15 KEDVENC
A nimfomániás 1-2
Órákig lehetne vitázni arról, hogy most ez az egész egy pofátlan blöff vagy egy mesteri tanulmány szexualitásról és testiségről. Habár nem vagyok biztos abban, hogy az utóbbiról van szó, semmiképpen nem mondanám blöffnek. Sokkal szórakoztatóbb és viccesebb film, mint amilyennek vártam (megannyi vizuális és verbális geggel), közben pedig a rendező által beígért pornográf elemek is megvannak, bár nyilván itt nem "azzal" a céllal vannak jelen. Habár a moziba küldött verzió meg lett csonkítva, így is egy filmélmény, amiről érdemes beszélni és megvitatni.
Csúcspont: szeretők hasonlítása zenei műhöz
Augusztus Oklahomában
Meryl Streep, Julia Roberts, Chris Cooper, Benedict Cumberbatch, Juliette Lewis...Folytassam? Ha ez a szereposztás még önmagában nem volna elég, párosul hozzá egy kiváló, harapós és méreggel átitatott forgatókönyv, amely minden idők egyik legromlottabb és legrosszabbul elsült családi összejövetelét mutatja be. Rettentő szórakoztató és keserű filmélmény egyben.
Csúcspont: Meryl Streep őszinteségi rohamai
Llewyn Davis világa
Szomorú, melankolikus darab volt ez, mely rám gyakorolt hatását tekintve hangyányival elmarad a többi Coen-mesterműtől (Nem vénnek való vidék, Fargo, Véresen egyszerű), de így is úgy érzem, hogy itt a helye a listámon. Oscar Isaac már élete egyik legjobb alakítását nyújtotta a hányatott sorsú, meg nem értett és el nem ismert muzsikus személyében, aki csak sodródik és sodródik és sodródik az árral abszolút magatehetetlenül és passzívan. Jobb kedvünk nem lett tőle, viszont gazdagabbak lettünk egy újabb Coen-filmmel, amit majd még piedesztálra emelhetünk.
Csúcspont: Oscar Isaac és Carey Mulligan közös jelenetei
Szerelemre hangszerelve & Séf
Örömfilm mindkettő, azokból pedig sose elég. A Szerelemre hangszerelve már csak azért is pacsit érdemel, mert elkerüli a romantikus filmek kliséit és főként a zene szeretetére koncentrál, mely lelkesedés abszolút ragadós, így mire a film végére érünk, legszívesebben zenélni támadna kedvünk. Keira Knightley és Mark Ruffalo is szuper benne, abszolút feloldódtak a szerepben. Ugyanez vonatkozik a Séfre is, amely ugyan leginkább a második felétől kezd igazán beindulni, de onnantól aztán tiszta öröm és mosolygás az egész. Plusz az év egyik legszexibb jelenete is ide köthető: amikor Scarlett Johansson szexis kiscica tekintettel nézi Jon Favreau-t, ahogy főz...Az valami leírhatatlan!
Csúcspont: [Szerelemre hangszerelve] Mark Ruffallo és Keira Knightley zenét hallgatnak New York utcáin
Csúcspont [A séf]: Scarlett Johansson pastát eszik.
VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
Fésületlen, akár a főhőse. A filmről írt kritikámban már írtam, hogy hasonlít bizonyos aspektusaiban Woody Allen filmjeire, ami az én számból óriási bóknak számít és ezt fenn is tartom. Humoros és helyén van a szíve.
Csúcspont: Hogyan tántoríts el egy gyönyörű meztelen lányt a veled való szextől.
John Wick
Lehet, hogy nem sokkal több egy szimplán kurvára szórakoztató akciófilmnél, de annak egyszerűen baromi jó. Ami plusz itt az az univerzumépítés és a karakterek, mintha csak egy képregényfilmet néznénk. Keanu Reeves-t itt most már végképp megszerettem (a Man of Thai Chi-ben is bizonyította a műfajt illetően rátermettségét), nyoma sincs a nyálasképű sokat fikázott színésznek, hitelesen hozza a figurát, aki lazán ledarálja a fél alvilágot halott kutyája miatt.
Csúcspont: a nagy főnök megtudja, hogy kicsi fia kinek a kutyáját nyírta ki.
A Lego-kaland
Legóból film? Are you fuckin kiddin me? És mégis működött! Hasonló gombokat nyom meg az emberben, mint a Toy Story-trilógia, azzal a különbséggel, hogy itt sokkal inkább a felhőtlen mókára és kacagásra megy ki a játék és egy fokkal agyamentebb vállalkozás. Szuperjó látványvilág, fülbemászó nóta (Everything is Awesome), valamint Lego Batman. Kinek kell több, de tényleg?
Csúcspont: I am Batman.
Amerika Kapitány - A tél katonája
Amerika Kapitány sem pihent, a laza és old-school kalandfilmek rajongóit megcélzó első rész után egy komolyabb hangvételű filmet kaptunk, ami baromi jól állt a csillagsávos jótevőnek. Steve Rogers egy korrupcióval mérgezett társadalomban igyekszik helytállni és helyesen cselekedni, miközben a tél katonája hébe-hóba feltűnik, Robert Redford pedig gyanúsan somolyog. Talán, ha a The Raid 2 nem lett volna idén, akkor ezt mondanám az év akciófilmjének, de így "csak" dobogós lett. Roppant ütős film, második megtekintésre pedig még jobb volt. Plusz, Scarlett Johansson karakterét is abszolút eltalálták, örültem, hogy még több dimenziót kapott.
Csúcspont: a Kapitány Natashával együtt újra találkozik egy rég nem látott ismerős arccal
Lucy
Furcsa kettősség jellemzi ezt a filmet: egyrészt egy jókora faszságnak tűnik első ránézésre, másrészt pedig mégiscsak akad benne annyi gondolatiság, hogy megkülönböztesse az átlag akciófilmtől. Néhol szemöldökráncoló darab, de végig fenntartja az érdeklődést, van benne kurázsi és függetlenül a filmben hangoztatott elmélet irreleváns voltától, okos cucc ez. Johansson is remek benne.
Csúcspont: az agyeldobós WTF finálé
Noé
Vannak hibái, leszarom. Nem vagyok hívő, de nagyon tudom bírni, amikor valaki ilyen vitaindító filmet készít a hit témájában. Aronofsky egy fantasybe oltott, erősen apokaliptikus hangvételű filmet készített, mely az ember és Isten közti dialógusról, kételyről és őrületről szól. Clint Mansell zenéje pedig isteni magasságokba emeli a filmet. Depresszív és hátborzongató. Remélhetőleg idővel megkapja azt az elismerést, ami megilleti.
Csúcspont: az utolsó harmad ahogy van, a bekattant Noéval
The Grand Budapest Hotel
Wes Anderson fantáziája itt teljesedett ki igazán, ebben a filmben megtalálható minden ami Anderson és minden csúcsra van járatva. A látvány soha nem látott precizitással van kimunkálva, a figurák szeretnivalóan habókosak, a mese pedig abszolút működik. Imádtam minden egyes másodpercét, a moziból pedig óriási mosollyal jöttem ki.
Csúcspont: Harvey Keitel és bandája szökik
A galaxis őrzői
Ez a másik film, aminek végeztével tiszta extázisban voltam. Már a nyitójelenet szíven üt, utána pedig fokozatosan adagolva van a humor, akció, izgalmas karakterek és szituációk, hogy aztán a végére szívedbe zárd ezt az egész bagázst. Az meg hab a tortán, hogy mind Rocket, mind pedig Groot többek lettek szimpla "running-joke"-nál: Gunn igazi szívet és lelket kölcsönzött nekik. Marvel újfent bebizonyította, hogy képes és mer is kockáztatni; James Gunn pedig a lehető legtökéletesebb választás volt egy ilyen projekt levezénylésére. Vitt bele annyi őrületet, látszólagos spontenaitást és szeleburdiságot, aminek én speciel még nagyon sokáig fogok örvendezni és sokszor fogom újralátogatni.
Csúcspont: Űrlord a legváratlanabb pillanatban kezd el táncolni
Sráckor
Hasonlóan a Mielőtt-trilógiához, ennek is a látszólagos egyszerűségében rejlik a bája és a hangsúlyossá váló apró részletekben. Láttunk már fejlődésregényt ez előtt is, láttunk már filmen alkoholista apukákat és az anyaság terhével küzdő nőket, apaszerepbe beletanuló férfiakat és fiatalokat, akik igyekeznek érvényesülni és kitalálni, mi a világban a szerepük. Láttuk már. De nem így. Ez az ultimate fejlődésregény. Linklater pedig egy zseni.
Csúcspont: látni, ahogy a szemünk láttára fejlődik, alakul nem csak a főszereplő srác, de a testvére és a szülők sorsa, arcszerkezete, karakterei is
Utóélet
Egész szépen alakított 2014-ben a magyar film is, de mindenkinek a fenekét szanaszétrúgta nagyjátékfilmes debütálásával Zomborácz Virág. Filmje az abszurd humor és finom ecsetvonásokkal felkent tragikum ötvözete, mely után még mindig bizsergető érzés tölt el a Heaven is a Place On Earth hallatán.
Csúcspont: Betlehem, ahogy még soha nem láttuk
Rajtaütés 2
Kicsit kakukktojás, hiszen egy olyan filmről van szó, ami moziba nem is került nálunk, kizárólag DVD-n jelentették meg. Ez egyébként az év egyik tragédiája, hiszen a The Raid 2 egy olyan akciófilm, ami többszörös orgazmust okoz a műfaj rajongóinak. Vad és kíméletlen fegyver- és közelharcok, egy eszelős autósüldözés, mindezekhez pedig tökéletes koreográfia párosul. Instant klasszikussal van dolgunk, amire sokáig fogunk még hivatkozni.
Csúcspont: a hajléktalan bérgyilkos akcióba lép
AMIT NEM SZERETTEM
Itt nem szeretném kifejteni az összes béna filmet, amit láttam, de csak a miheztartás végett: hülyét kaptam Nick Cassavettes Csajok bosszújától (durva, hogy míg az apa olyan korszakos remekműveket készített, mint az Arcok, addig a fia ilyen blődségeket csinál), a Tini nindzsa teknőcök untatott és feleslegesnek tartottam az elkészítését, Herkules legendájáról jobb nem is beszélni (most komolyan: Renny Harlin idáig süllyedt?!). George Clooney is rendesen mellényúlt a Műkincsvadászokkal és bár közel sem akkora attrocitás, mint az imént felsorolt művek, azért elég bénító élmény volt és nemigen tudtam hová tenni. Hiába volt impozáns szereplőgárdája. Costner is égette magát a 3 nap a halálig című baromsággal (McG rendezésében), a Vámpírakadémiával egyetemben meg se erőltette magát ahhoz, hogy legalább egy nézhető alkotás kerekedjen belőle. Sajnos Cronenberg legújabbját, a Térkép a csillagokhoz-t is ide kell sorolnom: a rendezőtől egy ilyen maszlagnál sokkal többet vártam. Aztán persze ott van Bay a sokadik Transformers-mozijával...Ő hozta a szokásos formáját.
BE NEM MUTATOTT REMEKMŰVEK
Természetes, hogy jópár olyan darab akadt, amit sajnos nálunk semmilyen formában nem mutattak be, ezek közül is kiemelkedő helyet érdemel a Cold in July, a Blue Ruin, illetőleg a szokatlan hangvételű párkapcsolati dráma, a The One I Love. Nyilván a The Guest-ről se szabad megfeledkezni (a Youre Next alkotóitól), ami egy kellemesen nyolcvanas-évek stílusú jópofa és marhára szórakoztató darab.
AMI KIMARADT
Egyrészt: néhány film akadt, amit nem sikerült még eddig megtekintenem (Az üldözött; Dawn of the Planet of the Apes; Nyárutó; Leviatán), másrészt voltak olyanok is, amiket láttam, de nem volt olyan elementáris hatással, mint az emberek többségére. Ilyen volt a 12 év rabszolgaság, ami számomra túlságosan tárgyilagos volt és rideg (hiába ismerem el az érdemeit, nem tudtam úgy szívembe zárni), illetve A nővel is gondban voltam sajnos, érzelmileg képtelen volt igazán elkapni. Bár nem tartom kizártnak, hogy egyszer ha újra megnézem, akkor jobban fogom értékelni és szeretni.
MIT VÁROK 2015-TŐL?
Egy olyan év, ami elhozza nekünk a rég várt Mad Max-folytatást, rossz nem lehet. Pláne akkor, ha George Miller ül a rendezői székben. Ez az egyik. A másik: új Star Wars-ot is kapunk, új Bosszúállókat, új Bondot és akkor még csak a jól ismert és márkaként funkcionáló franchise-okról ejtettem szót. Jön Del Toro Crimson Peak-je, eilvileg Paul Thomas Anderson Inherent Vice-át is megkapjuk, valamint Tarantino is újra westernezik a The Hateful Eight-tel. Ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy a magyar film is folytatja szárnyalását, hiszen jön a Liza, a rókatündér, ami egy elszállt cuccnak ígérkezik. Izgalmas évnek nézünk elébe, annyi szent.