Bár már 2009 előtt is létezett a 3D-technológia, sőt magára a térbeli hatások érzékeltetésére már sokkal hamarabb is fókuszáltak a filmkészítők, James Cameron Avatarja megkerülhetetlen mérföldkő a technológia meghonosításában (a röpke 2,8 milliárd dolláros bevétel 70%-a a 3D-jegyeladásokból érkezett). A blockbuster (és annak folytatásának) producere, Jon Landau a 3D visszaszorulásának indokait fejtegette.
Landau a következőt nyilatkozta a The Hollywood Reporternek:
Szerintem az történt, hogy az emberek azt gondolták, hogy ha valamit 3D-re konvertálunk, attól az jobb film lesz. Azonban a 3D nem változtatja meg a filmet, hanem jelentőségteljesebbé teszi. Véleményem szerint sokan úgy alkalmazták a 3D-t, mint egy folyamat utózöngéje, holott valójában ennek egy kreatív eszköznek kellene lennie - ahogy a világítás, a fókusz és a kameramozgás. Ezzel az eszközzel a megfelelő érzékenységgel kell bánnia a filmkészítőnek, hogy feltárja, hogy miként alkalmazza a történetmesélésben.
Az Avatar után az Alice Csodaországban volt a következő nagy anyagi sikernek örvendő 3D-film, ami a nyitóhétvégéjén 116 millió dollárt kalapált össze, és abból 80 millió a 3D-jegyekből folyt be. Ezt követően viszont a 2012-es A titánok harca komoly bukta lett a kritikusok és a nézők körében. A kritikák túlnyomó része a 3D-t hozta fel a film negatívumának, ugyanis nehezen volt követhető, hogy mi történik a vásznon. Ettől a ponttól kezdve pedig beütött a technológia mai napig tapasztalható népszerűtlensége, amit csakis egy ember menthet meg: James Cameron. Hogy sikerrel jár-e? 2022 decemberében ez is kiderül majd.