Ha eddig távolinak is érezte magától az európai néző a dél-koreai filmgyártás produktumait, az Élősködők idei diadala az Oscar-gálán valószínűleg sokak számára új megvilágításba helyezte a koreai filmeket. Valószínűleg a Netflix is ennek a laikus nyitási hullámnak a meglovagolásával számolt, amikor felkarolta Yoon Sung-hyun Time to Hunt (magyarul Eljött a vadászat ideje) című alkotását.
A film a 70. Berlinalén debütált, majd két hónappal később került a Netflix kínálatába. Sajnos a film marketinggépezete nem volt erős, és a Netflix sem erőltette meg magát túlságosan, hiszen figyelő szemükkel inkább a Tyler Rake sikerére koncentrálhattak. Ennek ellenére, aki tesz egy próbát az Eljött a vadászat idejével, az nem fogja megbánni. A történet szerint a nem túl távoli disztopikus jövőben Dél-Korea államcsődöt jelentett, ami alaposan felforgatta a koreai társadalmi osztályok életét. Az ország hivatalos pénzneme megmaradt, de annyira elértéktelenedett, hogy már a koreaiak is inkább az amerikai dollárt preferálják, ha éppenséggel keresethez jutnak.
Ebbe a derűs kilátásokat nélkülöző helyzetbe csöppen vissza Jun-seok (Lee Je-hoon), aki három évet töltött a börtönben, miután magára vállalt egy rablási balhét. Barátai, Jang-ho (Ahn Jae-hong), illetve Ki-hoon (az Élősködőkből ismert Choi Woo-shik) köszöntik őt a szabadulást követően, ám gyorsan Jun-seok kedvét szegik, miután kiderül, hogy az egykor zsákmányolt összegből már alig maradt valami a dél-koreai vajúdásnak köszönhetően.
Az optimista Jun-seok azonban gyorsan kiötli, hogy a közeli illegális kártyabarlangot kellene kirabolniuk, mely talán több amerikai dollárral is bővelkedik, mint egy közönséges bank. Jun-seok barátai hűségüket bizonyítván belemennek az őrült tervbe, és negyedik tagként verbuválják a kártyabarlangban dolgozó Sang-soo-t, aki kellő ismerettel rendelkezik a rablás célpontjába került helyszínről. A fellelkesült fiatalok természetesen figyelmen kívül hagynak mindenféle intelmet. Végül is mi baj lehet, ha a gengszterek pénzforrását csapolják meg?! A kissé hosszúra nyúlt expozíció után beindul a cselekmény, ahol hőseinknek a kártyabarlangban átélt izgalmak még csak a kezdetét jelentik egy hosszú és idegtépő túlélőmaratonnak.
Ironikus módon a rosszfiúk haragjának tűzére nem a pénzrablás teszi az olajat, hanem a kamerarendszer hardvereinek eltulajdonítása, mely számtalan VIP-vendég titkát is rejtegeti. Ez már nem maradhat következmények nélkül. A gengszterfőnök fel is bérli azt a gyilkost, akit később csak Hanként emlegetnek a filmben.
Park Hae-soo alakításában megidéződik Arnold Schwarzenegger Terminátora, illetve Javier Bardem Anton Chigurhja is, és a legnagyobb meglepetésre abszolút működőképes ez az "ázsiai imitáció". Han hidegvérű, céltudatos profi, aki ha belekezd valamibe, addig nem nyugszik, míg a végéhez nem ér. Később az is magyarázatra lel, hogy hogyan képes ilyen könnyedén a hőseink nyomára akadni, ami abszolút hitelessé teszi a karaktert, és egyben egy újabb görbe tükröt állít a lezüllött koreai társadalommal szemben.
A játékidő első harmadának heist-filmje Han belépője után pillanatok alatt csap át túlélő thrillerbe. Hőseink akárhova mennek, akármennyire is úgy érzik, hogy talán egy lépéssel üldözőjük előtt járhatnak, Han rendre meglepi őket. A hangulatot tovább fokozza Yoon Sung-hyun rendező az ügyesen megvilágított jelenetekkel - egy-egy reménykeltő megvilágítást gyorsan elnyomják a sötétebb tónusok, eloszlatva ezzel hőseink és a néző bizakodását is egy szerencsés végkifejletet illetően. A finálénak is beillő végső leszámolás sötét arany neonfényei egyenesen a Szárnyas fejvadász 2049 Las Vegas-i képvilágát idézte meg számomra, még jobban érzékeltetve, hogy mennyire kilátástalan helyzetben is vannak hőseink - nem maradt semmi, amibe kapaszkodhatnának az egymás iránti barátságukon kívül.
Bár az utolsó képkockák egyértelműen egy folytatás irányába terelik a cselekményt, ettől függetlenül az Eljött a vadászat ideje önmagában is megállja a helyét, hiszen Jun-seok karakterfejlődése egy egészen szép ívet mutat be a végére. A nyitott befejezést pedig nyugodtan lehet a néző fantáziájára bízni. Nem ez lesz a következő Oscar-díjas dél-koreai film, viszont kellőképpen izgalmas és hangulatos ahhoz, hogy megérdemeljen két órát az életünkből.
