Gyakran halljuk, hogy a szerelem nem válogat, és nem tudjuk befolyásolni, hogy mikor érkezik az a bizonyos szikra. Ennek ellenére a társadalomban mégis él egy kép azzal kapcsolatban, hogy meddig tart a normalitás, mi fér bele a keretekbe, milyen kapcsolatokat tudunk elfogadni.
Míg azt a legtöbben természetesnek veszik, hogy egy férfi kapcsolatot kezdeményezhet egy fiatalabb lánnyal, a fordított felállás sokaknál okoz megütközést. Erről szólt néhány éve a Korhatáros szerelem című magyar sorozat, és most ezt a témát dolgozza fel A rólad alkotott kép (The Idea of You), amely néhány napja nézhető az Amazonon.
A film Robinne Lee regénye alapján készült, s nem véletlen hasonlítják sokan egy fan fictionhöz. A rólad alkotott kép pont olyan negédes és túlontúl szép, mintha valamelyik fiúzenekar rajongója írta volna. Muszáj tehát ennek tudatában megnéznük, ha viszont elfogadjuk a szabályait, akár élvezhetjük is a filmet.
Solène (Anne Hathaway) galériatulajdonos és egyedülálló anya, aki arra készül, hogy végre önállóan jusson el egy önismereti túrára. Ám a volt férje (Reid Scott) ismét cserbenhagyja, így neki kell elvinnie a lányát és annak barátnőit a Coachellára. Ott a nő véletlenül a fiatalok egyik kedvenc (bár a kamaszok szerint már kicsit elavult) zenekarának énekesébe, Hayesbe (Nicholas Galitzine) botlik. Kettejük között vonzalom szövődik, ám kérdés, hogy képesek-e legyőzni a külvilág előítéletét.
Michael Showalter korábban bizonyított már ebben a komédia műfajában (Wet Hot American Summer, Rögtönzött szerelem, Search Party), új filmje pedig még a romantikus vígjátékon belül is egy jól meghatározott típushoz tartozik: ezekben az alkotásokban rendkívül szép emberek rendkívül szép helyeken szeretnek egymásba, és bármi, ami az útjukba állhat, az bizony a külvilágből érkezik.
Persze a társadalom által megnehezített szerelem örök témája a hollywoodi filmeknek (gondoljunk csak olyan klasszikusokra, mint az Amit megenged az ég), Showalter tehát jól ismert eszközökhöz nyúl. A film a maga mélységében azzal próbál foglalkozni, hogy vajon miért nem tudja elfogadni a társadalom, ha egy idősebb nő egy fiatalabb fiúval kezd. Miért pont ebben ez esetben vetünk fel olyan kérdéseket, amik felett máskor szemet hunyunk? Egyáltalán miért érezzük kényszerét annak, hogy folyamatosan ítéletet hozzunk mások magánélete felett? A rólad alkotott kép világában egy rendkívül bigott társadalom képe jelenik meg, ha valahol keresnünk kell ennek a filmnek a mondanivalóját, ezekben az üzenetekrétegekben találhatjuk meg.
Ugyanakkor fontos ennek a filmnek a címe is, ami bár magyarul nem hangzik igazán jól, a történet értelmezése szempontjából rendkívül fontos. A két fő karakter magával is küzd: mindkettejükben nagyon erős elvárások vannak a másik nemmel kapcsolatban, ahhoz, hogy egészséges kapcsolatot alakítsanak ki, ezekből engedniük kell. De ennél is fontosabb, hogy felismerjék, milyen védelmi mechanizmusok alakultak ki bennük a korábbi csalódások miatt: kettejük kapcsolatát elsősorban az erősíti, hogy végre valakivel megoszthatják a legbensőbb titkaikat, végre valaki előtt póz nélkül jelenthetnek meg.
A film kockázatmentesen halad a végkifejlet felé, és bár negédes húrokat penget, a két fő karakter egyértelműen elviszi a hátán. Anne Hathaway és Nicholas Galitzine is remek a filmben, persze azért Hathaway jóval több teret kap a karakter árnyalására. Egy dolgot sajnálhatunk csupán: a film öt perccel később ér véget, mint kellene. A kellemesen keserédes végkijfelet helyett így végleg elindulunk a giccs felé.
Úgy érdemes tehát hozzákezdeni ehhez a filmhez, hogy tudjuk, mit várhatunk. Akkor ugyanis egészen jól szórakozhatunk - más esetben viszont valószínűleg hamar feladjuk majd a megtekintést.
