2018. szeptember 22-én, a hazánkban kultikussá vált Csengetett, Mylord? harmincadik évfordulója alkalmából olyan élmény érte a rajongókat, amit soha nem fognak elfelejteni: Budapesten ugyanis megtartották a brit sorozat közönségtalálkozóját, amelyen részt vett több színész az angol szereplőgárdából, valamint a magyar szinkront készítő művészek és a szinkronrendező, Tomasevics Zorka is. Az eredeti stábból jelen volt Amanda Bellamy (Rose), Susie Brann (Miss Poppy), Catherine Rabett (Miss Cissy), Michael Knowles (Teddy Meldrum) és Jeffrey Holland (James Twelvetrees), míg a hazai színészeket Pásztor Erzsi (Mrs. Lipton), Konrád Antal (Mr. Twelvetrees), Beregi Péter (Wilson kapitány), Győry Franciska (Madge Cartwright) és Csere Ágnes (Rose) képviselték.
Korábbi kollégánk, Bacs Veronika is ott volt a találkozón, amelyről élménybeszámolót is írt, és nemcsak számára, valamint sok szerkesztőnk számára volt meghatározó ez a sorozat, ez az esemény, hanem rengeteg embernek Magyarországon. Őket célozta meg most két kötet is: a 21. század kiadónál megjelent "A Csengetett, Mylord? univerzum" Boromisza Istvántól, amely inkább arra a korra koncentrál, amiben a produkció játszódik, valamint cikkünk tárgya, az "Az finom lesz! - Minden, ami Csengetett, Mylord?" a Helikontól, ami inkább a sorozatra magára fókuszál, és az imént említett közönségtalálkozó is szerepel benne, beleértve a magyar színészeket is.
Már az szívmelengető, hogy maga James Twelvetrees, azaz Jeffrey Holland írta a kötet előszavát, kihangsúlyozva, hogy mennyire szereti a magyarokat és mennyire hálás a hazai rajongók szűnni nem akaró támogatásáért, majd igazi ínyencségek következnek: sztorizgatásokat olvashatunk arról, hogy ki hogyan került a produkcióba, és milyen nehézségeken kellett keresztül mennie a stábnak a forgatás során, majd részleteket kapunk arról a meg nem valósult spin-offról, amit a készítők James és Ivy főszereplésével képzeltek el, még a próbaepizód forgatókönyvét is elolvashatjuk. A szkript szövege koptatott stílusban jelenik meg, ami egy naplót idéz meg: olvashatóság szempontjából ez nem volt túl praktikus választás, bár megszokható, és a tartalom kárpótol a szemünk erőltetéséért (ezt a megoldást egyébként több érdekességnél, idézetnél is alkalmazták, szóval nem egyszeri eset).
A lapok ízlésesen vannak kialakítva, megszórva a közönségtalálkozóról és a sorozatból származó képekkel, valamint a karakterek rajzolt változataival, látványtervekkel és egyéb illusztrációkkal, valamint külön kis dobozokban olvashatunk témába vágó dialógusokat a Csengetett, Mylord? szövegkönyvéből. A kötet egyik legjobb része az, amikor a sorozat szinkronján dolgozókat interjúvolják meg röviden, de azt is élvezet olvasni, hogy milyen volt megélni a találkozót az egyik szervező szemszögéből. A különlegességek sorát erősítik írók, költők és publicisták Csengetett, Mylord?-átiratai, amelyek más-más stílusban, de egyaránt érdekesen repítenek vissza minket a sorozat milliőjébe, csak éppen Mabel Vörös Oroszlános tudósításán (Cserna-Szabó András), a fent és lent megcserélésével (Benedek Szabolcs), a komornyikoskodás sztálini leképezésével (Konok Péter) és a Tiszteletreméltó Teddy által hajkurászott szobalány költőiségével (Molnár T. Eszter) - egyedül talán Kerber Balázs része, az Aubrey Wilmslow: Pucéran lóg ki kicsit.
Hasonló a helyzet azzal a szegmenssel is, amiben három szerző kalandozik el a Csengetett, Mylord? világában: Dippold Ádám a gasztronómia témájával játszadozik el, Szilágyi Zsófia Emma pedig a ruhakultúra területére kirándul, és mindkettejük választékosan, izgalmasan fogalmaznak, még akkor is szívesen végigolvassuk az írásaikat, ha maga a felvetés nem mozgat meg bennünk semmit. Ellenben Simon Morgan-Russell hiába foglalkozik az erotika sikamlós témájával, ami már eredendően is figyelemfelkeltő, mégis szárazan teszi, a mondatokkal való haladás nem gördülékeny, a gondolat elkalandozik közben, és valószínűleg nem úgy, ahogyan Morgan-Russell szerette volna.
A kötetet egyébként a Csengetett, Mylord? és a politikai mémek találkozása (az ehhez kapcsolódó Facebook oldal tulajainak beszámolójában) és egy sorozatkvíz zárja, némi hiányt hagyva, legalábbis bennünk. Ugyanis szívesen böngésztünk volna sokkal több kulisszák mögötti információt és érdekességet, visszaemlékezéseket a sorozat szereplőgárdájának még élő tagjaival, amik külön-külön valószínűleg fellelhetőek a világháló zegzugaiban, de mivel ez az első ilyen könyv a rajongóknak címezve, ezért lehetett volna afféle compendium is. Igaz, akkor a vastagsága magával vonta volna az ár emelkedését is, viszont egy még kimerítőbb szerelmeslevelet kaptunk volna, és kevésbé vacilálnánk azon, hogy egy 200 oldalas összeállításért fair-e a jelenlegi árcédula.
Az sokat elmond, hogy még így, 35 év elteltével, számtalan újranézés után is az a legnagyobb negatívumunk a sorozattal foglalkozó (egyik) kötettel kapcsolatban, hogy nem kétszer ennyi oldalból áll és nem mesél sokkal többet arról a kultikus alkotásról, amelyet már behatóan ismerünk. Az Az finom lesz! nem azoknak szól, akik még csak most ismerkednek a sorozattal, hanem a rajongóknak, ők pedig valószínűleg imádni fogják minden sorát és a polcukon akarják tudni. Van is miért.
"Az öregem azt fogja hinni, karácsony van!"