Élménybeszámoló: így éltük meg az első Budapest Comic Cont
Két év után végre sikerült tető alá hozni az első Budapest Comic Cont, ahol mi is tiszteletünket tettük szervezőként.
Őszintén, az utóbbi egy-két évben nem igazán gondoltam, hogy ezt a beszámolót valaha megírhatom. Az első Budapest Comic Con helyzete ugyanis eléggé viharosan alakult, a pandémia miatt a rendezvény időpontja 2020-ról előbb 2021-re, végül pedig 2022-re vándorolt. Főszerkesztőnkkel, Szadával alaposan csúcsra járattuk a déja vu érzést, mikor újra és újra összeültünk a programtervről ötletelni és újratervezni. Az utóbbi pár hónapban aztán végül ez a '22-es időpont úgy tűnt, immáron tényleg valóra válik: megkaptuk a végleges programtervet, sűrűsödtek a telefonos egyeztetések és megírhattuk a kérdéseket mind a kvízekhez, mind pedig a kerekasztal-beszélgetésekhez. Még a rendezvény előtti este utoljára afféle "nem mered!" jelleggel hülyéskedtünk, hogy John Rhys-Davies-t "mindenki Legolasaként" konferálom fel, aztán pedig június 11-e, szombat reggel a többi puliwoodos szerkesztőtárssal karöltve elindultunk a rendezvényre, amit majdnem annyiszor toltak már el, mint azt a szerencsétlen Morbiust. Hál' Istennek a végeredmény viszont össze sem hasonlítható Jared Leto szuperhősös próbálkozásával.
Szombat
A Budapest Comic Con mindkét napon 10 és 18 óra között várta az érdeklődőket, közvetlenül a PlayIT Show mellett. Habár már nyitás előtt egy órával megérkeztünk a többi pulis szerkesztővel, meglepően tapasztaltuk, hogy résztvevők tömege még így is korábban kelt: számtalan érdeklődő lepte el a Hungexpo csarnokait már nyitás előtt, mi pedig csak lestünk, hogy egy-egy cosplay jelmezben hány száz belefektetett órája lehet a készítőjének. Miután Kiss Imi felkonferálta a szombati programot, mi is elkezdtünk sürgölődni, hiszen egyes szerkesztők a színpadi program egész napos lebonyolításában segédkeztek, mások pedig kerekasztal-beszélgetéseken vettek részt vagy moderátorként, vagy pedig vendégként. No meg persze kvízmestert is játszottunk mindkét nap, szóval nem unatkoztunk.
Mielőtt konkrétan belemennénk egyébként a minket érintő programokba, mindenképp ki kell emelnünk, hogy a program lebonyolításába sem szombaton, sem pedig vasárnap egy deka probléma nem csúszott. Minden időben kezdődött, mindenki a szervezők közül profi és rugalmas volt, személy szerint pedig technikai malőrökkel sem találkoztunk - úgyhogy a majd' kétéves huzavona után szerencsére (illetve a helyszíni szervezők profizmusának hála) a helyszínen már nem robbant atombomba vagy tört ki a zombiapokalipszis.
Szombaton a Marvel szinkronpanellel kezdtünk, ahol Kálid Artúr (Happy Hogan/Elektro), Zámbori Soma (Amerika Kapitány) és Baráth István (Tom Holland/Pókember) osztott meg velünk néhány kulisszatitkot az ikonikus szinkronszerepeik kapcsán. Rengeteg érdeklődő hallgatta a sajnos kissé rövidre sikerült beszélgetést, talán itt éreztük egyedül, hogy lehetett volna több időt is szánni a társalgásra, főleg a kíváncsiskodó tömeg láttán, de így is remek hangulatban telt.
Egy kisebb "pihi" és a helyszín körbejárása után sor került az első színészes kerekasztalra is a Nagyszínpadon, mikor is Jack Gleesonnal beszélgethettünk egy jó háromnegyed órán át. Az interjúra való felkészülésem során is az a kép élt bennem, amit a beszélgetés vastagon alá is húzott: Gleeson személyében egy elképesztően földhözragadt és udvarias fiatalembert ismerhettünk meg, aki a lehető legmesszebb állt az elszállt hollywoodi celebek sztereotípiájától. A beszélgetés második felére különösen megnyílt és megosztott pár olyan személyes tapasztalatot a bukott meghallgatások és kudarcok kapcsán, amit őszintén nem hittem volna, hogy felvállal ennyi ember előtt.
"Joffrey" után kissé megnyugodtam (először vezettem angolul kerekasztal-beszélgetést/interjút, főleg világszinten ismert színészekkel) és magabiztosan készültem a John Rhys-Davies-szel való panelemre, ami, nos, minden várakozást felülmúlt. A nagyjából egyoldalnyi kérdést, amit előre kigyűjtöttem, kvázi "dobhattam ki a kukába", hiszen a zseniális vén róka - naná, hogy a tudtunk nélkül - végigimprózta az egész beszélgetést, amit végül ő maga vezetett. Szerintem nálam haszontalanabb szervezőt nem találtatok volna az épületben abban az egy órában, amit JRD motivációs előadássá és egy olyan legendás kérdezz-felelekké alakított át, amely során besétált a közönség közé és ő maga adta körbe a mikrofont a rajongók között. Bevallom, eszem ágába nem jutott a veterán színészlegendát visszaterelni a színpadra elhelyezett kanapék irányába, inkább sodródtam az árral, aminek eredményeként végül Rhys-Davies a Comic Con egyik - ha nem a - legmaradandóbb élményét szolgáltatta mindenki számára. Ennek fényében mit számít az a pár perces pánikroham, amit jó pár szervezőtársammal átéltünk a panel elején.
Ezután a színpadot a puliwoodos szerkesztőtársaim vették át tőlem (addig is én magamhoz tértem az előző egy óra után), hogy a korszakalkotó filmek kerekasztal-beszélgetés alatt 3-3-3 olyan filmről beszéljenek pár szót, amik szerintük simán beleférhetnek egy ilyen panel témájába. Itt jó volt látni azt a fajta, szerkesztőségünkre jellemző "bohókás sokszínűséget", amit a választásaikkal visszatükröztek. Hogy halmozzuk az élvezeteket, egy Star Wars kvízzel is készültünk a közönség számára, szóval késő délután nem igazán unatkozott egyikőnk se, és gondoskodtunk róla, hogy a hallgatóságnak se legyen oka rá.
A napot az eredeti Hegylakóval, vagyis Christopher Lamberttel zártuk, akivel a beszélgetés számomra különösen inspiráló volt. Lambert JRD szöges ellentétét hozta, viszont a válaszaiban egy olyasfajta puritánságot és őszinteséget véltem felfedezni, hogy csillogó szemmel hallgattam végig a gondolatait egy potenciális Hegylakó rebootról, az eredeti Mortal Kombat film szépségéről vagy éppenséggel a következő Bondról. A tervezett öt helyett végül négy színész interjúval zártam a hétvégét (Georgina Leonidas sajnos az utolsó pillanatban, egészségügyi okok miatt visszamondta a rendezvényt), de úgy érzem, számomra a Mr. Lamberttel való beszélgetés adta a legtöbbet.
A többiek eközben egyébként átugrottak a PlayIT-re is, hogy a videojátékos filmek sikerességéről, vagy talán inkább sikertelenségéről beszélgessenek a GameStar szerkesztőivel közösen. A napot végül egy általános filmes kvízzel és lootszórással zártuk, úgyhogy alaposan kifáradva, de jóízű vigyorral hagytuk el a rendezvény helyszínét és indultunk haza pihenni, hiszen…
Vasárnap
…másnap további programok és feladatok vártak minket. Amíg Rhys-Davies - hasonlóan az előző naphoz - ismét lopta a showt, addig mi a PlayIT színpadán beszélgettünk egyet a képregényfilmekről, ismét a gamestarosokkal karöltve. Persze a Comic Con Nagyszínpadán is zajlott az élet.
Piszkosul sajnáltam, hogy a Zsivány Egyes végén Darth Vader kosztümben felbukkanó Spencer Lee Wildinggal csak harminc percnyi idő jutott beszélgetni, ugyanis egy elképesztően lelkes, beszédes figura, aki mesélt a diszlexiájával való küzdelméről, valamint a vagy fél napokat igénybe vevő smink- és maszkpróbáiról egy-egy szerepéhez, mióta vérfarkasként lehetőséget kapott a Harry Potter és az azkabani fogolyban. Remek és szimpatikus fazon, még annak ellenére is, hogy lenyúlta Peter Quill walkmanjét az első az A galaxis őrzői filmben. Itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy megköszönjem az összes angol nyelvű interjún a tolmácsolást biztosító Kosik Attilának az elképesztő, megállás nélküli munkáját. A hétvége MVP-je kétségtelenül ő volt.
A nap végéig meghallgattuk Kiss Imi beszélgetését David Lloyddal, a V, mint vérbosszú rajzolójával (aki főszerkesztőnknek, Szadának is rajzolt egy V-t), Tóth Tamás Boldizsár is megosztott pár érdekes anekdotát a Harry Potter fordítása kapcsán, valamint "akasztják a hóhért" címszó alatt Réz András is megizzasztott minket a szerkesztőtársaimmal a saját filmes kvízén.
Ha már akasztják a hóhért: a napot egy saját kerekasztal-beszélgetésünkkel zártuk, ami a filmkritikusok megítélése címre hallgatott és hogy ne csak a puliwoodos szerkesztőkkel "siránkozzunk" a színpadon, kiegészültünk a Vox főszerkesztő-helyettesével, Tóth Csabával is, akinek ezúton is köszönjük a részvételt és az értékes meglátásait, ez az összetett téma igényelte is őket.
A napot ismét saját kvízünkkel és lootszórással zártuk, vasárnap estére pedig már mindenki zombi módjára kullogott a csapatból haza, főleg, hogy akadtak, akik vidékről, és olyanok is, akik Szlovákiából ideutazva vették a fáradtságot, hogy a munkájukkal segítsék az első Budapesti Comic Con lebonyolítását.
A rendezvény persze közel sem lehetett volna ilyen sikeres a számtalan cosplayer, lelkes kis- és felnőtt bőrbe bújt nagy gyerek nélkül, akik végig biztosították a jó hangulatot. Mindkét nap nyüzsgött a Hungexpo, annyi panel és stand vett minket körül, hogy abban a pár órányi szünetünkben azt se tudtuk, hová kapjuk a fejünket. Bátran állíthatjuk, hogy egy remek nyitórendezvénnyel indított a Budapest Comic Con, ezúton is köszönjük a szervezők bizalmát, hogy itt lehettünk és ennyi különböző programmal jelenhettünk meg a Puliwood csapatával.