Kritika - Mark Lawrence: Tövisek Királya

|

Néhány hónapja a Fumaxos srácoktól kaptuk meg a Tövisek Hercegének egy promóciós példányát. Nem számítottam arra, hogy a könyv annyira magával ragad. Izgatottan vártam a folytatást, és most tessék, ezt is elolvashattam!

 

Az első rész jelesre vizsgázott nálam, ezért is voltam roppant kíváncsi, hogy miképp alakul Jorg testvér élete. Amikor megkaptam a Tövisek királyát meglepődtem egy picit, ugyanis az első kötettől kétszer vastagabb terjedelmű könyv pislogott rám. Szívem szerint abban a pillanatban elkezdtem volna olvasni, de egy másik „határidős“ könyv megakadályozott ebben.

Aztán eljött a várva várt nap, amikor is fellapozhattam. A külvilág megszűnt létezni és alámerültem a fantázia birodalmába. Talán túlzásnak tűnnek a szavaim, de tényleg az a helyzet, hogy magába szippantott Lawrence regénye. De nézzük honnan is folytatódik a történet!

Az első rész végén Jorg elfoglalta Renart. Az Odúban gyakorolja a királyok életét immár négy esztendeje. A nyugodt életet azonban elfelejtheti, hiszen a vára előtt gyülekezik Nyíl hercege, a nép bajnoka húszezer fős seregével együtt. A hatalmas túlerővel szemben egyetlen megoldás létezik csupán, a megadás. De Jorg nem az a fajta figura, aki szereti megadni magát. Tisztességes küzdelemben esélye sincs a győzelemre, de Jorg király nem is tisztességesen akar nyerni.
Persze ez csak az egyik szál. A másikban, az előző részhez hasonlóan a múlt, egészen pontosan a négy évvel azelőtti történéseket ismerhetjük meg. Valamint bejön egy harmadik szál is, ami Katherine szemszögéből, a naplójából ismertet néhány eseményt. Ez pluszt ad az egész sztorinak, hisz nem csupán Jorg érzéseit és érveit, hanem a Katherine által tapasztaltakon is elgondolkodunk.

Lawrence minden tekintetben maradt az első részben jól bevált receptnél, legalábbis a történet lendületénél mindenképp. Azonban van valami, amin változtatott, mégpedig a szereplők ismertetésén. Az első résznél kifogásoltam, hogy túlzottan Jorgra koncentrál. Itt is érezni, hogy Jorg az abszolút főszereplő, de jóval több teret kap a többi szereplő, jobban megismerhetjük őket.
A fordítás ezúttal is pazar lett, most is Gy. Horváth Lászlónak köszönhetjük. A könyv külsőségeiről negatívumot nem lehet mondani, hiszen a kemény kötés igazán impozánssá teszi a kötetet.

Mindent összevetve egy minden tekintetben zseniális fantasyt olvastam, ami fölülmúlta az első részt. Mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom!

 

Értékelés: 10/10

 

A kötetért köszönet a Fumax Kiadónak!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.