Felnőttek - legyenek szülők, nagy tesók, családi jóbarátok, nagynénik vagy nagybácsik - egyik lidérces rémálma, amikor a gyerek rákérdez arra, hogy hogyan is születik a kisbaba. Hiába tudjuk, hogy egyszer nekünk szegezik a kérdést, váratlanul ér minket, kiver a hideg veríték, rosszabb esetben még hebegünk-habogunk is mellé valamit, esetleg egy másik felnőtthöz irányítjuk a lurkót ("Kérdezd anyádat/apádat!"), vagy mentőövként előhozakodunk a gólyás verzióval és illusztráció gyanánt berakjuk nekik a lejátszóba a Pixar Kissé felhős című rövidfilmjét... vagy mondjuk a Gólyákat.
A félreértések elkerülése végett le kell szögeznem, hogy rettentő jól szórakoztam Nicholas Stoller (Rossz szomszédság, Lepattintva) és Doug Sweetland (Presto) rendezésén, viszont a "Hogyan születik a baba?" kérdést végül mégiscsak kikerüli. Az egy dolog, hogy a történet szerint a gólyák már felhagytak a bababusiness-szel, és csomagküldő szolgálatként funkcionálnak, viszont pár kósza félmondatban utalnak rá, hogy a gyerekhez már nem kellenek a kelepelő szárnyasok. A gyerekek persze jó eséllyel átsiklanak felette, a szerethető szereplők folyamatos esés-kelésein, viszont a szülők már annál inkább felvonhatják a szemöldöküket.
Feltéve, hogy nem potyognak a könnyeik, ugyanis a Gólyák maximálisan él a slapstick humor eszközeivel. A kétbalkezesTulipán és a macsómadár Fióka roadmovie-ja, melynek során le kell szállítani egy véletlenül becsúszott babát, miközben farkasok és rivális szárnyasok loholnak a nyomukban roskadozik a hol finom, hol pedig a harsány gegektől, de a forgatókönyvért is felelős Stoller végig megtalálja azt a kényes egyensúlyt, hogy a főszereplők egyszer se váljanak röhejessé, avagy kínossá. A film teljes egészében magán viseli a Warner patinás múltját és nem csak A Lego-kaland féktelen kreativitása (a farkasok szokatlan megnyilvánulásairól emberiség ellen elkövetett bűn lenne egy szót is szólni), hanem a klasszikus Bolondos dallamok humorarzenálja is visszaköszön.
Emellett pikírten kritikát sem felejt el megfogalmazni a gyerekvállalás felelősségéről és a szülői magatartásformákról: Tulipán és Fióka, mint "friss szülők" prezentálják a belerázódás, a kezdeti felelősséghárítás problematikáját, míg a Gardner-család a munkát előtérbe helyező szülők ékes példája, amelynek hibás voltára bájosan manipulatív kölykük emlékezteti őket nem egyszer. A karakterek útja és a fordulatok persze (felnőtt fejjel) kiszámíthatóak, de a figurák vannak annyira idétlenek, mégis bájosak, hogy a szívünkbe zárjuk őket, a zakkant mellékfigurákon - mint az említett farkasok, vagy Güzü Galamb - még napokkal később is jókat derülünk.
Magán is viseli a film az ezúttal csupán produceri felügyeletet ellátó Chris Miller és Phil Lord kézjegyeit és ugyan nem lesz ebből egy újabb Derűlt égből fasírt, vagy Lego-Kaland, azokhoz hasonlóan ízig-vérig szórakoztató mozi kicsinknek és nagyoknak egyaránt. Aztán ha a gyerek mégis felteszi a kérdést - és még nem állunk rá készen - jöjjünk elő a káposztás verzióval.
Értékelés: 75%
Kiknek ajánljuk?
- - Gyerekeknek és szülőknek!
- - Futároknak!
- - Akik nem hiszik el, hogy a farkasok mi mindenre képesek!
Kiknek nem?
- - Madárfóbiásoknak!
- - Tériszonyosoknak!
- - Akiket zavarnak a logikai bukfencek!