Bár anno David Attenborough-t főnöke, Mary Adams nem szívesen engedte kamera elé, mivel túlságosan nagynak találta a fogait, hamar kisült, hogy ez az apróság eltörpül a férfi pozitív kvalitásai mellett. A tankönyvszerkesztésből kiábrándulva a televíziós műsorgyártásra átnyergelő tudós ugyanis alaposságának, izgalmas előadásmódjának, humorának és karizmájának köszönhetően az átlagpolgár számára is közérthetően tudott beszélni az élővilág ezernyi titkáról.
Hírneve növekedésével pedig a klímaváltozáshoz, a biodiverzitás csökkenéséhez és még megannyi, sokáig tabuként vagy egyenesen kitalációként kezelt témához adta az arcát. Fáradozásait siker koronázta. Bámulatosan gazdag életművének az A kék bolygóhoz, vagy az A növények magánéletéhez hasonló remekei milliókat nyűgöztek le. Ennek hála generációkban tudatosult, hogy nem vagyunk egyedül a mesés planétán, és kellő óvatosság híján ténykedésünkkel végső soron saját pusztulásunkat előidéző, helyrehozhatatlan károkat okozhatunk. Ugyanakkor sosem riogatott, és mindig komoly hangsúlyt helyezett arra, hogy a megoldásra is épp úgy felhívja a figyelmet, mint a problémára.
Mindezek tükrében nem az a meglepő, hogy életműve elismeréseképpen a kilencvenöt esztendős specialista is megkapta az ENSZ-től a Föld bajnokainak járó, 2005-ben alapított kitüntetést. Hanem az, hogy még csupán most tüntették ki a korábban Al Gore-nak, Mihail Gorbacsovnak és az Impossible Foods-nak is megítélt elismerést. Miként azt Inger Anderson, a szervezet környezetvédelmi programjáért felelős vezérigazgatója is kiemelte, a szakértő hatása felbecsülhetetlen. Mert munkásságának hála milliók szerettek bele a bolygóba, és bizonyulnak hajlandónak arra, hogy üres fecsegés helyett tettekkel segítsék elő a fenntarthatóság nemes ügyét.
Attenborough a tőle megszokott optimizmussal reagált. Elmondása szerint ötven éve a bálnák a kihalás szélén álltak. Ám felfogtuk, hogy egy ponton túl nincs visszaút, cselekedtünk, és ennek hála mára több gigászi emlős úszkál a tengerekben, mint amennyit az emberiség valaha is látott. Szerinte az efféle sikerpéldákból kell erőt meríteni a további küzdelemhez, és nem szabad csüggedni.
Nektek melyik a kedvenc, Attenborough jegyezte dokumentumfilmetek?