John Ridley, a 12 év rabszolgaság forgatókönyvírója egy napokban írt nyílt levélben intézte kéréseit az HBO Max felé, mely szerint talán ildomos lenne kiszedni a kínálatból az 1939-es klasszikust, az Elfújta a szél című filmet, mely az amerikai polgárháború idején, valamint az azt követő években játszódik. Az HBO Max lépett is: a film már nem elérhető a platformjukon.
John Ridley szerint a film problematikussága abban rejlik, hogy a fekete rabszolgaság történelmét meglehetősen szépítve, vizezve tálalja.
Ez az a film, amely mikor nem ignorálja a rabszolgaság borzalmait, csak annyira telik tőle, hogy megörökítse a feketéket illető legfájdalmasabb sztereotípiákat.
- írta Ridley az LA Times oldalán. Az írónak azonban nem az a célja, hogy megfeledkezzünk erről a filmről, vagy hogy örök életre egy fel nem nyitható széfbe száműzzük. Nem tiltatni szeretné a művet, pusztán arra próbál meg cikkében rávilágítani, hogy az a gondolkodásmód, melyet a film képvisel, idejétmúlt, szépelgősen rasszista és különösen ezekben az időkben rendkívül károsnak bizonyulhat. Állítása szerint a film romantikus árnyalatban festi meg a Konföderációt és azt sugallja, hogy a déliek mozgalma sokkal nemesebb, jobb volt, mint amilyen valójában. Éppen ezért azzal a javaslattal állt elő, hogy a filmet mutassák be, vezessék fel és helyezzék megfelelő kontextusba, hogy a néző kicsit tágabb képet kapjon a témáról (akár úgy, hogy más, fekete sorsokat ábrázoló filmekkel teszik egy kalap alá - hogy érződjön a kontraszt). A WarnerMediax egyik illetékesének nyilatkozata szerint a filmmel pont ez fog történni.
Ezek a rasszista ábrázolásmódok régen is problémásak voltak és most is annak minősülnek és úgy éreztük, hogy anélkül megtartani ezt a tartalmat a platformunkon, hogy magyarázatot fűznénk hozzá, felelőtlennek hatna.
- mondta a The Verge nevű oldalnak.
Nem ez az első alkalom egyébként, hogy egy klasszikusnak minősülő alkotás ilyen vitát kavar, elég csak ha D.W. Griffith Egy nemzet születése című 1915-ös filmjére gondolunk. Az a film, túl azon, hogy megkerülhetetlen alapműve az amerikai filmtörténetnek, a fekete bőrű embereket rendkívül degradáló módon ábrázolja (akkor még fekete színészek nem szerepelhettek filmen, ezért fehér bőrű aktorok maszkírozták magukat feketévé - innen ered a "blacface"-kifejezés) és ennek a műnek "köszönhetjük" azt is, hogy a Ku Klux Klan ismételten felvirágzott. Ide tartozó érdekesség, hogy maga Spike Lee is reflektált még filmiskolásként erre a filmre azzal, hogy készített egy rövidfilmet The Answer címmel, amely egy fekete rendezőről szól, akit felbérelnek hogy remake-elje az Egy nemzet születését. A munkájával Lee finoman szólva is kivágta a biztosítékot az oktatóknál, hiszen egy olyan filmnek megítélését kérdőjelezte meg, amelyet előszeretettel tanítanak az iskolákban.
Ridley kezdeményezése tehát egyáltalán nem ördögtől való, sőt. Rávilágít arra, hogy érdemes minden filmet nyitott szemmel néznünk, hogy ténylegesen értsük a látottakat. Természetesen mindemellett szó nincs arról, hogy mindaz, amit felró a forgatókönyvíró (és még sokan mások) a filmnek, semlegesítené azokat az értékeit, amelyek megkerülhetetlen klasszikussá avanzsálják. Nem vehetjük el tőle azt, hogy egy igazi, grandiózus kiállású darab, kiváló színészi alakításokkal és remek karakterekkel. Ahogy azt sem vehetjük el, hogy a legjobb mellékszereplő díját a fekete bőrű Hattie McDaniel kaphatta meg. Ám a kép árnyalásához ehhez még hozzátartozik az, hogy McDaniel-nek a gála alatt külön kellett ülnie a fehérektől, a ceremóniát követően pedig fehér színésztársai elvonultak egy klubba, ahová négerek nem tehették be a lábukat.