A Netflix szinte már az indulása óta propagálja az anime műfajt, és most, hogy már szerte a világon elismert és népszerű lett a japán animáció, tovább folytatja jó szokását. Persze nem mindig sikerül minőségi animét beemelni a kínálatba, de pont a nagyobb választék segíthet a mezei nézőnek is jobb értékítéletet hoznia az aktuális termék felett.
A Netflix nemrégiben egy olyan projektre bólintott rá, amely a Grimm testvérek jól ismert meséit adaptálta anime közegbe. Ez lett a Grimm: Horrorvariációk, amelynek első évadában hat történet "horrorisztikus" feldolgozását tekinthettük meg az elmúlt hetekben.
A kulturális különbözőség, és az ebből fakadó más világnézet tökéletes alapot szolgáltat jól ismert sztorik átültetésére és kicsavarására. A Grimm: Horrorvariációk legnagyobb hibája az, hogy a címben is megtalálható horrort elég tágan értelmezi, és így a végeredmény egyes epizódjai keserű szájízzel vagy éppenséggel csalódással zárulnak le.
Az első évadban megkapjuk Hamupipőke, Piroska és a Farkas, Jancsi és Juliska, A brémai muzsikusok, A Törpék és a Suszter, illetve A hamelni patkányfogó alternatíváit, és bár minden epizódra ígérnek egy "sötét csavart", egyes részekben ez kifejezetten laposra sikeredett.
Mint fentebb taglaltam, mindig érdekes, ha egy jól ismert sztorit egy teljesen más közegből kapunk meg, ám ez nem jelenti azt, hogy minden történet alkalmas erre az átültetésre. Az előző bekezdésben felsorolt történetek fele, abban a formában ahogy azt megvalósították, inkább ráerősít erre a tézisre. Különösen fájó A brémai muzsikusok western változata, amiből végképp hiányzik minden horrorisztikus elem, és inkább egy A hét mesterlövész benyomásunk támadhat.
Az öncélú műfajváltás mellett még az atmoszférateremtésben is adódtak nehézségei az első évadnak. A "nyugati" mesék keleti hangulattal való felvértezése olykor nagyon minimális erőbefektetéssel történt meg, és ez a hanyagság a végeredményen is meglátszódott.
Hogy mennyire kapufa lett ez az elképzelés, azt jól példázza, hogy így több mint egy héttel a megtekintés után már csak a Piroska és a Farkas, illetve a Jancsi és Juliska történetekre emlékszem igazán - előbbi azért, mert ez volt az egyetlen olyan epizód, amit a sorozatcím is sugallt (HORROR), utóbbi pedig egy igazán szívfacsaró csavarral értelmezi újra a testvérek mézeskalács-kalandját.
A Grimm: Horrorvariációk első évada nagyon hullámzó lett. Maga az elképzelés, hogy horrortörténetekként prezentáljuk újra a Grimm-meséket mindenképp ígéretes, de az egyes történetek variációinak koncepciói néhol túlontúl "keleties" képet festenek, máskor meg hangulatukban egyáltalán nem passzoló utánérzetet eredményeztek. Ez évad összességében nem igazán ugorja meg azt a szintet, amire be lehetne rendelni a folytatást, de ugyebár a Netflixről beszélünk, ahol mindig a méltatlan produktumok kapnak esélyt a szépítésre.
