Őszintén, az utóbbi egy-két évben nem igazán gondoltam, hogy ezt a beszámolót valaha megírhatom. Az első Budapest Comic Con helyzete ugyanis eléggé viharosan alakult, a pandémia miatt a rendezvény időpontja 2020-ról előbb 2021-re, végül pedig 2022-re vándorolt. Főszerkesztőnkkel, Szadával alaposan csúcsra járattuk a déja vu érzést, mikor újra és újra összeültünk a programtervről ötletelni és újratervezni. Az utóbbi pár hónapban aztán végül ez a '22-es időpont úgy tűnt, immáron tényleg valóra válik: megkaptuk a végleges programtervet, sűrűsödtek a telefonos egyeztetések és megírhattuk a kérdéseket mind a kvízekhez, mind pedig a kerekasztal-beszélgetésekhez. Még a rendezvény előtti este utoljára afféle "nem mered!" jelleggel hülyéskedtünk, hogy John Rhys-Davies-t "mindenki Legolasaként" konferálom fel, aztán pedig június 11-e, szombat reggel a többi puliwoodos szerkesztőtárssal karöltve elindultunk a rendezvényre, amit majdnem annyiszor toltak már el, mint azt a szerencsétlen Morbiust. Hál' Istennek a végeredmény viszont össze sem hasonlítható Jared Leto szuperhősös próbálkozásával.
Szombat
A Budapest Comic Con mindkét napon 10 és 18 óra között várta az érdeklődőket, közvetlenül a PlayIT Show mellett. Habár már nyitás előtt egy órával megérkeztünk a többi pulis szerkesztővel, meglepően tapasztaltuk, hogy résztvevők tömege még így is korábban kelt: számtalan érdeklődő lepte el a Hungexpo csarnokait már nyitás előtt, mi pedig csak lestünk, hogy egy-egy cosplay jelmezben hány száz belefektetett órája lehet a készítőjének. Miután Kiss Imi felkonferálta a szombati programot, mi is elkezdtünk sürgölődni, hiszen egyes szerkesztők a színpadi program egész napos lebonyolításában segédkeztek, mások pedig kerekasztal-beszélgetéseken vettek részt vagy moderátorként, vagy pedig vendégként. No meg persze kvízmestert is játszottunk mindkét nap, szóval nem unatkoztunk.
Mielőtt konkrétan belemennénk egyébként a minket érintő programokba, mindenképp ki kell emelnünk, hogy a program lebonyolításába sem szombaton, sem pedig vasárnap egy deka probléma nem csúszott. Minden időben kezdődött, mindenki a szervezők közül profi és rugalmas volt, személy szerint pedig technikai malőrökkel sem találkoztunk - úgyhogy a majd' kétéves huzavona után szerencsére (illetve a helyszíni szervezők profizmusának hála) a helyszínen már nem robbant atombomba vagy tört ki a zombiapokalipszis.
Szombaton a Marvel szinkronpanellel kezdtünk, ahol Kálid Artúr (Happy Hogan/Elektro), Zámbori Soma (Amerika Kapitány) és Baráth István (Tom Holland/Pókember) osztott meg velünk néhány kulisszatitkot az ikonikus szinkronszerepeik kapcsán. Rengeteg érdeklődő hallgatta a sajnos kissé rövidre sikerült beszélgetést, talán itt éreztük egyedül, hogy lehetett volna több időt is szánni a társalgásra, főleg a kíváncsiskodó tömeg láttán, de így is remek hangulatban telt.
Egy kisebb "pihi" és a helyszín körbejárása után sor került az első színészes kerekasztalra is a Nagyszínpadon, mikor is Jack Gleesonnal beszélgethettünk egy jó háromnegyed órán át. Az interjúra való felkészülésem során is az a kép élt bennem, amit a beszélgetés vastagon alá is húzott: Gleeson személyében egy elképesztően földhözragadt és udvarias fiatalembert ismerhettünk meg, aki a lehető legmesszebb állt az elszállt hollywoodi celebek sztereotípiájától. A beszélgetés második felére különösen megnyílt és megosztott pár olyan személyes tapasztalatot a bukott meghallgatások és kudarcok kapcsán, amit őszintén nem hittem volna, hogy felvállal ennyi ember előtt.
"Joffrey" után kissé megnyugodtam (először vezettem angolul kerekasztal-beszélgetést/interjút, főleg világszinten ismert színészekkel) és magabiztosan készültem a John Rhys-Davies-szel való panelemre, ami, nos, minden várakozást felülmúlt. A nagyjából egyoldalnyi kérdést, amit előre kigyűjtöttem, kvázi "dobhattam ki a kukába", hiszen a zseniális vén róka - naná, hogy a tudtunk nélkül - végigimprózta az egész beszélgetést, amit végül ő maga vezetett. Szerintem nálam haszontalanabb szervezőt nem találtatok volna az épületben abban az egy órában, amit JRD motivációs előadássá és egy olyan legendás kérdezz-felelekké alakított át, amely során besétált a közönség közé és ő maga adta körbe a mikrofont a rajongók között. Bevallom, eszem ágába nem jutott a veterán színészlegendát visszaterelni a színpadra elhelyezett kanapék irányába, inkább sodródtam az árral, aminek eredményeként végül Rhys-Davies a Comic Con egyik - ha nem a - legmaradandóbb élményét szolgáltatta mindenki számára. Ennek fényében mit számít az a pár perces pánikroham, amit jó pár szervezőtársammal átéltünk a panel elején.
Ezután a színpadot a puliwoodos szerkesztőtársaim vették át tőlem (addig is én magamhoz tértem az előző egy óra után), hogy a korszakalkotó filmek kerekasztal-beszélgetés alatt 3-3-3 olyan filmről beszéljenek pár szót, amik szerintük simán beleférhetnek egy ilyen panel témájába. Itt jó volt látni azt a fajta, szerkesztőségünkre jellemző "bohókás sokszínűséget", amit a választásaikkal visszatükröztek. Hogy halmozzuk az élvezeteket, egy Star Wars kvízzel is készültünk a közönség számára, szóval késő délután nem igazán unatkozott egyikőnk se, és gondoskodtunk róla, hogy a hallgatóságnak se legyen oka rá.
A napot az eredeti Hegylakóval, vagyis Christopher Lamberttel zártuk, akivel a beszélgetés számomra különösen inspiráló volt. Lambert JRD szöges ellentétét hozta, viszont a válaszaiban egy olyasfajta puritánságot és őszinteséget véltem felfedezni, hogy csillogó szemmel hallgattam végig a gondolatait egy potenciális Hegylakó rebootról, az eredeti Mortal Kombat film szépségéről vagy éppenséggel a következő Bondról. A tervezett öt helyett végül négy színész interjúval zártam a hétvégét (Georgina Leonidas sajnos az utolsó pillanatban, egészségügyi okok miatt visszamondta a rendezvényt), de úgy érzem, számomra a Mr. Lamberttel való beszélgetés adta a legtöbbet.
A többiek eközben egyébként átugrottak a PlayIT-re is, hogy a videojátékos filmek sikerességéről, vagy talán inkább sikertelenségéről beszélgessenek a GameStar szerkesztőivel közösen. A napot végül egy általános filmes kvízzel és lootszórással zártuk, úgyhogy alaposan kifáradva, de jóízű vigyorral hagytuk el a rendezvény helyszínét és indultunk haza pihenni, hiszen…
Vasárnap
…másnap további programok és feladatok vártak minket. Amíg Rhys-Davies - hasonlóan az előző naphoz - ismét lopta a showt, addig mi a PlayIT színpadán beszélgettünk egyet a képregényfilmekről, ismét a gamestarosokkal karöltve. Persze a Comic Con Nagyszínpadán is zajlott az élet.
Piszkosul sajnáltam, hogy a Zsivány Egyes végén Darth Vader kosztümben felbukkanó Spencer Lee Wildinggal csak harminc percnyi idő jutott beszélgetni, ugyanis egy elképesztően lelkes, beszédes figura, aki mesélt a diszlexiájával való küzdelméről, valamint a vagy fél napokat igénybe vevő smink- és maszkpróbáiról egy-egy szerepéhez, mióta vérfarkasként lehetőséget kapott a Harry Potter és az azkabani fogolyban. Remek és szimpatikus fazon, még annak ellenére is, hogy lenyúlta Peter Quill walkmanjét az első az A galaxis őrzői filmben. Itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy megköszönjem az összes angol nyelvű interjún a tolmácsolást biztosító Kosik Attilának az elképesztő, megállás nélküli munkáját. A hétvége MVP-je kétségtelenül ő volt.
A nap végéig meghallgattuk Kiss Imi beszélgetését David Lloyddal, a V, mint vérbosszú rajzolójával (aki főszerkesztőnknek, Szadának is rajzolt egy V-t), Tóth Tamás Boldizsár is megosztott pár érdekes anekdotát a Harry Potter fordítása kapcsán, valamint "akasztják a hóhért" címszó alatt Réz András is megizzasztott minket a szerkesztőtársaimmal a saját filmes kvízén.
Ha már akasztják a hóhért: a napot egy saját kerekasztal-beszélgetésünkkel zártuk, ami a filmkritikusok megítélése címre hallgatott és hogy ne csak a puliwoodos szerkesztőkkel "siránkozzunk" a színpadon, kiegészültünk a Vox főszerkesztő-helyettesével, Tóth Csabával is, akinek ezúton is köszönjük a részvételt és az értékes meglátásait, ez az összetett téma igényelte is őket.
A napot ismét saját kvízünkkel és lootszórással zártuk, vasárnap estére pedig már mindenki zombi módjára kullogott a csapatból haza, főleg, hogy akadtak, akik vidékről, és olyanok is, akik Szlovákiából ideutazva vették a fáradtságot, hogy a munkájukkal segítsék az első Budapesti Comic Con lebonyolítását.
A rendezvény persze közel sem lehetett volna ilyen sikeres a számtalan cosplayer, lelkes kis- és felnőtt bőrbe bújt nagy gyerek nélkül, akik végig biztosították a jó hangulatot. Mindkét nap nyüzsgött a Hungexpo, annyi panel és stand vett minket körül, hogy abban a pár órányi szünetünkben azt se tudtuk, hová kapjuk a fejünket. Bátran állíthatjuk, hogy egy remek nyitórendezvénnyel indított a Budapest Comic Con, ezúton is köszönjük a szervezők bizalmát, hogy itt lehettünk és ennyi különböző programmal jelenhettünk meg a Puliwood csapatával.