Az utóbbi pár évben a streamingszolgáltatások jószerivel osztódással szaporodtak, és az éles, kegyetlen konkurenciaharc folyományaként egyre gyakoribbak az exkluzív tartalmak a platformokon. Ebből adódóan sűrűn megesik, hogy az ember alig bírja követni, hogy mit és hol érhet el. A jelenség elterjedtségét ékesen illusztrálja, hogy már a Nielsen illetékesei is úgy vélték, hogy ideje alaposabban foglalkozniuk vele, és kutatásuk meglepő eredményeket szült.
Egyrészt, tényként kell elfogadnunk, hogy az érintettek közel fele valóban unja, hogy egyszerre öt-hat szolgáltatást kénytelen igénybe venni és rendszeresen átnézni ahhoz, hogy nívós kikapcsolódásban lehessen része. Miként azt Brian Fuhrer, a cég egyik fő illetékese megfogalmazta, az adatok jól mutatják, hogy a nemrég még a csecsemőkorban járó szektor immár - ha úgy tetszik - kamaszodik.
Azaz az általános elfogadottság, illetve a viszonylag könnyű elérhetőség merőben új helyzeteket szül, és ezekre előbb-utóbb reflektálnia kell a szektornak. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy egy, az észak-amerikai konzolpiac a nyolcvanas években tapasztalt összeomlásához hasonló, elégedetlenség-tüzelte krach kopogtatna az ajtón, mivel a válaszadók kilencvenhárom százaléka nem tervez változtatni a szokásain.
Vagyis hiába a panasz, a megkérdezettekben fel sem merül, hogy felbontsák a szerződéseiket - hovatovább, tekintélyes hányaduk azt sem veti el, hogy végszükség esetén bővítse az igénybe vett portálok listáját. Ezek után az sem meglepő, hogy a faék-egyszerűségű, csomagban való értékesítés is sanszosan szerény eredményeket hozna. Mert okkal-joggal feltételezhető, hogy a többség nem érné be az alapértelmezett opciókkal, hanem variálni szeretne, fokozva ezzel a káoszt.
Ti unjátok, hogy sok a streamingszolgáltató, vagy nem zavar?