Legalábbis egy időre biztosan. A most 50 éves direktor ugyanis az instagrammon tette közzé következő filmtervének a forgatókönyvéről készült képét, ami nem más, mint Jules Verne (avagy Verne Gyula) klasszikusa, a Némó kapitány (másik címén a 20 000 mérföld a tenger alatt), ami az elmúlt évek egyik nagy filmterve volt. Szóba került vele kapcsolatban McG, de amitől igazán érdekes volt a projekt, hogy sokáig úgy volt, hogy David Fincher rendezi és Will Smith, Channing Tatum, de elsősorban Brad Pitt volt a kiszemelt a címszereplőnek még anno a Disney égisze alatt. Egyelőre nem tudni, hogy Mr. Singer hogyan kíván hozzányúlni egy ilyen, rengetegszer elmesélt történethez (amikből például van is egy 2 részes TV-film Michael Caine-nel és Patrick Dempseyvel a főszerepben), de a forgatókönyvért felelős két másik illetékes, azaz Rick Sordelet és Dan Studney neve már némileg árulkodóbb. Studney eddig egyetlen forgatókönyvet jegyez mozis berkekben (a többi mind TV-s produkció), a történetesen Singer által rendezett bérmunka, Az óriásölő szkriptjét. Sordelet viszont még inkább meglepetés, ugyanis elsősorban kaszkadőrként, kaszkadőr koordinátorként ismert a szakmában olyan flmekben, mint a Dan és a szerelem (mondjuk abba nem volt sokban munkája).
Azért ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor lássuk be, hogy Singer az X-Meneken kívül nehezen találja a helyét: a Superman visszatér akármekkora főhajtás volt a Reeve-filmek irányába, túlságosan lassú volt és nem termelt akkora bevételt, hogy érdemi folytatás készüljön hozzá, ez pedig Az Acélemberhez és a DC filmes univerzumának a létrejöttéhez vezetett. A Valkűr egy neves színészeket felvonultató, de korrekt történelmi mozi, míg Az óriásölőn teljesen érződik, hogy a rendező már inkább a mutánsokra koncentrált, de a szerződése akkor még a Warnerhez kötötte, így készíthette el Az elsőket Matthew Vaughn (ami mondjuk így is az egyik legjobb lett). Ugyanakkor Singer remekül vezeti (neves) színészeit és rendre igyekszik olyan mögöttes tartalommal felruházni - ami mindig kapcsolatban áll a kívülállósággal - ami egyfajta többlettel ruházta fel az említett mozikat is. Egy olyan történet, mint Némó kapitányé és a Nautilusé pedig adja magát ez a fajta kirekesztettség, meg nem értettség. A kérdés csupán az, hogy érdemi újdonságot még mennyiben tud majd felmutatni, ráadásul úgy, hogy az a mai moziba járó közönségnek is izgalmas legyen? A másik pedig az, hogy az X-Menek most éppen táguló univerzumára ez milyen kihatással lesz?