címszereplő nevével fémjelzett könyv ezt a feladatát elvégzi, azt már talán sikernek is elkönyvelhetjük.

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.