Hatalmas izgatottság előzte meg a The Flash 3. évadját, miután a készítők és a színészi stáb megerősítették tavaly nyáron, hogy a soron következő etap a várakozásoknak megfelelően a Flashpoint történetet fogja bemutatni a nézőknek. A rajongói elvárások terhével az első két felvonás alapján úgy tűnt, hogy képesek lesznek megbirkózni Greg Berlantiék, azonban már az évadnyitó epizódnál gyanút foghatott a tapasztaltabb képregényolvasó és sorozataddikt, hogy itt bizony problémák fognak felmerülni.
A probléma pedig két tőről fakad. Az első, és talán ebben üt leginkább vissza, hogy egy országos csatornán követhető a The Flash, hogy nem mernek kockázatot vállalni Berlantiék. A Flashpoint, mely az egyik legkomolyabb történet Flash karakterének képregényes kánonjából, amelyből egy szintén remek rajzfilm-adaptáció is készült pár évvel korábban, nem egészen egy rész alatt le lett tudva. Számtalan kiaknázatlan lehetőséget hagytak veszni Grant Gustinék azzal, hogy ezt az igazán érdekes koncepciót besűrítették 40 percbe, és csak kis szeletet mutattak abból, hogy hogyan is alakult volna az Arrowverse sorsa, ha Barry Allen anyukája életben marad azon az ominózus estén.
Őszintén szólva egy egész évadot megérdemelt volna eme alapfelállás kibontakoztatása, de ehelyett a cselekményszálat agresszíven visszavezették ismerős vizekre, ahol biztonságban érezhették magukat a karakterek, és a készítők reményei szerint a nézők is. Persze lehet érvelni amellett, hogy ezzel alapozták meg a Legends of Tomorrow második évadjának főkonfliktusát, illetve főgonoszát, de ez inkább kreatív töketlenség, semmint zseniális húzás - bár nem vitás, hogy Eobard Thawne visszatérése felvirágoztatta a testvérsorozatot.
A másik probléma már kezdetektől fogva ott lebegett a sorozat körül, ez pedig nem más, mint az időutazás, és az abból fakadó paradoxonok. Két évadon keresztül úgy-ahogy meg tudták magyarázni az időutazásból származó ellentmondásokat, de a harmadik évadra már annyira összekuszálódtak a szálak, hogy jobb lett volna hagyni az egész magyarázkodást. Az események az évad végére már mindenféle időutazós logikai bukfencben megbotlottak, ám kitartóan kötötték az ebet a karóhoz, csak hogy még jobban arcul köpjék magukat. Aztán jött az utolsó percek csavarja, az igazi deus ex machina, ami valamiféle katarzist lett volna hivatott előidézni, de pont a folytonos előreutalásoknak köszönhetően cseppet sem izgulunk Barry Allenért.
A Flashpoint változtatásai végül az ismert idővonalon kerültek bemutatásra, hol direkt, hol indirekt módon, ami egészen az évad közepéig hozzávetőlegesen működött is, míg a sorozat teljesen át nem helyezte a fókuszt Savitarra. Arra a karakterre, aki az elején még egy misztikum ködébe burkolózó, mitológiai háttérrel rendelkező "isten" volt, akiről az évad végére kiderül, hogy csupán egy szuperképességekkel bíró emo figura. Sajnos látunk rációt azokban a rajongói találgatásokban, hogy a forgatókönyvírói stáb egyáltalán nem tudta az évad elején, hogy ki is lesz valójában a főgonosz, és középtávnál valaki előhozakodott ezzel az ismételten biztonságos megoldással, ami végül öngólt eredményezett.
A már emlegetett kockázatkerülés több fronton is visszaütött. Olyan karaktereket hagytak a háttérben, mint a szintén szupergyors képességekre szert tevő Wally Westet (Keiynan Lonsdale) vagy a Harry Potterből ismert Tom Feltont Julian szerepében. Nyilván, a sorozat még mindig a The Flash címet viseli, így érthető, hogy nem akarták a készítők, hogy a címszereplő másodhegedűs legyen a saját sorozatában, de akkor nem ártott volna valami fejlődést mutatnia Barry Allennek, aki sajnos továbbra is csak a picsogáshoz és a szenvedéshez ért leginkább, és még véletlenül sem tanul a korábbi hibáiból.
A legnagyobb önellentmondása a karakternek az évad utolsó pillanatai voltak, amikor is vidáman vonult önként a Speed Force börtönébe, mosolyogva hátrahagyva a szerelmét, akinek a megmentéséért fél évadon át küzdött. Persze lehet, hogy azért mosolygott, mert 30 perc játékidővel korábban a jövőbe mutató újságcikk még mindig azt a hírt közölte, hogy 2024-ben vész nyoma a Flashnek, úgyhogy a szemfüles nézőkkel egyetemben ő is nyugodt lehet afelől, hogy nem fog sok időt vesztegelni a természetfeletti zárkában. Ettől még ugyanannyira abszurd Barry hozzáállása, mint ahogy a Speed Force hirtelen követelőzése is az állandó börtönlakó tekintetében. Következetlenség következetlenség hátán.
Nem volt teljesen borzalmas a harmadik évad, akadtak benne pozitívumok, mint Caitlyn Snow (Danielle Panabaker) átalakulása Killer Frosttá, aki végre megbontotta az ismert csapategységet. Szerencsére őt megőrizték ebben a formában, ami egy érdekes dinamikát idézhet elő a jövőben a visszatérései alkalmával. Tom Cavanagh harmadik Harrison Wells megformálásától pedig sokak mászhattak falra, de kitűnő színészi képességei mellett nem mehetünk el szó nélkül. Cisco (Carlos Valdes) sajnos továbbra sem hajlandó képességei maximumát nyújtani, és egyre többet vesz át Barry picsogásából, ám a Gipsyvel folytatott románca miatt mégsem tudunk haragudni erre a karakterívre. Ugyanakkor bízunk benne, hogy Killer Frosthoz hasonlóan Cisco is örököl valamit a második évados gonosz alteregójától. Gorilla Grodd kétrészes kalandja szintén üdítőleg hatott az évad közepén.
A The Flash le sem tagadhatná egyébként, hogy az Arrow nyomdokaiban jár, mert ugyebár a Zöld Íjász folyamatosan bővülő csapatában is először a harmadik évadban jelentek meg törésvonalak. Míg az viszont egy kerek évadzárót kapott két éve, mely akár sorozatfinálénak is beillett volna, a The Flash egy teljesen érdektelen cliffhangerrel próbálta menteni a menthetőt egy összecsapott finálé után.
A végső megoldás a Savitar által jelentett problémára többszörösen csapja arcul a sorozat eddigi alapjait - komolyan gondolták az írók, a készítők, de még a színészek is, hogy a nézők lenyelik, hogy két villámgyors ember közül egyik sem veszi észre időben a feléjük repülő golyót? Az időutazós következetlenségekről ne is beszéljünk - HR halála egyáltalán hogy következhet be, ha Savitart közben sikeresen kipucolták az idővonalból? És Black Flash pofonegyszerű legyőzéséről sem ejtettünk még szót eddig, amivel a Legends of Tomorrow-t fricskázták meg rendesen.
Lesz miért vezekelnie tehát a The Flashnek az ősszel induló negyedik évadban. Az első reménykeltő visszajelzést már megkaptuk a kreatív szobából: a sorozat végre szakít a főgonosz hagyományokkal, és a folytatásban nem egy Barry képességeire reflektáló karakterrel kell számolni. Emellett arra is van esély, hogy a második évadból ismert Harrison Wells legyen ismét az állandó tagja a csapatnak, ami szintén a várakozási skála pozitív tengelyén idézne elő kilengést. Az új típusú ellenség, az új felállású Team Flash, és az a kis idő a Speed Force börtönében pedig remélhetőleg Barry Allenre is pozitív hatást gyakorol, és végre igazi mentorrá - Wally elvégre még mindig zöldfülű - és érett vezetővé növi ki magát. A készítők felé pedig már csak az a kérésünk: ne bonyolítsák tovább a dolgokat újabb és újabb időutazásokkal, mert láthatóan már ők is rég elvesztették a fonalat a sorozat időutazós törvényeit illetően.