A Netflix új, felnőtteknek készült animációs filmje, a Fletcher Moules által rendezett Entergalactic "Kid Cudi" Mescudi életének egy rövidebb epizódját dolgozza fel. Eredendően sorozatnak tervezték, de végül Kid Cudi albumát kísérő önálló animációs vígjáték lett belőle, amelyben olyan neves színészek "bújtak" a grafika mögé (illetve adták hangjukat a karaktereknek), mint Timothée Chalamet, Jessica Williams, Vanessa Hudgens vagy Jaden Smith.
A film zenei aláfestése nagyon jó, fülbemászóak a dallamok, dögösek a számok, érezhető, hogy egy profi rapper keze van a dologban, nem a filmes csapat íratta meg az egyes jelenetekhez a dalokat.
Bár az események eljutnak A-ból B-be, maga a történet meglehetősen lapos. A forgatókönyv nyelvezetefájóan silány, persze, mondhatjuk, hogy mit várunk egy amerikai utcai művésztől, aki értelemszerűen nem a Harvardon végzett, de a nyolcvanadik "Tesózás", "Miafasz", "Király" és "haver" és a sok semmitmondó párbeszéd után nehéz koncentrálni az amúgy is unalmas történetre.
Főhősünk, Jabari képregényeket rajzol és falakat dekorál - munkája "beüt", gyönyörű lakása, pénze lesz, és persze még több spanglija, ami folyton a szája sarkában lóg. Egy véletlen folytán belebotlik a szomszédjába és ahogy az lenni szokott az amerikai filmekben, lángra gyúl a lány iránt, miközben se-veled-se-nélküled kapcsolatban van egy másikkal.
Meadow (Jessica Williams), a szomszéd egy fotós, aki csodálja új párja művészetét, és aki maga sem tudja, mit akar - csak miután kidobja a srác, aki eztán előáll a "mi úgyis csak barátok vagyunk"- szöveggel, és rájön, egyáltalán, semmilyen randi nem fér bele az életébe, hisz a munkája miatt nincs rá ideje. Az egyik nőt átveri, a másiknak hazudik - végtelenül sablonos minden esemény, és rém bugyuta a karakterek hangvétele.
A képi világ nem rossz, bár röhejes módon a spanglizós-elszállós jelenet a legszebb az egész filmben, amikor Jabari a BMX-én pipázva hirtelen a csillagok közt találja magát. A készítők élénk pasztellszíneket használtak és merész vonalvezetést, ami sajátos hangulatot ad a filmnek, de vannak jelenetek, ahol az az érzése támad az embernek, mintha csúsznának a mozdulatok, nem lennének szinkronban a tőlük elvárt tempóval és ettől szaggatottan mozognak a szereplők, miközben a beszédük gördülékeny. Ez kiváltképp a film elején érezhető, amiért végül is kárpótolnak a szép, zenés jelenetek - amik méltán reklámozzák a zenész közelgő albumát.
Az Entergalactic romantikus inspirációi nyilvánvalóak, és kapunk is esőben sétálást, meg szerelmes flörtölést és szakítós beszédet, elkeseredést és vágyódást, de az egész nagyon unalmasan van tálalva. A jó hangulatú dalok nélkül lehet, nézhetetlen lenne, bár ezzel Kid Cudi rajongói nyilván vitatkoznának.
A karakterábrázolás hiteles, a fekete bőrű rapperek valóban ilyenek, így beszélnek, így viselkednek, ilyenek a poénjaik, más kérdés, hogy ez számunkra mennyire szórakoztató vagy emészthető - 93 percen keresztül. Talán ha lettek volna jó poénok vagy ütősebb karakterek a forgatókönyvben, gördülékenyebb lett volna a sztori, hiszen például a Blöffben is imádni való volt a Brad Pitt által alakított verekedős figura, akinél suttyóbban filmes karakter aligha beszélt. Itt azonban dögunalmas minden párbeszéd, és egyik sem vezet igazán sehová. A konfliktusok felszínesek, akárcsak az érzelmek, az egyetlen értékelhető "drámai" pillanat az, amikor az exbarátnő rájön, hogy rajta kívül más is van a képben.
Cudi egyébként jól alakítja Jabarit, a szerethető és fejlődésre képes művészt. Tyrone "Ty Dolla $ign" Griffin Jr. és Timothée Chalamet viccesen alakítják Jabari barátait, Kyt és Jimmyt, és Vanessa Hudgens is egészen szellemes Meadow legjobb barátnőjeként, Karinaként. Vannak más figyelemre méltó szereplők is, mint például Macaulay Culkin, Teyana Taylor és Keith David, de sajnos ők csak egy-egy villanásnyi jelenetet kaptak a történetben.
A filmet egyértelműen a rapper rajongóinak ajánlom, illetve azoknak, akik szeretik a könnyed, mondanivalót nem igénylő, de jó zenei betétekkel rendelkező animációs filmeket.