Léteznek filmek, melyeket ha nem is láttunk valami fogalmunk van róla. Coppola (bő két, majd a kilencvenes években bő három órára hízlalt) vietnám látomása pont ilyen. Mindenki ismeri a képet, melyben a modern hadviselés lovasai a felhőkön vágtatva Wagner zenéjére osztják a halált, s ahogy Martin Sheen a Mekongból kiemelkedve a halál angyalaként teljesíti be az éppen XXXL-es Marlon Brando végzetét.