Meglovagolva a Sandman első évadát körüllengő népszerűséget, a semmiből nemrég újabb két résszel álltak elő a sorozat készítői. Pontosabban egy epizódon belül két önálló történetet dolgoztak fel: az Álomország című harmadik Sandman-kötet nyitódarabjait.
Míg az első évad javarészt Az álmok fejedelmének első két részét tartalmazta, addig az új, 64 perces résszel szépen lassan, kronologikusan haladnak tovább Gaiman világában.
Egyébként sem nehéz felfedezni az áthallást a két epizód között, de azzal, hogy felcserélték a sorrendjüket - a képregényben előbb van a fogságba esett Kalliopé története, majd közvetlenül utána az Ezer macska álma - még jobban felerősítették a két sztori közötti párhuzamot. A valaha volt nagy erőket az emberek uralmuk alá hajtják és kizsákmányolják, de ez az öntelt attitűd előbb-utóbb megbosszulja magát. Az Ezer macska álmát animációként álmodták meg, a Kalliopét viszont élőszereplős változatban, a kettő mégis pompásan egészíti ki egymást.
Az első évadon érzékelhető töredezettséget tökéletesen áthidalja az a gyakorlat, hogy bizonyos időközönként jelentetnek meg részeket. Mivel ezek független, szinte csak az epizódra korlátozódó történetek, egy binge-watching alkalmával az évadon átívelő narratív egész szempontjából nem lennének relevánsak, inkább zavaróan kilógnának, nem beszélve arról, hogy a macskák és Kalliopé története évadzárásként sem lett volna értelmezhető. Ugyanakkor ezek a különálló részek bővítik a Morpheusz birodalmának sokszínűségét, hatalmának erejét és korlátait, valamint leírják jellemének fejlődését. Az Ezer macska álma óva int minket attól, hogy kisajátítsunk bármit és bárkit az éber vagy az álomvilágban; hogy istent játsszunk, és a reménnyel tölti el a legelkeseredettebbeket is. Hasonló üzenetet hordoz a múzsa esete, miközben soha nem szabad elfelejtenünk, hogy mindennek van ára.
Ahogy a sorozat eddigi részeire is jellemző volt, gyakorlatilag szóról szóra adaptálták a cselekményt és a párbeszédeket, egyúttal a látványvilágot is igyekeztek tökéletesen átemelni, ez azonban továbbra sem probléma, hiszen a Gaiman-feldolgozások komplex és felettébb szubjektív világai miatt a műhöz való hűség talán az egyik legnehezebb feladat. Mindenesetre a színészi játék és a vizualitás egysége képes megteremteni a képregény adta rejtelmes és fenyegető atmoszférát.
Az Ezer macska álma/Kalliopé ugyanazt a minőséget hozza, mint a sorozat korábbi részei, és külön öröm, hogy nem csak a hosszú, epizódokon és évadokon átívelő szálakat próbálják megfilmesíteni. Jó beugró lehet ez azoknak, akik még nem döntötték el, hogy bemerészkedjenek-e az Álmok birodalmába.
Érdekesség, hogy az Ezer macska álmában szereplők hangjait olyan hírességek kölcsönözték, mint David Tennant, Sandra Oh, James McAvoy, Michael Sheen és maga Neil Gaiman.