Volt idő - talán ti is emlékeztek - amikor Tony Jaa-t úgy emlegették/emlegettük, mint aki teljes mértékben felpezsdíti a harcművészeti akciófilmek világát, illetve jól megreformálja azt. Az biztos, hogy felpezsdítette, de ez a pezsdülés sajnos nem tartott tovább 2-3 filmnél. Leginkább persze csak két filmről beszélhetünk, mert a The Protector után nemhogy képtelen volt egy nemzetközi sikert összehozni, de még igazán szakmai sikerről beszélhetünk. Vita tárgyát képezheti az Ong Bak folytatása (ahogy az is, hogy mennyiben köthetjük az első részhez bármely tekintetben), amely ugyan kissé tesze-tosza a narratívát illetően, viszont van az akciójelenetekben kellő mennyiségű kraft. Épp annyi, hogy elemelje a filmet például a harmadik rész förmedvény minőségétől.