Richie Palmer, a produkciós és fejlesztési felelőse a Marvel Filmes Univerzumának, az Empire nevű oldal podcastjében beszélgetett arról, hogy hogyan látja, milyen tematikai vonal húzódik végig a negyedik fázis filmjein keresztül. Ahogyan ő rávilágított, mindenhol jelen van a Thanos csettintése okozta trauma és annak feldolgozása, illetve feldolgozatlansága.
A Marvel-filmek negyedik fázisa sokak szerint rendkívül hullámzó teljesítményű, ugyanakkor nem lehet elvenni az alkotóktól azt, hogy törekednek/törekedtek arra, hogy belevigyék a saját szellemiségüket a munkákba. Legyen szó akár az Örökkévaló című filmről, mely igazán sajátos, költői stílusban mutatta be szereplőit, vagy éppen arról, hogy hagyta a stúdió, hadd tombolja ki magát újra Sam Raimi, vagy épp Taika Waititi. De nem csak ebben változatos a negyed fázis, hanem ennek folyamodványaként abban is, ahogyan az alkotók megpróbálták kommunikálni, hogy hőseik miként reagálnak vagy nem reagálnak arra a traumára, amely a Végtelen háborúban, illetve a Végjátékban érte őket.
A negyedik Fázis egésze egy reakció - és nem a filmkészítők szempontjából gondolom ezt, hanem a karakterekre gondolok [...] Még mindig érezzük ezeket a hatásokat a filmekben, évekkel később.
- mondta Palmer és valóban, ezek a filmek, kezdve a Pókember: Nincs hazaúttal, egészen a Doctor Strange-en át a WandaVízióval befejezve, mind egy olyan helyzetbe hozzák hőseiket, ahol meg kell valahogy birkózniuk a múlt szörnyűségeivel, személyes veszteségeikkel. Peter Parkernek fel kell dolgoznia mentora halálát, Wandának szerelme elvesztését (amely aztán beindítja a WandaVízió eseményeit), és még sorolhatnánk.
A Nincs hazaút végén Peter teljesen hagyja, hogy átvegye az irányítást a Pókember, mintegy reakcióként a veszteségre és traumára. Az ő számára persze Pókembernek lenni annyit tesz, mint minden idők legnagyobb hősének lenni.
- fejtette ki.
Azok számára tehát, akik esetleg keresnek valamilyen ürügyet arra, hogy újranézzék a Marvel-filmek jelenlegi fázisát, jó indokkal szolgál ez hír, hiszen így célirányosan kereshetik azokat a jeleket, amelyek a traumafeldolgozásra utalnak. Más részről a kérdés fennáll: vajon mennyire tudják majd maguk mögött mindazt, ami történt, az ötödik fázisban?