Nagyjából két hónap van még A Bridgerton család visszatéréséig. A harmadik évad első fele május 16-án debütál a Netflixen. Szerencsére az Apple TV+ megcsinálta a maga kosztümös drámáját, a The Buccaneerst Edith Wharton utolsó, befejezetlen regénye alapján, így azoknak, akik nem bírnak már tovább várni, Katherine Jakeways (Tracey Ullman Show) és Roanne Bardsley (Hollywoaks) sorozata jó alternatíva lehet a következő hetekre.
A sorozat öt újgazdag, amerikai lányról szól, akiknek a családjait nem igazán akarja befogadni a New York-i elit. Azonban egyikük hozzámegy egy angol nemeshez, így mind meghívást kapnak Angliába, ahol el is kezdődhet a férjvadászat, az angol férfiak részéről pedig a pénzvadászat.
A történet leginkább az amerikaiak és az angolok közötti ellentétre épül, ami túlságosan le van egyszerűsítve. Az amerikaiak a laza, életszerető, nyitott emberek, még a britek a karót nyelt, rideg, magukat felsőbbrendűnek képzelő, jórészt ellenszenves figurák.
A főszereplő Nan St. George (Kristine Froseth), aki a saját elmondása szerint bárhol szívesebben lenne, csak éppen a középpontban nem, mégis valahogy mindig ott találja magát. Lényegében egy hebrencs kislány, aki szabad szeretne lenni, de a sok meggondolatlan döntés miatt ez a legkevésbé sem sikerül neki. A karaktere rengeteg ellentmondásba keveredik. Például megkérik a kezét egy egyszeri találkozás után, ő pedig igent mond úgy, hogy fogalma sincs, kihez menne hozzá, és milyen szerep vár rá. A családja elküldi, hogy ne legyen útban a nővérének a férjkeresésben, mert elvonja róla a figyelmet, mindezt pedig olyan gyorsan teszik, hogy annyi ideje sincs, hogy elköszönjön a többiektől. Miután pedig kiderül a nagy titok a származásáról az egyetlen emberre kezd el haragudni, aki tényleg a lehető legjobb, legodaadóbb döntést hozta, amit hozhatott abban a helyzetben.
Nan két férfi között őrlődik. Az egyikük Theo, Tintagel hercege (Guy Remmers), akinek elege van abból, hogy minden nő csak a rangjával foglalkozik, így Nanben éppen az tetszik meg neki, hogy a lány semmit se tud róla. A másik pedig Guy Thwarte (Matthew Broome), aki pénzes feleséget keresve szeret bele Nanbe (mert minden brit le van égve, és a hozomány mentheti csak meg őket).
Nannek négy barátnője van. Köztük Conchita Closson (Alisha Boe), akit nemcsak az amerikai származása, fesztelen viselkedése, hanem a bőrszíne miatt is megvet az új családja, valamint Lizzy Elmsworth (Aubri Ibrag), akinek folyamatosan azt sulykolják, hogy nem elég szép, és éppen emiatt az önbizalomhiány miatt kerül kellemetlen helyzetbe. A sorozat erőssége egyébként, hogy nagyon komoly témákat sem fél feldolgozni. Így van ez Lizzynél, aki annyira próbál megfelelni egy férfinak, hogy végül megaláztatásban lesz része. Sokáig magát hibáztatja a történtek miatt, végül rájön, ő az áldozat, és nem neki kellene szégyenkezni.
Aztán ott van Lizzy húga, Mabel Elmsworth (Josie Totah) is, aki más mint a többi lány, mivel soha sem a fiúktól zsongott be, hanem a lányoktól. Próbál önmaga maradni egy világban, ahol azt, amit érez, helytelennek tartják. Nan nővére pedig Jinny St. George (Imogen Waterhouse), aki annyira szeretne megkaparintani egy jó férjet, hogy a lehető legrosszabba fut bele.
A sorozat nagyon komolyan foglalkozik a párkapcsolati erőszak témájával, eléggé erősre sikerült ez a vonal. Mind a lelki terror, mind az elszigetelődés, mind pedig a fizikai bántalmazás is szerepet kap az epizódokban. A manipulációról nem is beszélve, és arról, hogy az áldozat hogyan mentegeti a párját néhány kedves, bocsánatkérő gesztus után. Ezek mellett helyet kap még a nők kiszolgáltatottsága, a megcsalás, az anya hiányából fakadó egészségtelen felnőtt-gyerek kapcsolat is.
A kilencrészes sorozat sok apró hibát rejt, az első néhány epizód pedig megül néha, de összeségében szórakoztató, és fontos témákat dolgoz fel. Aki szereti a Bridgertonhoz hasonló kosztümös drámákat, annak jó szórakozás lehet, de azért minőségben elmarad tőle.
