Aaron Sorkin (Az elnök emberei, a Híradósok, A közösségi háló) Oscar-díjas forgatókönyvíró ezúttal is minőségi alapanyagot hozott össze Molly Bloom pókerhercegnő önéletrajzi könyvéből, mindezt pedig végül saját maga rendezésében vitte vászonra. A két óra húsz perces film tipikusan az a fajta sztori, aminek ha utánanézek, nem feltétlenül rohannék a moziba érte, hogy testközelből megtudjam, milyen lehet hollywoodi hírességeknek és New York-i pénzembereknek illegális pókerjátszmákat rendezni, de ahogy elhangzik az első mondat - majd az azt követő információzápor - úgy rántja be azonnal az ember figyelmét és érdeklődését a történet. Mert főhőse bizony győztesnek született. És ahogyan ezt saját maga is megfogalmazza: az, hogy miben, az már részletkérdés.

Kicsit furcsa érzés olyan emberről életrajzi filmet nézni, aki saját maga is részt vesz a film promó körútján és emiatt biztos vagyok benne, hogy jó adag bűntudat és önigazolás is került a történetbe. De ugyanakkor igazán izgalmassá és pikánssá is teszi a helyzetet, hogy a többi karakter is valós személyeken alapszik - egyesek többől összegyúrva. Ennek ellenére nem megy le a történet bulvárba - legalábbis nem ezen van a hangsúly. Molly Bloom ugyanis hiába tud egy szakajtónyi terhelő sztorit híres és befolyásos emberekről, nem használja fel sem zsarolásra, sem a saját hátsója védelmében. Ügyvédjével (Idris Elba) együtt mi is kissé kétkedve hallgatjuk magyarázatát a szövetségi bűncselekmény elkövetésének vádjára, hogy aztán végül kirajzolódjon a kép egy önmagával törődő, önző és elkényeztetett közegről. Molly - miután tönkre teszik -, hogy pénzt szerezzen, könyvet ír az útjáról, hogy hogyan vált egy senkiházi titkárnőjéből luxus játszmák hírhedt házigazdájává. Ugyanezen könyvön alapszik a film forgatókönyve is, sőt még a történet megfilmesítésről is szó esik benne. Kicsit kellemetlen belegondolni, hogy akkor mi ezt most jó eséllyel csak azért nézzük, hogy a főhős a jogdíjakból rendezni tudja a tartozásait.

Jessica Chastain egy nagyon árnyalt portrét rajzol meg egy olyan emberről, akit születésétől kezdve győzelemre kondicionált az apja. Molly-t nem könnyű eltántorítani céljaitól, ez már gyerekkorában kiviláglott, amikor egy borzalmas baleset után, műtött gerinccel továbbra sem adta fel olimpiai álmait. Amikor ez a karrier végképp derékba tört, ott is sikert ér el, ahova eredetileg csak az élet sodorta. De az életben mindig vannak buktatók, legyen ez egy faág, más emberek önzősége vagy a legrosszabb, saját magunké. Ez utóbbi aspektus véleményem szerint kicsit el lett kenve és alapvetően nem az önmarcangolást helyezte fókuszba a rendező, de ez nem feltétlenül baj. Mert az inspiráló üzenet így hasít át igazán, hogy csak az veszít, aki abbahagyja a próbálkozást.

Pusztán nézői szempontból olyan izgalmas történetmesélést kapunk, hogy felmerül bennem, hogyha így tálalják, egy víztisztaság mérő labor hétköznapjairól is megnéznék egy három órás drámát. Bevallom őszintén, semmit nem tudok a pókerről, csak ami az amerikai mozgókép gyártásnak köszönhetően szivárgott hozzám. Ennek ellenére köröm rágva izgultam a játszmákon, amelyeket rövidre és gyorsra vágott Sorkin, miközben Chastain pergő nyelvvel magyarázza a laikus közönségnek, hogy mi történik, melyik lapjárás mit jelent a játékosok számára és melyik balekért aggódjunk a legjobban. A játszmák résztvevői igen színes társaság, számos érdekes motivációval és már ez a sok kis történet, arckép is leköti az embert, mintha mi magunk is ott pörögnénk esténként közöttük, Mollyval együtt a bizalmukba férkőzve. Hogyan tud érvényesülni egy nő a férfivilágban pusztán az eszére hagyatkozva? Mi köze van mindehhez az apa-lánya kapcsolatnak? Érdekes párhuzamot von és egyben két szemszöget biztosít Mollynak is és a nézőknek is, ahogy Kevin Costnert - túl sokat követelő szülőként - Idris Elba hasonlóan magas elvárású, de láthatóan végletekig törődő apafigurája mellé helyezi.

Izgalmas motívumok, nagyszerű színészi alakítások a fő és mellékszerepekben is és egy nagykönyv szerinti forgatókönyv/rendezés, ami már rögtön év elején visszaadja Hollywoodba vetett hitünket. Jessica Chastaint ezért az alakításáért immár ötödik alkalommal jelölik Golden Globe-ra (ebből egyet meg is kapott a Zero Dark Thirty-ért) és ha így folytatja, a harmadik Oscar-jelölés is meg lesz.