Hirdetés

Évadkritika: Sandman - Az álmok fejedelme - 1. évad

|

Mikor az álmaink valóra válnak.

Hirdetés

Neil Gaiman dark fantasy klasszikusának adaptációjától legalább annyira tarthattak a rajongók, mint amennyire várták, de ha születtek is apróbb változtatások, a képregények esszenciáját sikeresen ültették át a sorozatba. Erősen indít, mint korábban az Amerikai Istenek és az Elveszett próféciák, reméljük, ez a lendület a lehetséges további évadokra is kitart majd.

Hirdetés

Morpheusz közel száz éven át raboskodik, miután az éber világban rabul ejtette egy mágus. Szabadulását követően szembe kell néznie a birodalmát ért változásokkal, az éber világra gyakorolt pusztító hatásokkal és megszökött teremtményeivel. Mindenekelőtt azonban be kell látnia, hogy ereje megfogyatkozott, ezért vissza kell szereznie a hatalmát szimbolizáló ereklyéit.

Gaiman szedett-vedett mitológiai társasága épp olyan jól működik együtt, mint az alapanyagban, amit az tesz lehetővé, hogy a képregényekben megteremtett misztikus és végtelen álomvilág megnyugtató, mégis kiszámíthatatlan miliőjét, fix pontjait és lényegi cselekményeit szinte teljes egészében sikerült vászonra vinni. Emiatt illethetné az ötlettelen adaptáció kritikája, hiszen gyakorlatilag egy az egyben formálták sorozattá a képregényt, azonban Gaiman történetének átdolgozásában talán épp ez volt a legnehezebb. Megmaradni az eredetinél.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


A legtöbb eltérés vagy praktikus célokat szolgál (pl. Joanna Constantine karaktere) vagy nem számottevő, betudható annak, hogy a Gaiman és az álmok birodalmában minden megtörténhet. Leginkább Lucifer (Gwendoline Christie) karaktere és jelenetei sínylették meg: a bukott, hatalmától is megfosztott, viszont meg nem alkuvó uralkodóból egy befolyásosnak mutatott, de erőtlen parafrázis lett, akit a bosszúvágy hajt. Ráadásul számomra a sorozat kapcsán ütközött ki legjobban, mennyi a bántalmazó, birtokló, abnormális és mérgező (emberi) kapcsolat a történetben, ami még inkább felértékeli az álomvilág fontosságát és az attól való állandó függést.

Ha valamit mindenképp fel kellene róni, a történet tagoltságát emelném ki. A képregény fejezetekre bontása az időben elnyújtott megjelenés miatt érthető, és az álomszerű csapongás is stílusos, azonban a sorozatban ez a formátum elhagyható lett volna. Míg az Álomúr kiszabadulása a csapdából és a saját birodalmába való visszatérés szépen vezet át ahhoz a feladathoz, hogy rendet tegyen az éber- és az álomvilágban egyaránt, addig az újabb és újabb ellenfelek feltűnése jól elhatárolhatóan széttagolja a cselekményszálakat. Így az az érzésünk támadhat, mintha egy évadon belül kettőt is megkaptunk volna. A másik a DC univerzum elengedése, ez szintén inkább megjegyzés, mint panasz, és jó eséllyel jogi vonatkozásai is lehettek a döntésnek. A képregény nyíltan említi a DC figuráit, ami egy esetleges későbbi integrálás szempontjából előnyös lett volna a sorozat számára, itt azonban egyedül az Arkham Elmegyógyintézet emlékeztet minket a kontextusra. A látvány elsőrangú, főként a a hangulata miatt, még ha néha meg-megbicsaklik is a CGI, és a feszült jelenetekkel sem spórolnak, de összességében elbírt volna az elbeszélés még több horrort.

A casting elsőrangú; jómagam a címszereplőtől tartottam igazán, de Tom Sturridge kiválóan hozta a tekintélyes, de megsebzett, hol gyermekien gőgös, hol pedig az embernél is emberibb szentimentalizmussal bíró, saját létezését megkérdőjelező, a változásokat nehezen kezelő Morpheuszt, számomra ő volt a legnagyobb meglepetése és erénye is a sorozatnak. Hasonlóan Boyd Holbrookhoz, aki pont olyan megnyerően és vészjóslóan alakítja a Korinthoszit, mint ahogy azt a képregényekben megírták. David Thewlis aggasztóan jó a szociopata John Dee szerepében - amely karakternek kifejezetten használt, hogy a háttértörténetét elmélyítették -, és parádés választás volt Mason Alexander Park is Morpheusz testvérének, Vágynak, a legizgalmasabb karakternek ígérkezik a jövőre nézve.

Elégedettek lehetnek a rajongók és a laikusok, még akkor is, ha nem tökéletes a sorozat; a Netflix kínálatában mindenképpen kiemelkedő. Pazar fantasy-látvány és remek színészi alakítások jellemzik, meg persze egy baljósan csodás fikciós univerzum, amely izgalmas történeteket és karaktereket rejt. Ez Gaiman zsenialitásának újabb bizonyítéka.

Sandman - Az álmok fejedelme

Kinek Ajánljuk
  • Akik ismerik és szeretik Gaiman munkáit
  • Akik tartottak az adaptációtól, hogy megnyugodjanak
  • Akik egy igényes dark fantasyt szeretnének látni
Kinek Nem
  • Akik nem szeretik a gothic fairytale stílusú történeteket
  • Akiket bosszant a fragmentált elbeszélés stílus
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.