Azok, akik ismerik Christopher Nolan munkásságát, tudják, hogy a zseni, megrögzött módon ragaszkodik a minél inkább hitelesebb pillanatok lefilmezéséhez, ez nem volt másképp a Dunkirk esetében sem, ahol egy egész csata tér rekonstruálását vitte véghez. Viszont, mint a napokban kiderült, azért a folyamat nem volt sallangmentes.
Christopher Nolan és partnere a grandiózus csínytevésben, Hoyte van Hoytema nem éppen legjobb napjukat élték, amikor láthatták, hogy a teljes felszerelésük eltűnt pillanatok alatt a hullámok között. A balul elsült jelenetben egy repülőnek kellett a tengerbe zuhannia. Mentségükre szóljon, számításaik szerint nem éppen így kellett volna lezajlania az eseményeknek és semmiképp sem egy vakmerő, meggondolatlan lépés volt ez részükről, ugyanis csakis erre az alkalomra kifejlesztettek egy különleges védőburkolatot, amely mindenféle rázkódástól megvédte a kamerát. Hoytema leírása alapján kiderül, hogy tervük is volt, miképpen szabadítsák ki a kamerát, ez azonban meghiúsult és a felszerelés összesen 90 percet volt lent a mélységben, amíg a búvárcsapat ki nem emelte azt. Szerencséjükre a felvétel bármiféle károsodás nélkül megmenekült.
Habár még túl korai volna a klasszikusok közé sorolni a Dunkirköt, egy párhuzam vonásának idejére mégis megtörténik, ezen sorok írója által, ugyanis nem ez volt a filmtörténet első olyan pillanata, amikor egy kamera forgatás közben hullámsírba veszett. Ahogyan a Dunkirk egyik színésze, Mark Rylance szólította: Korunk legnagyobb történetmesélője Steve Spielberg is járt hasonlóképp. A cápa forgatásán a valóban megépített mechanikus rém kiszámíthatatlan mozgása és rettentő súlya egy hajó és a rajta lévő teljes felszerelés - köztük azon kamera elsüllyedését okozta, amely a film jelentős részét tartalmazta. A kamera a fenékig meg sem állt. Ahogyan a Dunkirk forgatásán is történt, búvárok emelték ki a kamerát és a leforgatott anyagot, ám Spielberg nem volt olyan szerencsés, mint Nolan, hiszen nem kevés időbe telt, amire sikerült helyreállítani a film kópiáját. Spielberghez hasonlóan, most Nolan is átesett ezen "vízkeresztségen".
Ebből a két esetből jól látszik, hogy bármilyen technikai fejlődést produkálunk, egy filmforgatás, főleg egy olyan, amelyik egy lelkes rendezőzseni vízióján keresztül egy immerzív élménybe próbálja bevonni a nézőjét, a legszorosabb gyeplő esetén is produkál meglepetéseket, ez a filmkészítés egyik talán örökké kiszámíthatatlan faktora lesz, mégis a fejlődés ellen példaként áll az, hogy Nolan "maradisága" és makacs ragaszkodása a digitalizálódás ellen volt az, ami megmentette a filmet, hiszen a 70 mm-es film nyersanyag minőségromlás nélkül túlélte a viszontagságokat és csupán némi tiszta vízre volt szükségük a nyersanyag megtisztítására, míg egy digitális anyag egyértelműen odaveszett volna.