Számos nyomozót megalkottak már, mióta léteznek krimik, a legnagyobbak pedig kortalanná tudtak válni. A címben is említett Sherlock Holmesszal Arthur Conan Doyle, Hercule Poirot-val pedig Agatha Christie inspirálta szerzők generációit, és szórakoztatta a műfaj rajongóinak sokaságát már hosszú évtizedek óta. Előbbi 1887-ben, utóbbi pedig 1920-ban jelent meg először a könyvek lapjain, viszont követte őket egy másik különleges karakter is, akit mintha belőlük gyúrtak volna össze.
Ő Dr. Gideon Fell, aki az amerikai író, John Dickson Carr fejéből pattant ki, és 1933, valamint 1967 között összesen 23 regényben, továbbá néhány rövid történetben bukkant fel - noha állítólag nem Doyle és Christie művei, hanem a Brown atya sztorikat jegyző G. K. Chesterton ihlette meg őt.
Meglepő módon azonban az eredetileg 1941-ben megjelent kötetben nem Dr. Gideon Fell a főszereplő (hiszen valójában csak a könyv második felében játszik komolyabb szerepet), sőt még csak nem is ez az első könyv, ami vele foglalkozik, hanem a tizenharmadik. A sorozatos öngyilkosságok esete középpontjában valójában a Campbell család áll, azon belül is egy titokzatos, öngyilkosságnak tűnő haláleset, amely miatt Alan és K.I. Campbellnek Skóciába kell utazniuk örökösödési ügyben. Már az megadja a mű alaphangulatát, ahogyan a két karakter találkozik, és az, hogy milyen közös múltjuk van, torzsalkodásaik szórakoztatóak, az egész egy igazi korlelet.
Abban az időszakban járunk, amikor még az udvariasság, a becsület volt a legfontosabb, és a Föld azon nemzetének mindennapjaiba kapunk betekintést, ahol a bájolgással teli körmondatokat a köz és személy elleni vétségek miatti (mű)felháborodások és furfangos riposztok váltják. John Dickson Carr egyikkel sem fukarkodik, és amiképpen Alanék belecsöppennek a sűrűjébe, és megismerkednek a messzi rokonokkal (akik számukra legalább annyira idegenek, mint az olvasóknak), úgy merülhetünk el mi is a központi rejtélyben. A mókás pillanatokat, szellemes dialógusokat és bohókás karaktereket néha misztikum kíséri, a megmagyarázhatatlan haláleset miértjeinek és hogyanjainak keresése pedig megfűszerezi a szórakoztató múltidézést, miközben egy románc kibontakozása is kellően meredek lejtőt szolgáltat a fantázia meglódulásához.
Aztán ahogy Dr. Gideon Fell bekerül a képbe, nagyobb hangsúly kerül az esetre. Carr folyamatosan, apránként szórja el a morzsákat a lapokon, amiket egy tapasztalt krimirajongó talán fel tud csipegetni és összerakni, de a szerző nem elsősorban arra fókuszál, hogy ki tette és még csak nem is feltétlenül arra, hogy miért, hanem arra, hogyan. A megfejtés izgalmát ilyetén módon az sem rontja el, ha kikövetkeztetjük a tettes kilétét, mert az összkép összeállásához ez édeskevés.
Fell habitusa és zsenialitása akár Hercule Poirot-t és Sherlock Holmes-t is az eszünkbe juttathatja, viszont a belga detektívvel és legendás brit kollégájával szemben ő lazábban kezeli a törvényt és az igazságot is - elsősorban annak felfedése, megtalálása mozgatja, a végkimenetelt pedig a saját meggyőződése szerint formálja. Már csak ezért is különleges kötet A sorozatos öngyilkosságok esete, hiszen simán meghozhatja hozzá a kedvet, hogy más Fell-történeteket is bepróbáljunk. Egyedül avittas nyelvezete okozhat némi kellemetlenséget, de egy korleletről van szó, ez vele jár, másrészt gyorsan meg lehet szokni és a könyv csak 182 oldal, szóval gyorsan ki is lehet végezni.