Gyerekkorom óta odáig vagyok a vámpírok ridegen elegáns, elfojtott szexualitásokkal teli világáért, elsősorban Drakuláért és nem kell ahhoz terapeutának se lennem, hogy tudjam, ez a fixáció a Batman rajongásomból eredeztethető. Ezek az örök életre kárhoztatott lények temérdek filmes feldolgozást megértek már Lugosi Béla és Christopher Lee legendás grófjaitól kezdve Anne Rice a halhatatlanság kényszerű gyötrelmeitől szenvedő vérszívóin keresztül a gyerektestbe zárt ösztönlényekig, nem is beszélve ezek humorosabb megközelítéséről, mint például az éjszaka gyermekeinek első bálozásáról, vagy kertvárosi vadászatáról. Pont ezért sajnálatos, hogy Drakula, aki a vámpírság abszolút megtestesítője ilyen vérszegény feldolgozást kapott.
Az ismeretlen Drakula – Kritika
Itt volt a lehetőség, hogy a csillámporos sminket levakarják magukról a vérszívók, ráadásul ehhez azok legnagyobbika adta a nevét. Sajnos mást nem.
Hirdetés
Hirdetés