Darren Aronofsky több filmjével is kivívta magának a kritikusi és nézői megosztottságot (A forrás; Noé), de legújabb mozijával szintet lépett. Az anyám! című filmjét, melyet Jennifer Lawrence és Javier Bardem főszereplésével készített el, az amerikai nézőközönség olyan szinten lehúzta a CinemaScore-on, mint ahogy annak idején Steven Soderbergh Solarisát. F-minősítést kapott, amely a legrosszabbnak számít az oldalon.
Bár még csak látatlanban tudunk nyilatkozni, de talán nem olyan meglepő ez a nagy idegenkedés és értetlenség a nézők részéről. Az már a kritikákból kiderül, hogy egy nem mindennapi, a hagyományos filmes narratívát és logikát nagy ívben kerülő, szürreális rémlátomást vitt vászonra Aronofsky, amely - csak úgy mint előző filmjei esetében - kompromisszumoktól mentes és komplex. Elképzelhető azonban, hogy nem egy ember úgy ült be a moziba, hogy egy tisztelettudóbb horrorfilmet fog látni, amelynek történetesen nem más a főszereplője, mint Az Éhezők Viadala sztárja, Jennifer Lawrence. Lawrence óriási húzónévnek számít, így értelemszerűen sokakat bevonzz a moziba úgy, hogy nemigen néznek utána, mire is váltanak jegyet. Amikor pedig meglátták, csak értetlenkedve pislogtak a sötét moziteremben és nem tudták mire vélni a látottakat. Akár erre is visszavezethetjük a felháborodottság okát, de nem tartjuk kizártnak persze azt sem, hogy egész egyszerűen katasztrofális lett a film. Ugyanakkor itt meg kell jegyeznünk azt, hogy a CinemaScore-on B-osztályzatot kapott Az Emoji-film (Török Tamás kritikusunk vélhetően most kap idegbajt.)
Reagálva a nem túl hízelgő reakciókra, a Paramount stúdió közleményben fejezte ki véleményét ez ügyben, mely így néz ki:
Filmünk rendkívül vakmerő és bátor. Egy rendezőről beszélünk, aki legjavát nyújtja és egy színésznőről, aki szintén ezt teszi. Elkészítettek egy filmet, amit bátornak szántak. Mindenki szeretne eredeti filmeket és mindenki élteti a Netflixet azért, amiért elmesélnek egy történetet, amit senki más nem szeretne elmesélni. Ez a mi verziónk. Nem akarjuk, hogy minden filmünk biztonsági játék legyen. És teljesen rendben van, ha nem tetszik néhány embernek.
Szimpatikus megnyilvánulás ez, ami rávilágít arra, hogy a művészet nem arról szól, hogy minden egyes embernek kényét-kedvét keresse. Nem arról szól, hogy kinyalja a seggedet és megadja neked azt amire vágysz a létező legnagyobb kényelemben. Igenis vannak történetek, amik nem találnak meg mindenkit, ugyanakkor ezek a történetek nyitva állnak bárki számára, aki kellően nyitott arra, hogy kirángassák őt a komfortzónájából. Ennek az elismerése egy nagy stúdió részéről pedig rettentő elegáns - egyben szembemegy többeknek a jelenlegi hitvallásával, miszerint minden nézőt azonnal és egyből és nagyongyorsan ki kell szolgálni, hogy minél több legyen a bevétel. Lehetőleg úgy, hogy majd egy későbbi folytatásra visszacsalogassák. Hadd menjen mindez az eredetiség és egyéniség rovására.
A filmet nálunk október 19-től vetítik.