A Golden Globe és Bafta-díjjal kitüntetett Sir John Hurtnél 2015-ben diagnosztizáltak először hasnyálmirigyrákot, melyet még idejében észleltek, és korábbi nyilatkozata szerint nagyon jól reagált az első kezelésekre, a munkáját is folytatni tudta. De mint kiderült, a kezelés sajnos csak hosszabbításra volt elég. Sir John Hurt tegnap, 77 évesen adta fel a harcot a rák ellen.
Akik kényelmesen eltájékozódnak az angolszász nyelvterületek filmjei és színészei között, biztos észrevették már, hogy hány művész vallja kedvenc színészének, példaképének Gary Oldmant. De még a kedvencnek is van kedvence. Ő volt John Hurt, a legenda, aki több, mint 5 évtizedes pályafutása során generációk kedvencévé vált. Ez alól még jómagam, a cikk írója sem kivétel.
Egy kis istenhátamögötti angol faluban, Chesterfieldben született 1940-ben egy anglikán lelkész és egy valaha színésznő, később mérnök édesanya gyermekeként. Korán elkezdett a művészetek felé fordulni, mígnem felvették a híres RADA-ra, ahol 1962-ben végzett. Pályájának korai szakaszában olyan híres filmekben szerepelt, mint Az ember az örökkévalóságnak, vagy a Rillington Place 10, de hazájában sokan először az Én, Claudius Caligulájaként ismerték meg nevét. A nemzetközi sikerre egy évtizedet kellett várni, amikor a török börtön mélyén raboskodó, enyhén hippi és kissé bolond Maxet alakította az Éjféli expresszben, amiért megkapta első Oscar-jelölését, de nem az utolsót. Második Oscar-jelölését David Lynchnek köszönhette, a legendás John Merrick, ismertebb nevén az Elefántember megformálásáért 1980-ban. Egyik díjat sem kapta meg végül.
Időközben kibújt belőle egy alien.
1984-ben érkezett el talán a legkiemelkedőbb szerepéhez, ami történetesen az 1984 Winston Smith-e volt. Szikár külseje, a dohányzástól petyhüdt bőre szinte erre a szerepre predesztinálta. Sokak szerint élete egyik legfontosabb szerepe volt.
A további évtizedekben számtalan kisebb-nagyobb szerepek övezték karrierjét beugrástól főszerepekig, Shakespeare-adaptációktól kezdve a hollywoodi szuperprodukciókon át mindenben. Nemcsak testét, de hangját is előszeretettel használták fel különböző narrációs munkáknál, animációs filmeknél. Legemlékezetesebb talán a Merlin kalandjainak sárkánya.
Ő is az a színész volt, aki inkább karakterszínészként maradt meg a fiatalabb generációkban, akik egy-egy szerepéről azonosítják. Csakhogy néhányat említsünk: a Harry Potter-széria Ollivandere, a Doctor Who Háborús Doktora, a V mint Vérbosszú zsarnoka (amit direkt azért osztottak rá, mert egyfajta reciproka volt az 1984-es szerepének), a Pokolfajzat "apja", vagy esetleg a Suszter, Szabó, Baka, Kém Controlja, ahol Gary Oldman nagy örömére végre először együtt dolgozhattak. 2015-ben II. Erzsébet lovaggá ütötte.
Talán kissé morbid tény ez most, de meg kell említeni, hogy a hiedelmekkel ellentétben nem Sean Bean, hanem ő tartotta a vásznon legtöbbször meghalás világrekordját.
Nagyon gazdag életművel a háta mögött elmondhatja Sir John Hurt magáról, hogy a Nagy-Britannia legjobbjainak csarnokában fog helyet foglalni a túlvilágon. Emlékét örökké megőrizzük.