A Sony hivatalosan átnevezte azon filmjeinek csoportját, amelyek a Marvel-univerzumban játszódnak, de mégsem tartoznak az MCU-hoz. Eddig Sony Pictures Universe of Marvel Characters volt, most azonban Sony's Spider-Man Universe lett a nevük. Ennek folyamodványaként pedig felmerül legalább egy olyan kérdés, amire szeretnénk már most választ kapni.
Az eddig is tiszta volt, hogy a Sony - tekintve, hogy megannyi Marvel-kötődésű karakter jogainak birtokában van - maga is elkezdi ápolgatni kis képregényes-filmes univerzumát. Ennek első jele a Venom volt Tom Hardy főszereplésével (illetve még előtte A csodálatos Pókember, ami azonban dugába dőlt gyorsan), aminek második részével nem titkoltan szeretnének erre még jobban ráerősíteni. A hamarosan bemutatásra kerülő Morbius már egy következő fecske lesz a sorban, majd a Kraven the Hunter, ha pedig ezek is sikeresek lesznek, akkor értelemszerűen még több hasonszőrű filmre lehet majd számítani.
Kérdés persze csak az, hogy képesek lesznek-e egy olyan brandet kialakítani, mint amilyen az MCU és képesek lesznek-e megoldani azt a problémát, hogy egyelőre a kulcskarakteren, Pókemberen jelenleg közösködniük kell a Disney-vel. Mert lássuk be, egyetlen húzónevük eddig ő (illetve Venom) és meglehetősen nagy hátránnyal indulnak úgy, hogy nem lehet átfedés a Disney/MCU karakterek használatában.
Az tudvalevő, hogy a decemberben bemutatásra kerülő Pókember: Nincs hazaút című filmet követően Tom Holland Disney-s szerződése lejár, ez pedig homályossá teszi az ezt követő részt. Feltételezni lehet, hogy a Sony-nak vannak tervei vele, különben belevenni a névbe csupán egy üres reklámfogásnak minősül, kérdés csak az, hogy ez milyen buktatókkal fog majd hosszútávon járni és milyen katyvaszt fog okozni majd a nézők és a forgatókönyvírók fejében. Habár többek szerint így, hogy az új Pókember-film már a multiverzum gondolatával fog elég erősen eljátszani, a képlet egyszerű lesz és könnyűszerrel megtörténhet a karakter szabad felhasználása. Ez valóban reálisnak tűnhet, de egészen addig, amíg nincsen megerősítve, ez csupán egy kényelmes teória, semmi több. Az azonban bizonyos, hogy Holland vélhetően még többet vakarhatja a fejét szerződésírás és forgatókönyv olvasás közben, a stúdiók pedig még jobban félhetnek attól, hogy majd esetleg valamit elkotyog.