A PC World stábja a fejét fogta, miközben olvasta és fordította azt a Harry Potter történetet, amelyet egy mesterséges intelligenciával írattak meg a Botnik Studios munkatársai. A szakemberek egy direkt az írásra kifejlesztett MI-nek odaadták az eddig megjelent Harry Potter regényt, majd azt a feladatot adták neki, hogy írjon egy fejezetet az elolvasott szövegek, a saját elképzelései és egy automatikus szövegkiegészítő algoritmus segítségével. A végeredményen pedig annyira fergeteges lett, hogy a térdünket csapkodtuk a nevetéstől.
A PC World által lefordított szöveget az alábbiakban olvashatjátok, a cikk végén pedig megtaláljátok az eredeti angol változatot is. Felkészültetek? Íme:
13. fejezet: a csinos fickó
A kastély környéke mágikusan felerősödött széltől vicsorgott. Az ég odakint egy óriási, fekete plafonnak tűnt, telis-tele vérrel. Az egyetlen hang, ami Hagrid kunyhójából kihallatszott, a saját bútorainak megvető sikoltozása volt.
Varázslat: ez olyasmi volt, ami Harry Potter szerint igen jó dolog.Az eső bőrszerű lapjai csapkodták Harry szellemét, ahogy átvágott a földeken a kastély felé. Ott állt Ron és dühösen dzsiggelt. Ahogy meglátta Harryt, azonnal nekiállt megenni Hermione családját.
Ron Ron-inge legalább annyira rossz volt, mint Ron maga.
- Ha nem tudtok rendesen összeragadni, agresszívvé válok - vallotta be az ésszerű Hermione.
- Mi van a Ron-mágiával? - ajánlotta fel Ron. Harry számára Ron egy hangos, lassú és puha madár volt. Harry nem szeretett madarakra gondolni.
- A Halálfalók a kastély tetején vannak - bégette Ron remegve. Ron már-már pókká változott. Már csak ilyen volt. Nem volt persze büszke erre, de nagyon nehéznek érezte, hogy ne legyenek pókok az egész testén, miután ezt az egészet tisztázta.
- Nézd - mondta Hermione - Nyilvánvalóan egy csomó Halálfaló van a kastélyban. Hallgassuk ki a gyűléseiket!
A három teljesen barát lehuppant az ajtón kívüli leszállópályára, a kastély tetejére. Majdnem gyalog mentek, de a boszorkányok nem szoktak mászni. Ron ránézett az ajtó gombjára, majd perszelő fájdalommal Hermionéra pillantott.
- Azt hiszem, zárva van - jegyezte meg.
- Zárva - mondta Lépcső úr, a kopott köpenyes szellem. Ránéztek az ajtóra, sikítva attól, mennyire zárva van, és azt kérték, cserélődjön ki egy kis gömbre.
- A jelszó a "MARHAHÚS NŐK" volt - sírta el Hermione.Harry, Ron és Hermione csendesen beálltak egy környi Halálfaló mögé, akik elég durván néztek ki.
- Szerintem rendben van, ha tetszem neked - mondta az egyik Halálfaló.
- Nagyon szépen köszönöm - válaszolt a másik. Az első Halálfaló magabiztosan előrehajolt, hogy elhelyezzen egy csókot társa arcán.
- Ó, nagyon ügyes! - mondta a másik, ahogy barátja újra visszalépett. Az összes többi Halálfaló udvariasan tapsolt. Aztán mindannyian rászántak pár percet arra, hogy átnézzék a tervüket, amivel megszabadulhatnak Harry varázslatától.Harry tisztán érezte, hogy Voldemort pont mellette állt. Nagy túlreagálást érzett. Harry leszakította a szemeit a fejéről és bedobta őket az erdőbe. Voldemort felvonta a szemöldökét Harry felé, aki momentán semmit sem látott.
- Voldemort, te egy nagyon rossz és gonosz varázsló vagy - mondta Harry barbár módon. Hermione bátorítóan bólintott. A magas Halálfaló egy pólót viselt, amin az állt: "Hermione elfelejtette, hogy kell táncolni", így hát Hermione a sárba fúrta a fejét.
Ron egy varázspálcát dobott Voldemort felé, és mindenki tapsolt. Ron mosolygott. Ron lassan a pálca felé nyúlt.
- Ron a csinos fickó! - motyogta Harry, miközben csípős szószba mártotta Hermionét. Mostanra a Halálfalók halottak voltak, és Harry minden eddiginél jobban éhezett.
***
A Nagytermet hihetetlenül sóhajtozó csillárok töltötték meg, valamint egy óriási könyvtáros, aki a mosdókagylókat kőművességről szóló könyvekkel díszítette fel. Egerek hegyei robbantak szét. Néhány hosszú tök ráesett McGalagonyra. Dumbledore haja Hermione mellé szaladt, ahogy Dumbledore megérkezett az iskolába.
A Hugrabug disznaja úgy pulzált, mint egy hatalmas kecskebéka. Dumbledore rámosolygott és a kezét a fejére tette, majd így szólt: - Mostantól te vagy Hagrid.
- Egyedül mi számítunk. Soha nem fog megszabadulni tőlünk - mondta kórusban Harry, Hermione és Ron.
A kastély padlója úgy nézett ki, mint egy hatalmas halom mágia. Dursley-ék sosem voltak a kastélyban és nem is terveztek odamenni a "Harry Potter és a Portré Valamiről, Ami Úgy Nézett Ki, Mint Egy Halom Hamu"-ban. Harry körülnézett, majd a nyár többi részére leesett a csigalépcsőn.
- Harry Potter vagyok - kezdett kiabálni Harry - A sötét praktikák jobb, ha félnek, úgy ám!
Ez volt tehát az a fejezet, amelyet egy mesterséges intelligencia írt meg. Az olvasottak alapján egy dolgot nyugodtan kijelenthetünk: bármennyire ígérkezik is hasznosnak a technológia a jövőre nézve, az írók és költők munkáját biztosan nem fogja elvenni még jó ideig. Mindenesetre remekül szórakoztunk rajta. És ti?