Az Apple TV+ történetének eddigi legerősebb évét zárhatja majd 2024 végén, sorozatfronton legalábbis egész biztosan. Steven Spielberg és Tom Hanks nagyszabású második világháborús sorozat-trilógiájának befejezése, A levegő urai, a világhírű francia divattervező, Christian Dior felemelkedését bemutató The New Look, vagy a Noomi Rapace főszereplésével készült Constellation című sci-fi széria mind azt bizonyítják, hogy a platform immáron egyenrangú féllé vált a streaming-háború vezetőivel szemben. Ráadásul úgy tűnik, Colin Farrell vadiúj neo-noir krimije, a Sugar szintén igazolni fogja majd ezt az állítást.
John Sugar magánnyomozó (Colin Farrell) alighogy megoldott egy ügyet Japánban, amivel a tokiói jakuza főnöke bízta meg őt, máris vissza kell térnie Los Angelesbe, mert a legendás hollywoodi producer, Jonathan Siegel (James Cromwell) az ő segítségét kéri egy rejtélyes eset felgöngyölítésében. Az idős filmmogul drogfüggő unokája, Olivia (Sydney Chandler) több hete nem ad életjelet magáról, és az előítéletes családtagokkal ellentétben Siegel valami sokkal rosszabbat sejt a lány eltűnése mögött. A saját démonaival viaskodó Sugar annak ellenére is vállalja a megbízást, hogy közvetítője és barátja, Ruby (Kirby) óva inti őt ettől, de a magánnyomozót komoly személyes motiváció hajtja abban, hogy megtalálja az elveszett lányt.
A szó nemes értelmében véve old school sorozat ötletgazdája és első számú írója az a Mark Protosevich, aki korábban olyan filmek forgatókönyvén dolgozott, mint a Legenda vagyok, a 2011-es Thor-film vagy a Spike Lee rendezte Oldboy-remake. Protosevich mesterien játszik a (neo-)noir stílusjegyeivel, amelyek mind formanyelvi szinten, mind a mise-en-scéne, azaz a látvány tekintetében hitelesen teremtik meg a klasszikus hollywoodi bűnfilmek hangulatát. Detektív főhősünk, John Sugar maga is bevallottan nagy filmrajongó, nem véletlen hát, hogy a karakter az egész megjelenésében, viselkedésében olyan, mintha az álomgyár aranykorából csöppent volna napjainkba. Az elbeszélés módja ugyancsak bővelkedik a frappáns utalásokban, önreflexív kikacsintásokban: visszatérő eleme a sorozatnak (legalábbis az eddig elérhető két epizódnak), hogy a nyomozás folyamatát bemutató montázsokba, illetve az átvezető városképek közé mára hivatkozási pontnak számító filmklasszikusokból (pl. Búcsúlevél, Magányos helyen, Alkony sugárút) vett képkockákat vágnak be az alkotók.
Bár a mindig zseniális Colin Farrelltől érthető módon most a Matt Reeves felügyelete alatt készülő Pingvin-sorozatot várják a legtöbben, ettől függetlenül vitathatatlan, hogy a Sugar is elsősorban az ő jelenlétének, alakításának köszönhetően válik hihetetlenül megkapó néznivalóvá. A hamarosan 48.(!) életévét betöltő ír sztár sármja és karizmája ebben a sorozatban a régi Hollywood ünnepelt férfi színészeiével vetekszik, arról nem is beszélve, hogy az már önmagában egy életérzés, ahogy az 1966-os Corvette-jével Los Angeles neonfényben úszó utcáin furikázik. Hogy mi az a személyes trauma, ami már a pilotban is kihat a magánnyomozó mentális és testi egészségére egyaránt, az legalább akkora rejtély egyelőre, mint Olivia Siegel holléte, az eddigieket látva azonban kétség nem fér ahhoz, hogy Farrell a továbbiakban is brillírozni fog a fegyverellenes, erőszakot csak végső, elkerülhetetlen esetben alkalmazó John Sugar szerepében.
Amit feltétlenül ki kell még emelni az első két rész után, az a fantasztikus operatőri munka. Az Oscar-díjra jelölt César Charlone (Isten városa, A két pápa) kamerája hol légies könnyedséggel imbolyog a különböző terekben - mintha csak Emmanuel Lubezki fényképezte volna a sorozatot -, hol a német expresszionizmust idéző, furcsán dőlt szögekben ábrázolja a szereplőket, ami ily módon folyamatos nyugtalanságot és kiismerhetetlenséget kölcsönöz a képi világnak, filmnyelvileg is kézzelfoghatóvá téve ezzel a főhősben kavargó érzelmeket és kételyeket.
Maga a sztori, a cselekmény origóját képező bűnügy valószínűleg nem fog nagy meglepetésekkel szolgálni, ám az elképesztően hangulatos és menő pilottal az alkotók rögtön nyilvánvalóvá is tették, hogy sorozatuknak nem a krimi műfajának megújítása az elsődleges célja. A Sugar eddig egy felettébb szórakoztató stílusgyakorlat jó néhány ügyes, adott esetben egyenesen váratlan megoldással, ami azok számára kis túlzással kihagyhatatlan, akik kedvelik a fentebb említett filmtörténeti korszakot, azon belül is a (neo-)noir stílusirányzat jegyében készült alkotásokat. Az ígéretes kezdet után nagyon kíváncsian várjuk a hetente érkező folytatásokat!