A Disney folytatja az élőszereplős adaptációkat, mert anyagilag amúgy eléggé megéri, ha már a nem tudom hanyadik mese került sorra. Továbbra is ugyanaz az érzésem, mintha egy terméket az adott kornak megfelelően egyszerűen újracsomagolnának, hogy újra el lehessen adni. Majd újabb 30 év múlva, amikor hologramok lesznek, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a Disney egy olyan verziót is fog készíteni a nagy klasszikusaiból. Ugorjunk is neki a legújabb vizuális árunak.
Először is talán kezdjük azzal, hogy Rob Marshall ült be rendezőnek A Karib-tenger kalózai negyedik részével a háta mögött és ott talán nem volt lehetősége igazán megélni a sellő témát, szóval itt újabb lehetőséget kapott. Ha pedig ezúttal ismerős vizekre evezett, akkor hozta magával a karibi hangulatot is.
Az eredeti mese Andersentől származik, így Dánia A kis hableány otthona, van is neki saját szobra Koppenhágában. Persze anyagilag teljesen fehérekkel elkészíteni egy filmet nem túl modern, így a költözés logikus anyagi kreatív döntés és amúgy sokat hozzá is tesz a hangulathoz. Érthető döntés, a legnagyobb szerencse viszont, hogy jól sikerült felépíteni mellé az egész közeget. Nagyon színes, csillámpónis hátteret biztosít a szerelmes sztorinak. Amúgy a legtöbb snitt szép, de nem ez a film a technika csúcsa, még akkor sem, ha Ariel haja szépen hullámzik a vízben. A nagy vizes csatajeleneteknél pedig megint elfelejtették bekapcsolni a reflektorokat, de erre már megedződtünk.
Ariel ugyebár első látásra beleszeret Ericbe, a hercegbe és a hangjáért cserébe egy csókot üldöz három napon keresztül. Annyi modernizálást sikerült beleerőszakolni a rebrandingelés közben, hogy Ariel ezúttal nem emlékszik rá, hogy csak egy csókra van szüksége azért, hogy elkerülje Ursula hataloméhes csápjait. Így van lehetősége csak élvezni a földi létet és rácsodálkozni mindenre. Ennek megfelelően egy tényleg romantikus kis napot tölt el Erickel, csak hűséges comic reliefjei tengeri barátai állnak elő a csóktervvel. Valamikor a Disney útközben elfelejthette, hogy az, mert nem fehér színésznőt választottak a Hableány szerepére, még nem lesz elég a modern kor követelményeinek, mert a legtöbb Disney hercegnős mesével a legkisebb baj az, hogy fehérek.
Oké, tudom, átírtak pár dalt, ez még mindig nem az. Csak amikor a Jégvarázs azon mulat, hogy a hercegnő egy nap alatt beleszeret valami random csávóba és teljesen jól megforgatja, most újra végignéztük, ahogy egy hercegnő pár nap alatt megházasodik. Remek dolog a szerelem, mint motiváció, miért érdemes buta döntéseket hozni, ha nem azért? Itt azzal van a baj, hogy Ariel nem tanul semmit továbbra sem az események során. Itt volt a remek lehetőség, hogy mutasson valami újat a mai kislányoknak egy Disney mese, ahogy tették ezt már olyan sok mindennel, akkor pont egy régi klasszikus esetében miért üt be a stúdiónál az amnézia?
Amúgy teljesen rendben hozza a tisztes iparos munka elemeit: Halle Bailey szuperül énekel, aranyosan rácsodálkozik mindenre (Radics Gigi is villantott a magyar hangjaknét). Tök jól megmutatta ezt a kis naiv, szivárványlelkű főhősnőt, aki csak valami mást szeretne megtapasztalni. Jonah Hauer-King, mint pályakezdő - ha lehet színészekre ilyet mondani - is okés Ericként, őt is meghallgattam külön, jól énekelget és pont úgy néz ki, mint a herceg élőszereplős változata, szóval neki ez lett a nagy szerencséje? Majd később kiderül, egész sok lehetőséget kapott mondjuk a meséhez képest, pont eggyel változatosabb volt, mint a sokadik Disney herceg.
Ursula jeleneteinek nagy része talán a vágóasztalon végezhette, mert konkrétan alig szerepel és abból is nehéz megítélni, mit adott ő hozzá a karakterhez, de legalább értékelhető volt, nem úgy mint Javier Bardem, aki egyértelműen felvette a fizetséget és hazament. Lin Manuel Miranda mellett Awkwafina még a nagy kedvenc mostanában animációkban, kapott itt is egy rap számot, ami után olyan érzésem volt, mintha öreg férfiak rakták volna össze, hogy jaj a fiatalok most ezt szeretik, rakjunk bele egy ilyen számot. Egyszerűen olyan kínos volt, hogy azt nehéz szavakba önteni, ezt is meghallgattam külön angolul, de nem lett jobb.
Összességében ez csak egy újabb adaptáció, amit holnapra elfelejtünk. Értem, miért nem bátorkodik itt a Disney a nagy újításokkal, mert akkor meg azzal lenne a baja mindenkinek és elvégre egy terméket nem lehet már előre vágóhídra küldeni. Kellenek a biztos befektetések, A kis hableány pedig minden tekintetben az.
Hallgass meg egy másik véleményt is:
