Van, amikor egy sorozat már a szereplők miatt is várós, anélkül hogy tudnánk bármit is arról, milyen lesz maga a filmélmény. Luke Evans (akit nem tudjuk megszámolni, mennyi filmben láttunk már) és Michiel Huisman (Trónok harca, A légikísérő) pont két ilyen karakter, és bár egy rossz forgatókönyv, vagy egy olcsó megvalósítás nyilvánvalóan agyon tud vágni egy sorozatot két ilyen figura mellett is, szerencsére ebben az esetben erről szó sem volt.
Az Echo 3 annak a Mark Boalnak a nevéhez fűződik, aki olyan alkotásokkal tette le a névjegyét az asztalra, mint a 2009-es A bombák földjén, vagy az ugyancsak háborús témát feldolgozó Határok mentén. A Zero Dark Dirty, ami a Bin Laden utáni vadászatot dolgozza fel, ugyancsak sikerre volt ítélve, azonban a sorozatok világában először próbált szerencsét a producer-forgatókonyvíró, és milyen jól tette!
A sorozat alapötlete egyébként nem tűnik bonyolultnak: adott egy gerillák által túszul ejtett nő, Amber (Jessica Ann Collins), aki egyrészt tudós, másrészt "mellékesben" picit bedolgozik a CIA-nak is. Adott egy katona férj, Prince (Michiel Huisman), és egy ugyanazon egységben szolgáló katona testvér, becenevén Bambi (Luke Evans), akik persze a túszul ejtett nő megmentésére sietnek Kolumbiában, félretéve egy korábbi bevetésen történtekből adódó ellentétüket. Ennyiből gondolhatnánk azt, hogy egy ezredik túszmentős-hős amerikai katonás sorozattal van dolgunk.
Az Echo 3 azonban ennél mélyebbre megy. A sorozat bepillantást enged abba a bonyolult kapcsolatrendszerbe, ami a Dél-amerikai államokat és az USA-t, valamint a drogkartelleket jellemzi, megtudhatjuk, hogy egy ilyen diplomáciai körben és helyzetben egyik döntés sem fekete vagy fehér, és semmi sem egyértelmű. Megláthatjuk, hogy az "embert nem hagyunk hátra" elv sem feltétlenül teljesül, ha a magasabb érdekek ezt úgy kívánják.
A látványvilág pazar, az akciók hibátlanok, és az egyórás epizódok elejétől a végéig a képernyőhöz szögezik az embert - teszik ezt úgy, hogy gyakorlatilag moziszerű élményt adnak a nézőnek. A kamerakezelés, a fények, a vágóképek mind ezt szolgálják. És bár akadnak logikai bukfencek, vagy inkább józan ésszel megkérdőjelezhető döntések és viselkedésminták, ezek felett könnyű elsiklani, annyira nézeti magát a sorozat.
Igen, aláírom: lehet, hogy ez az egyszeri sorozatnéző szemszögéből igaz csupán, és akik tudományos, vagy rendkívül kritikus szemmel nézik az Echo 3-at, azoknak zavaróbb, ahogy a két főhős előtt túl könnyen nyílnak meg olyan kapuk, amik a való életben valószínűleg soha nem nyílnának meg, hogy az Amber táskájába csempészett jeladó kilétének kiderítése érthetetlenül sokáig tart a gerillaszervezet számára (akik nyilvánvalóan azért az internettől nincsenek elvágva, és a 21. század az Kolumbiában is 21. század), vagy hogy Prince viselkedése hogyan változhat meg gyökeresen egyik napról a másikra az egyik sikertelen mentőakció után.
Kétség sem fér hozzá, hogy a két férfi főhős, és közöttük is elsősorban Luke Evans azért elviszi a hátán a sorozatot, bár nincs hiba Jessica Collins és Michiel Huisman játékával sem, és a negatív főhősök is hozzák a kötelezőt, Evans színészi teljesítménye mindenképpen kiemelkedik a mezőnyből - az első epizódokban ugyan nem sok lehetőséged ad neki erre a forgatókönyv, de tessék csak tovább nézni a sorozatot.
Ha mindenáron hibát kell keresni (bár nem érzem ezt kötelességemnek), akkor a negatív főhősök karaktere és motivációja talán nincs kibontva kellőképpen. Nyilvánvalóan látjuk, hogy rendszerellenesek, de hogy pontosan mi a céljuk, mivel elégedetlenek, mi a tevékenységük fő mozgatórugója, az talán egyetlen dialógusban jelenik csak meg felszínesen a "főgonosz" Gracielia (Maria Del Rosario) és Fami (Sofia Buenaventura) között. Egyébként Graciela is inkább kelti a hisztérika érzését - nem olyan, mint egy renegát szervezet vezetője, nem volt igazán mélység a karakterében.
Alapvetően azt kell mondjam, hogy akit a sorozat nem veszít el az első három epizódban valamilyen okból - mert mondjuk gyorsabbra, akciódúsabbra, "darálósabbra" számított, kevesebb diplomáciával és több vérrel, meg lövöldözéssel - azok számára, ahogy megyünk bele az újabb és újabb epizódokba, úgy lesz egyre érdekesebb a történet.
Ezzel együtt összességében egy rendkívül könnyen nézhető, sőt, addiktív sorozatot láthat, aki belevág az Echo 3-ba. Csak győzzük idővel, mert az egyenként egyórás epizódok miatt viszonylag nehezebb egyben ledarálni.