Toplista: 2023 legjobb könyvei és képregényei

Vallomással tartozunk nektek: a cím azt sejtetheti, hogy csakis olyan könyvekről és képregényekről fogtok olvasni a továbbiakban, amik 2023-ban jelentek meg, de az az igazság, hogy ez időigényesebb hobbi mint a filmezés vagy a sorozatnézés, szerzőink pedig impulzusolvasók, előszeretettel vesznek elő klasszikusokat, pótolják a korábbi év köteteit, és fogyasztanak műveket javaslat alapján. 

Ennek értelmében úgy döntöttünk, hogy nem azt vesszük figyelembe, hogy milyen 2023-ban megjelent könyvekhez és képregényekhez volt szerencsénk, hanem azt, hogy az év során miket olvastunk, a kiadási év mindegy volt. Így ne lepődjetek meg, ha az alábbiakban találtok régi darabokat is, vagy éppen olyan köteteket, amik nem tavaly, hanem az elmúlt években voltak felkapottak.

Egy viszont biztos: a továbbiakban öt szerkesztőnk mesél őszintén a saját élményeiről, és állította fel a saját toplistáját, amikkel talán tippeket adhatunk nektek is, hogy mit pótoljatok be idén. 

Szabó Dániel - aki nagy rajongója lett V.E. Schwab írásainak

Mióta 2016-ban létrejött a Puliwood, azóta olvashattok rajta képregényes és könyves cikkeket, amiket legfőképpen én követtem el (de igazából már a honlap elődjén, a CineStaron is voltak ilyenek, amihez az egykori Könyvmolyz blog is szolgáltatta az alapanyagot). Minden évben egyre többet sikerült olvasnom, 2023-ban már 46 kötet lett a végeredmény, könyvek és képregények vegyesen, és a biztonsági játékok mellett (amik érdekeltek vagy sejtettem, hogy tetszeni fognak) sikerült új szerzőket, műfajokat is felfedeznem magamnak. Az alcímmel már lelőttem a poént, de a tavalyi év volt az, amikor felfedeztem magamnak V.E. Schwab munkásságát, aki egészen felháborító módon egyetlen évvel idősebb csak nálam. A Gallant volt az, amivel ismeretséget kötöttünk, aztán az Addie LaRue láthatatlan életével egy hatalmas bakugrást produkálva egyből szerelem szövődött. Nagyon tudott velem rezonálni a folyamatosan feledésbe merülő lány története, aminek hatására beszereztem az írónőtől mindent, amit csak tudtam, és sorban pótolom, ahogy csak tudom. 

Ilyen egymásra találás volt Edward Ashton is, aki a hírek szerint a sci-fi műfaj nagy reménysége/úttörője most egyedi stílusával, én pedig már alig várom, hogy elolvashassam következő magyarul megjelenő művét, az Antianyag blues-t. És ha már plátói szerelem, John Scalzival és Richard Osmannal nem tavaly kezdtünk egyoldalú kapcsolatba, de mindkettőtől kaptam olyan élményt, ami táplálta szeretetem tüzét. Minden más könyv a listámon viszont teljesen első szerzős tapasztalás volt: a League of Legends regény a gamer énemet töltötte el elégedettséggel (a netflixes Arcane sorozat példáját követve), amiképpen a játékfejlesztéssel foglalkozó Világépítők is, míg az Identity Crisis a bennem élő képregény-, a Nevermoor pedig a fantasyrajongót hívta elő. Cixin Liuval pedig már régóta szemeztem, Molnár Dávid kollégám és barátom hatására tettem vele egy próbát, és abszolút nem bántam meg, amit az is bizonyít, hogy bekerült a top 10-embe. 

Voltak tehát 2023-ban nagy szerelembeesések, rácsodálkozások és akadtak kisebb csalódások is (engem például Kim Stanley Robinson: A Jövő Minisztériuma nem tudott úgy elkapni, mint amennyire másokat, még ha témája miatt fontos könyvnek is tartom), de imádtam mindegyiket, és remélem, hogy 2024 is olyan gazdag lesz olvasási élmények tekintetében, mint az előző év. A cél az, hogy megdöntsem a tavalyi rekordot, és 46 könyvnél többet fogyasszak, jövő ilyenkorra kiderül, sikerült-e. 

1. V.E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete
2. Anthony Reynolds: League of Legends: Romlás
3. Edward Ashton: Mickey7
4. John Scalzi: Állati gonosz
5. Gabrielle Zevin: Világépítők
6. Jessica Townsend: Nevermoor
7. Blake Crouch: Géncsapda
8. Brad Meltzer: Identity Crisis - Meghasonlás
9. Richard Osman: Az eltévedt golyó
10. Cixin Liu: Hangyák és dinoszauruszok

Jasinka Ádám - aki felfedezte John Scalzit és imádja Szabó Magdát

Idén minden korábbinál többet, összesen ötvenhat könyvet olvastam. Voltak könyvek, amiket egy forró tea társaságában olvastam, másokat a tengerparton, a finom homokon feküdve lapozgattam, míg sokat, nagyon sokat a munkába menet, a buszon faltam reggelente. Nevettem John Scalzi humorán vagy úgy belefeledkeztem Náray Tamás önéletrajzi könyvébe, hogy leszállni is elfelejtettem.

Régebben a krimi volt a kedvenc műfajom, ma viszont már azokért a történetekért rajongok, melyek megérintenek és azokra a szereplőkre vagyok kíváncsi, akikkel együtt tudok érezni. Lenyűgöznek a kreatív írók, az ötletes megoldások, és ha élmény, akkor Janice Hallett A színjáték című könyvénél frappánsabbat nem olvastam. Megújította a regény, a történetmesélés és a krimi műfaját.

Magával ragadt Jodi Picoult érzékenysége, lenyűgözött, ahogy beleássa magát egy-egy témába és fel meri vállalni a mai társadalmak legégetőbb problémáit. Elmerültem a történelmi Rómában zajló nyomozásban, valamint folytattam a tavaly elkezdett fájdalmas ön- és emberismereti utat Szabó Magdával, akihez Anyám szerint című regényével felért Náray Tamás lírája. Hozzájuk mérhető költői mű a szerelemről a Szólíts a neveden. Rég zaklatott fel regény annyira, mint Aciman története.

Nagyon nehéz volt kiválasztani a kedvenc tíz könyvemet a tavalyi, 2023-as évből, de abban nem volt kérdés egy pillanatig sem, hogy a csúcson Madeline Miller és az Akhilleusz dala áll majd. Évekkel ezelőtt került először kezembe ez a könyv, de akkor félbehagytam, és milyen jól tettem! Ezt most, ennyi idősen és ilyen fejjel kellett átélnem. Amit anno nem értettem, az most a szívemig hatolt és Akhilleusz szerelmi élete, hőssé válásának drámája, és Patroklosszal való kapcsolata, valamint ennek a mellőzött görög figurának a sorstragédiája még most, ezen sorok írásakor is összefacsarja a szívemet.

1. Madeline Miller: Akhilleusz dala
2. Szabó Magda: Az Őz
3. André Aciman: Szólíts a neveden
4. Janice Hallett: A színjáték
5. Náray Tamás: Anyám szerint
6. Shelley Parker-Chan: A nappá vált lány
7. Jodi Picoult-Jennifer Finnley Boylan: Bódító méz
8. Alison Cochrun: Sármháború
9. John Scalzi: A Kaidzsú Állatvédő Társaság
10. Steven Saylor: Római vér

Kónya Sándor - akit egy novellásgyűjtemény varázsolt el a leginkább

A kivégzett könyvek között helyet kapott John Williams Butcher's Crossing című regénye - amelyhez jó indokot szolgáltatott az, hogy most mutatták be a belőle készült filmet. Puritánságát, zordságát nehéz feledni, legalább annyira erősnek éreztem, mint egy másik művét, a Stonert, amit egy pár éve tudtam le. Egészen biztos, hogy idén neki fogok látni a harmadik, nálunk is kiadott regényének, az Augustusnak, remélve, hogy hasonlóan tartalmas élményben lesz részem. Hogy a western vonalon maradjak, Charles Portis klasszikusa, A félszemű is átfutott a kezeim között, mely egy rendkívül izgalmas, szórakoztató és olvasmányos darab, melynek karaktereit egyből megszerettem, helyzetei pedig eseménydúsan mutatják be a vadnyugatot.

Emma Cline A lányok című kötetét is leszedtem a polcomról, amely egy sajátos hangvételű, ragacsos atmoszférájú felnövéstörténetet mesél el a Manson-klán lányai által inspirálva, de a női vonalon maradva Jane Austen Értelem és érzelemjét is kipipálhattam - utóbbival darabosabban haladtam, mint szerettem volna, kevésbé hagyott bennem mély nyomot. Nem úgy, mint Naomi Alderman Engedetlenségje, mely egy ortodox zsidó közösség beszabályozottságát mutatja be két női karakter szemszögén keresztül, akik korábban egymás szeretői voltak. Tanulságos, szép, őszinte és megható regény, amit nem tudok eléggé ajánlani azoknak, akiket érdekel a téma és akik fogékonyak az LMBTQ-vonalra is. Fájdalmasan valós élménynek éltem meg Linn Ullmann Kegyelemjét, amely egyszerű eszközökkel, de annál hatásosabban szembesített a halandósággal és a beteg emberi test kiszolgáltatottságával. Ehhez képest viszont Nacukava Szószuke Rintarója szívet melengető optimizmussal simogatta a lelkemet.

Ami még mindenképp velem marad, amelynek minimalista és metsző stílusa, amely a hétköznapi embert a maga puritánságában képes bemutatni, az Raymond Carver Befognád, ha szépen kérlek? című novellagyűjteménye. Látszólag semmiség, mégis elképesztően erősnek hat - alig várom, hogy másik kötetét is a kezembe vegyem. Ezekhez képest David Cronenberg Konzumja kevésbé zseniális, de a rendezői rajongói megtalálhatják benne a számításaikat, magam is élveztem minden kis perverz motívumával. Ahogyan Woody Allen Súlytalanságja is inkább érdekesség és kellemes zsibbasztás, viszont a kötet utolsó novellája a rendező egyik legjobb írásos munkája, melyben helyet kap minden, a filmjeiből is ismert mélabús romantizálás és szorongás.

1. Raymond Carver: Befognád, ha szépen kérlek?
2. John Williams: Butcher's Crossing
3. Charles Portis: A félszemű
4. Naomi Alderman: Engedetlenség
5. Linn Ulmann: Kegyelem
6. Emma Cline: A lányok
7. Nacukava Szószuke: Rintaro
8. Jane Austen: Értelem és érzelem
9. David Cronenberg: Konzum
10. Woody Allen: Súlytalanság

Molnár Dávid - akinek a realisztikus fikciós művek adtak gyomrost

2022 végén futottam bele Tim Marshall könyvébe, A földrajz hatalmába, ami rávilágított arra, hogy mennyire hiányzott már a mindennapokból a rendszeres olvasás. Továbbá az is egyértelművé vált, hogy a világ megismeréséhez egyes könyvek sokkal sikeresebben asszisztálnak, mint a mindennapi cikk- és hírfogyasztás, hiszen olyan kontextusban képesek prezentálni bonyolultabb eseményeket és trendeket, amik egy cikk keretei közé nem férnek bele.

2023-as célom az volt, hogy havi átlagban legalább egy könyvet fogyasszak el. Ezt sikerült abszolút megugrani, hiszen 31-gyel zártam az évet. Már januártól törekedtem arra, hogy meglegyen az egyensúly a fikciós és a nem fikciós művek között, hiszen nemcsak a tanulás, hanem a szórakozás is fontos szempont volt számomra. Az utolsó negyedévet leszámítva ezt az egyensúlyt sikerült is tartani, úgyhogy Thanos valószínűleg büszke lenne rám. A legnagyobb tanulság, hogy az elmúlt 5-6 évben, amikor minimálisra tekertem az olvasást, rengeteg mindenről maradtam le, és jó sok időbe telik majd, mire mindent bepótolok. Viszont szeretek pozitívan hozzáállni a kihívásokhoz: ez egyben azt is jelenti, hogy jó időre el vagyok látva könyvekkel és címekkel.

Az év legjobb élményei közé vegyes válogatott került: Tim Marshall nevét kell ismét felemlegetnem, hiszen a szakember olyan mélységben látja és prezentálja napjaink geopolitikai helyzetét, mely laikusok számára is sokkal átláthatóbbá teheti a világesemények értelmezését. A régi kedvenc műfajom, a fantasy terén Ed McDonald A holló jele trilógiája idézte vissza a tinédzserkorom olvasási élményeinek legszebb pillanatait. A kvázi realisztikus fikciós művek pedig A titkos vacsorák, a Genocide és a Himnusz révén adtak gyomrost nekem, ami szintén egy olyan élmény, amit olvasás mellett sokkal jobb átélni, mintha a valóságban csöppennénk hasonló szituációba. Bízom benne, hogy 2024 is legalább ennyire hullámvölgyes lesz, hiszen ahogy mondani szokás: a pokol megjárása nélkül nem lehet igazán élvezni a mennyországot.

1. Tim Marshall: A földrajz fogságában
2. Takano Kazuaki: Genocide
3. Marcus Rosenlund: Az időjárás és a történelem
4. Noah Hawley: Himnusz
5. Giuliano Da Empoli: A Kreml mágusa
6. Raphael Montes: Titkos vacsorák
7. Daniel H. Wilson: Az Androméda evolúció
8. Ed McDonald: Éjszárny
9. Cixin Liu: Hangyák és dinoszauruszok
10. Colson Whitehead: A föld alatti vasút

Kovács Gergő - aki a vikingek bűvkörébe került

A jelen évösszegző ráébresztett, hogy nem 2023 volt a legsokszínűbb évem olvasási szempontból, a diplomamunkám megírását leginkább szórakoztató irodalmi szövegekkel, képregényekkel, mangákkal vezettem le. Ezt bizonyítja, hogy a legtöbb időt abban a bizonyos messzi-messzi galaxisban töltöttem, kereken húsz Star Wars-olvasást számoltam össze tavalyról. E tekintetben A Köztársaság fénykora-sorozat szippantott be különösen, míg a klasszikus címek közül Drew Karpyshyn Darth Bane-trilógiáját emelném ki, amely meglehetősen sötét hangvételben beszéli el az egyik legfontosabb, a sötét oldal nézeteiben paradigmaváltást hozó Sith életét.

Tavaly Anglia születésének korába is visszalátogattam az egyik kedvenc könyvsorozatommal, Bernard Cornwell Angolszász históriák regényeivel. (A viking kultúra rajongói találkozhattak már a könyvekből készült adaptációval a Netflixen, Az utolsó királyság címmel.) Négy regénnyel a hátam mögött igyekszem beosztani a sorozat köteteit, mert ha történelmi kalandra vágyom, a szász és a viking világ között dönteni kényszerülő Uthred története garantált szórakozást ígér. Emellett továbbra is előszeretettel fogyasztok mindent, ami Adam Silvera tollából származik: a Mindketten meghalnak a végén szerzője fantasztikus érzékkel emel fel a magasba, majd tesz érzelmi ronccsá minden egyes alkalommal. 2023-ban két korábbi regénye, a Csak emlékeket hagytál nekem és a kollaborációban készült What If It's Us? - Mi van, ha pont nekünk sikerül? jelent meg végre magyarul - bár ez utóbbi nem került be a kedvenceim közé, előbbire sokkal inkább ráhúzható a fenti jellemzésem.

Képregények tekintetében magasan kiemelkedett olvasási élmény szempontjából a gyönyörű díszkiadásban megjelent A holló (kevés olyan mű van, amely már az előszavával könnyeket csal az olvasó szemébe, hát ez ilyen), illetve a The Walking Dead összkiadása, amelybe már a tv-sorozat óta szerettem volna belevágni, de így megkésve sem kellett csalódnom Robert Kirkman apokaliptikus remekművében. Az év utolsó kellemes meglepetései közé becsúszott még a Batman: Mámor, amit leginkább a borító miatt választottam ki, de egy remekül sikerült Batman-sztorit olvashattam, amely a pörgőssége mellett érdekes morális dilemmákat is felvetett Jason Todd kapcsán. És ha már év vége, a direkt karácsonyra tartogatott This Winter - Az idei tél című kisregény is megér egy említést. Ez a Heartstopper világában játszódó történet nem egy tipikus karácsonyi olvasmány, hanem egy melankolikus, gondolatébresztő szöveg lett, benne a már jól ismert és szeretett karakterekkel. 

1. James O'Barr: A holló
2. Adam Silvera: Csak emlékeket hagytál nekem
3. Robert Kirkman: The Walking Dead Compendium One
4. Bernard Cornwell: Csatadal
5. Drew Karpyshyn: Star Wars: Darth Bane-trilógia
6. Adam Silvera · Becky Albertalli: What If It's Us? - Mi van, ha pont nekünk sikerül?
7. Lydia Kang: Star Wars: A Köztársaság Fénykora - Kataklizma
8. Chip Zdarsky: Batman: Mámor
9. Alice Oseman: This Winter - Az idei tél
10. Rainbow Rowell: Csak így tovább

Nektek mik voltak a legjobb olvasási élményeitek tavaly?