2014-ben szinte a semmiből rázta fel az akciófilmes zsánert az első John Wick-film, ami rekordsebességgel emelkedett "kult" státuszba. Keanu Reeves maximális odaadása a címszereplő hiteles megformálásához, a kaszkadőrből előlépő Chad Stahelski dinamikus rendezése, a stílusos látványvilág vagy épp a filmeken átívelő, világot behálózó bérgyilkos szervezet mögötti mítosz elérte, hogy számtalan rajongóval büszkélkedhessen a széria már a kezdetektől.

Hollywood persze nem hazudtolta meg önmagát, az első filmet majd' egy évtized alatt három folytatás, valamint (egyelőre) két spin-off projekt is követte. Utóbbiak közül az egyik a jövőre érkező Ballerina, Ana de Armas-szal a főszerepben, a másik pedig a végül Peacockon (idehaza Amazon Prime-on) debütáló The Continental: From the World of John Wick (A Continental: John Wick világából) minisorozat, ami az ifjú Winston Scott felemelkedését hivatott bemutatni az ikonikus New York-i hotel igazgatójaként. Hogy "három-éjszakás" látogatásunk hogyan is sikeredett a Continental grundjain, arról lentebb olvashattok részletesebben - sajnos inkább keserű szájízzel.

Stahelskiben eredetileg a harmadik rész készültekor merült fel egy, a Continental hotelra fókuszáló előzménytörténet gondolata, ami végül sorozattervé nőtte ki magát. A Lionsgate több csapat meghallgatása után végül Greg Coolidge és Kirk Ward pitchére mondott áment, akik kiegészülve Shawn Simmons-szal az eredeti tervekkel ellentétben nem egy tíz, hanem csak egy háromrészes sorozatra kapták meg a zöld lámpát. (A három showrunner/író egyébként a Wayne címre hallgató, tízrészes sorozaton dolgozott korábban együtt.)

2021 októberében hivatalossá vált, hogy a csibész, agyafúrt, szofisztikált Winstont életre keltő Ian McShane "fiatal" énje Colin Woodell lesz (A légikísérő), a Continental ura és a fiatal Winston ellenfelét, Cormac-et pedig nem más, mint Mel Gibson játszhatja el. Utóbbi természetesen rögtön nagy port kavart a balhés színész utóbbi pár éves megítélése miatt, ami jó pár kritikában vissza is köszönt (ebben speciel nem fog). A három darab, egyenként másfél órás résszel operáló show végül 2021 novemberében kezdett el forogni kicsiny hazánkban. A forgatás egészen 2022 nyaráig tartott, az első és harmadik részt ("éjszakát") Albert Hughes (Éli könyve, A pokolból), a másodikat pedig Charlotte Brändström (A kívülálló, Az ember a fellegvárban, A Vaják) rendezték.

A történet és az alapfelállás eléggé szögegyszerű, amivel egyébként még nem is lenne semmi baj: a '70-es évek végén járunk, amikor is a Continental hotel teljes gőzzel üzemel és ad otthont mindenféle furcsa bérgyilkosnak Cormac (Mel Gibson) vezetése alatt. A hotelben hatályos szabályok már le vannak fektetve és be is vannak tartatva (hellyel-közzel), szóval az utcán nevelkedett tolvajból hazatért veteránná felcseperedő Frankie (Ben Robson, Vikingek) merész lépésként gondol egyet és egy szilveszteri buli alatt kirabolja a hotelben található széfet. Ami még nagyobb gond, hogy azt az érmeprést lopja el, amivel a filmekben is látott "hivatalos" fizetőeszközt gyártják. Cormac szépen át is hozatja Angliából Frankie kisöccsét, a szélhámos sármőr Winstont, hogy rég nem látott testvérét azon nyomban kerítse elő, különben mindkettejüknek annyi. Ezt persze nehezíti, hogy Winston és Frankie nem éppen jó viszonyban váltak el egymástól anno, miközben kettejük és Cormac után egyaránt jó pár másik karakter szimatol, legyen az titokzatos múlttal rendelkező nyomozónő, KD (Mishel Prada) vagy az akkori Ítélethozó (Katie McGrath).

Viszont most már elég a felvezetésből és a háttérinfókból. Hogy hogyan sült el az első John Wick spin-off? Röviden és tömören - sz*rul. Sajnos a végeredmény hullámzó és fájó mód közepes, nem véletlenül változtatták meg a címet is utolsó pillanatban, hogy még inkább megszerezzék maguknak a film rajongóit. Fogalmam sincs, hogyan akartak ebből eredetileg tíz részt vállalni, mikor háromra (ami valójában hat) sincs elég lőpor itt. Miles és Lou háttérszála teljesen érdektelen és nem is értem, miért kellett ennyi időt eltölteni velük, mikor a nap végén egyébként semmi érdemlegeset nem tesz hozzá (és nem is kap igazi feloldást a két testvér között) apjuk edzőtermének helyzete, valamint a háttérben felsejlő (nem, nem az!) ázsiai fenyegetés.

KD kapcsán hasonlóak az érzéseim, a legutolsó tíz percben végül megtudjuk (amit már a rész elején is ki is lehetett találni), mit keresett ő pontosan ebben a sorozatban, de őszintén, a főnökével való viszonya, illetve az egész szál úgy alles zusammen eléggé feleslegesnek és súlytalannak érződik. Ami még szomorúbb, hogy Winston és Frankie között az a részenkénti egy-egy rövid flashback természetesen nem elég arra, hogy igazán kialakuljon bármiféle érzelmi kötődés a néző fejében, pedig PONT, hogy erre kellett volna a prominens hangsúlyt fektetni… nem pedig a századik vietnámi veterános klisékre, amiket szinte vaktöltényként puffogtat a show az első két epizódban. Korrajz- és szellem, értem én… de ebben a sorozatban semmi helye nincs, érdemben pedig nem is foglalkozik a kérdéssel, hogy mi végül bármiféle tanulságot hazavihessünk.

A fiatal Winston szerepében Colin Woodellnek noha az akcentust nem mindig sikerül tartania, valamint talán picit magasabb is az úriember a kelleténél (értsd: Ian McShane-nél), mindezeket leszámítva az ő játéka és karizmája szerintem működött és őszintén remélem, hogy az ifjú, feltörekvő színésznek szolgálhat még ugródeszkaként ez a projekt a közeljövőben. Ezt a már említett csibészes viselkedést kifejezetten jól hozta és elhittem neki, hogy belőle válik majd pár évtized múlva a filmekben megismert karakter. Mel Gibson húzott egy Jason Momoa-t a Halálos iramban 10-ből, a harmadik részben már olyan szinten túltolja az őrült megalomán hoteligazgató szerepét, hogy egyszerre kínos, mégis piszkosul szórakoztató nézni a vásznon minden egyes percében, mikor feltűnik. Van itt nekünk az ifjú Charon szerepében egy Ayomide Adegununk is, akire szintén nem igazán lehet panasz, ő is remek elődje a néhai Lance Reddicknek. A többiek közül az ikreket, vagyis a Jancsit és Juliskát alakító színészpáros mindenképp szót érdemelnek, az idős mesterlövész Jenkins is jópofa karakter, valamint Miles és Lou barátja, Lemmy is lopja a show-t minden jelenetében.

Szóval alapvetően akadtak itt izgalmas játékosok, csak nem igazán sikerült velük kezdeni semmit. Legtöbbjük túlzottan lazán kapcsolódik a fő szálhoz, ami miatt a narratív fókusz össze-vissza ugrál a karakterek és a mondanivaló kibontása során. "No de sebaj", mondhatnánk kényelmesen hátradőlve, "cserébe kárpótol minket a megannyi nagyszerű akciójelenet, ha már egy John Wick spin-offot nézünk…" És itt érkezünk el a másik, talán az összképre a bélyegét leginkább rányomó kritikára. Az első részben a széf kirablását bemutató szekvenciát követően ugyanis szinte semmilyen érdemi akcióval nem találkozunk, az epizód végén látható autós üldözést pedig valószínűleg elronthatták vagy a forgatás vagy az utómunka során. Egy négy-öt darab, majdhogynem "állóképekből" felépülő montázzsal letudják az egészet, ami sem a filmek, sem a sorozat addig felépített látványvilágába és megoldásaiba nem illett bele. A második rész ilyen szemmel katasztrófa, nem csodálnám, ha a legtöbben ott feladták volna a sorozatot. Az unalmas, valójában semmiről se szóló beszélgetések miatt majd' háromórásnak érződött, akció pedig onnan sem rémlik Lou kézitusáján kívül a dojo kirakata előtt, pedig nincs egy hete, hogy láttam a részt.

A harmadik epizód persze azért kárpótol minket a hotel ostromát illetően, akad itt pár kifejezetten kreatív megoldás mind a kaszkadőrmutatványok (ikrek!), mind a hotelben rejlő megoldások (csőposta!) kapcsán, de a kliséhegyektől, a logikai inkonzisztenciáktól és a kényelmes megoldásoktól (PONT A JÓ PILLANATBAN PONT A JÓ EMBER TŰNIK FEL - ÖTSZÖR) még így is hemzseg a finálé, ami sajnos érzelmileg sem ad semmiféle igazi katarzist. A záróképet valószínűleg tízből kilenc olvasó elsőre kitalálná, viszont az sem igazán megérdemelt, tekintve, hogy valahogy Winston céljai Cormac-et és a hotelt illetően összemosódnak, és az utóbbi kapcsán nincsenek kellőképp bemutatva. A legutolsó, Ítélethozóhoz kapcsolódó döntése például kissé a semmiből jön, mivel ahogy említettem, pont a Winston karakterét érintő és mélyítő pillanatokra nem jutott idő.

"Kemény, de jogos" jelleggel azt kell írjam, hogy a Continentalt, ha nem egy John Wick spin-off lenne, az első rész után a legtöbb kedves olvasó azonnal kaszálta volna, mert egyszerűen semmi különlegeset nem kínált sem történetben, sem pedig látványvilágban. Így talán páran eljutottak a harmadik rész végéig, örültek néhány kikacsintásnak és megoldásnak a hotelben játszódó finálé és leszámoláshegyek során. De számukra is érződni fog, hogy a filmekben megszokott minőség és alkotói mentalitás csak árnyéka önmagának ebben a sorozatban - Mintha valaki tele hibával és elírással megpróbálta volna lemásolni az okos diák házi feladatát a szünet utolsó percében.

Így felállva a harmadik rész stáblistája után pedig sajnos inkább érezzük ezt a látogatást a Continentalban egy közepes külföldi Airbnb-s kiruccanásnak, mintsem frissítő üdülésnek egy luxushotelben.