Kritika – Terry Pratchett: Vadkanapó

|

Vadkanlesés előestéje volt. Egy közel öt méter magas, különösen csontos alak kaszáját hátrahagyva piros ruhát öltött, s egy négy disznó röpítette szánon útra kélt…

 

Nem követem túlzottan régóta figyelemmel Terry Pratchett munkásságát, ám egy bizonyos: eddig nem okozott csalódást. A Korongvilág telis-tele van a mi világunk ütősebbnél ütősebb kifigurázásával, most pedig a Karácsony és a Télapó volt a „soros”. Korábban már olvashattátok Welmyr kollégám tollából (jobban mondva billentyűzetéből) a szintén Pratchettől származő Gördülő kövek című könyv elemzését. Nos, néhány szereplő ismerős lehet majd, hiszen a Vadkanapó  a Gördülő köveket követő negyedik Korongvilág-regény.

A cselekmény négy szálon fut, mivel mindet részletesen bemutatni nem szeretném a spoilerek miatt, így inkább csak néhány mondatban mutatnám be őket.

Az egyik szál Zsuzsa körül bontakozik ki, aki nevelőnő egy kétgyermekes családnál. Az emberek egy részének már nem titok: ő a Halál unokája, s rendelkezik is bizonyos furcsa képességekkel, hiszen nem mindennapi képesség láthatatlanná válni, s az sem megszokott, ha a hajunk magától rendbe teszi magát. S ezek még csak az alapvetőbb dolgok a leányzónál. Szegény mindenáron normális, hétköznapi életre vágyik, ám ekkor megtörténik a baj, s rá ismét zavarba ejtő kalandok várnak…

No de ugorjunk is a második szálra, hiszen hamarosan itt a Vadkanlesés, amikor is Vadkanapó mindenféle jóval tölti meg a gyerekek kandalló felé akasztott zokniját. Igen ám, de Vadkanapó szőrén-szálán eltűnik, viszont valakinek mindenképp ki kell hordania az ajándékokat, különben felborul az egyensúly, s örök éjszaka borul a világra. Ekkor lép színre a Halál, aki hű társával, Alberttel felkerekedik, s a disznók röpítette szánon útra kelnek, hogy az ajándékok célba érhessenek...

A harmadik szálról nem szeretnék sokat elárulni, legyen elegendő annyi, hogy különös lények felbérelik az Orgyilkosok Céhét, hogy bevégezzék egy bizonyos „Kövér Ember” pályafutását…

Majd végül azt is megtudhatjuk, hogyan telik egy átlagos Vadkanlesés a varázslók Láthatatlan Egyetemén, honnan a fenéből érkezett a szemölcsmanó és a boldogságtündér, hogy a fogtündér nem egészen az, aminek látszik, s hogy van olyan istenség, aki gyakran helyettünk viseli a „kutyaharapást szőrivel” …

Ami az elemzést illeti, be kell vallanom, hogy nem találtam túlságosan sok kivetnivalót sem a történetben, sem pedig a szöveg tördelésében. Néhol ugyan akadnak elírások, de ki ne botlana meg legalább egyszer az élet és a munka rögös útjain? A sztori remekül összerakott, összeszedett és majdnem követhető. Igen, majdnem. A fordítás ugyanis érzésem szerint picit vérzik. Akadnak olyan mondatok, bekezdések, amelyeknek kétszer vagy akár háromszor is neki kellett futnom, mire megértettem, hogy mi a konkrét mondanivalójuk. De ezen az egy negatívumon kívül semmit nem találtam: a karakterek a maguk módján hitelesek és életképesek, a Halál személyiségzavara pedig elképesztő módon mulattató. Most felsorolhatnám külön szinte az összes karaktert, de elég, ha csak annyit mondok: csodálatos.

 

Ha létezik tulajdonnév a „fantasztikus” szóra, akkor az csak a „Pratchett” lehet!

 

Értékelés:

9/10

 

A kötet előrendelhető a Libri Könyváruház honlapján ezen a linken, nekik külön köszönet érte!

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.