A legtöbben Skarlát Boszorkányként ismerik a Marvel-filmekből, de a nemrégiben harmincötödik életévét betöltött Elizabeth Olsen már több műfajban is bizonyította, hogy ott van a legtehetségesebb feltörekvő színészek között. Ennek apropóján röviden áttekintjük a színésznő karrierjének legfontosabb állomásait, melyek között akad film és sorozat egyaránt. Kezdésnek azonban ugorjunk kicsit vissza az időben, egészen addig, amikor még az Olsen-ikrek hírneve sem volt kilátásban.
Elizabeth Chase Olsen 1989. február 16-án született Californiában. Édesapja, David ingatlanügynökként dolgozott, édesanyja, Jarnette pedig amellett, hogy táncos volt, egy cégnél helyezkedett el személyzeti menedzser pozícióban. Bár testvérei közül popkulturális okok miatt Mary-Kate-ről és Ashleytről hallottunk a legtöbbet, volt neki még egy idősebb bátyja, Trent, valamint két féltestvére, Taylor és Jake. Már négy évesen belekóstolt a színészkedésbe, sőt néhány évvel később már az ikrek nevével fémjelzett filmekben (pl. Ketten nyeregben) is feltűnt időről időre. Mondhatjuk azt, hogy a nagytesók kikövezték neki előre az utat, de azért ez erős túlzás, mert a gyerekszínészet korántsem garancia arra, hogy egy valaki felnőttként is képes lesz letenni a névjegyét Hollywoodban. Elizabethnek viszont sikerült.
Az első komolyabb szerepét végül nem a Trónok harcában Daenerys Targaryenként, hanem a 2011-es Martha Marcy May Marlene című Sean Durkin-filmben kapta, melynek kapcsán a szakma is elkezdett felfigyelni rá. Utána már évről évre jöttek a megkeresések, bár azt el kell ismerni, hogy itt még bőven akadtak olyan filmek, melyekre ma már lehet nem annyira büszke (Oldboy-remake, rád nézek). Akármennyi utálatot is kapott az Oldboy, Olsen karrierje mégsem szenvedett csorbát. Sőt, ha úgy nézzük, Olsen ezt követően lépett a sztárrá válás útjára!
2014-ben bemutatkozott az első blockbusterében, Gareth Edwards Godzillájában (A tél kapitánya "cameót" hadd ne soroljam ide), majd az azt követő évben már Skarlát Boszorkányként harcolt a gonosz ellen az Ultron korában. Olsen az egyik Indiewire-nek adott interjújában elmondta, hogy nem volt könnyű eleinte megszoknia a gigaprodukciók diktálta iramot és a több száz embert körülötte (legyen szó statisztáról vagy valamilyen háttérfeladatot ellátó technikusról), akik előtt folyamatosan bizonyítania kellett. Nyilván, a történelem azt igazolja, hogy végül sikerült megbirkóznia a kihívással, de azt azért látni, hogy annak ellenére, hogy maguk a szerepek mögött többnyire nem a legösszetettebb karakterek vannak, a produkció folyamatában felmerülhet számos egyéb nehézség.
Na, és a következő mondatomban rögtön ellent is mondok magamnak: Skarlát Boszorkány pont azon kevés szuperhősök egyike, aki kellően árnyalt, esendő, mégis rendkívüli hatalommal bír. Egy idő után persze átbillen a mérleg nyelve egy bizonyos irányba, de a karakteren keresztül láthatjuk, hogy miként vált Az őrület multiverzumában antagonistájává. Lehet 2014-ben Olsen még nem sejtette, hogy az általa megformált képregényhős egyszerre lesz áldozat, világmegmentő harcos, elkeseredett édesanya és fenyegetés, de a végeredmény azt igazolja, hogy a színészi alakításnak köszönhetően (szándékosan nem hozom ide a forgatókönyvet) egy érző, emberi karaktert ismertünk meg Skarlát Boszorkány személyében.
A kiábrándult, olykor a sötét oldalukat sem véka alá rejtő karakterek nem csak az MCU-n belül, de több szerzői filmben és sorozatban is visszaköszöntek Olsen karrierje során. Idesorolható például Taylor Sheridan dermesztő thrillere, a Wind River: Gyilkos nyomon, vagy sorozatos frontról a Szerelem és halál, melyek közül előbbi inkább a kiábrándultságot, utóbbi pedig a kegyetlenséget emeli ki a karakterekben.
Elizabeth Olsen az utóbbi időben elsősorban sorozatszerepeket vállal, de az elmúlt évtized kellően bebizonyította, hogy ez korántsem garancia a visszaesésre egy színész pályaívén belül. Születésnaposunk napjaink egyik legsokoldalúbb színésznője, aki minden szerepével képes meglepni bennünket, így alig várjuk, hogy hamarosan ismét viszontlássuk, legyen az a mozivászon vagy a TV-képernyő (filmrajongó énem nyilván mégis az előbbinek drukkol jobban). Isten éltesse!