Köbli Norbert interjú: beszélgettünk a Félvilág forgatókönyvírójával

Köbli Norbert az a forgatókönyvíró, akinek a pályáját érdemes követni – ha röviden szeretném beharangozni őt. Ha kicsit bővebben, akkor azt kell mondjam, hogy Köbli Norbert nem csupán a hazai placcon bizonyul kiemelkedő tehetségnek, de külföldi viszonylatban is megállják a helyüket az általa írt forgatókönyvek. Hazánkban inkább a rendezők szereznek maguknak nevet, semmint a forgatókönyvírók, az ő neve azonban így is megragadt, stílusa egyre markánsabb formát öltött az évek során, kézjegye egyre felismerhetőbb, személye pedig egyre erősebben a minőségre való garanciával egyenlő. Legújabb, Félvilág című filmje kapcsán beszélgettünk vele, melynek során többek között mesélt pályafutásának kezdeti bukkanóiról, a kudarcokról és sikerekről, terveiről, kötelező kompromisszumokról és arról, hogy mennyire boldog, hogy azt csinálhatja, amit szeret, és amihez ért. Milyen felkészülési procedúrák előzik meg egy-egy forgatókönyved megírását? Van először is egy olyan időszak, amikor csak a fejemben jár a film, érlelem, gondolkozom rajta. Ezt követően kezdődik ténylegesen egy anyaggyűjtési folyamat, melynek keretén belül, ha van még élő személy a témát érintően, akkor vele beszélek, vagy könyvet olvasok, illetve ha akad napló, azt tanulmányozom. Olyan folyamat ez, aminek azonban egy idő után megálljt kell parancsolni, mert az ilyen anyaggyűjtés egy magamfajta könyvmoly számára rettenetesen csábító tud lenni és nehéz abbahagyni. A történelmi kontextus folyamatos megjelenése is éppen ide vezethető vissza: nagyon szeretek olvasni és számomra ez a gyűjtési procedúra minden esetben úgy kezdődik, hogy a Múzeum-körúton található antikvársoron végigmegyek és böngészem a könyveket. Hónapokig is eltarthat ez, én pedig nagyon élvezem. Hogy bukkantál rá Mágnás Elza történetére? Még 2012 karácsonyán, az ünnepek alatt akadt kezembe egy cikk vele kapcsolatban, majd annyira elkezdett érdekelni a téma, hogy elolvastam Krúdy írásait is őt illetően. Ez után úgy tíz hónapig felé se néztem, nem foglalkoztam vele, de bizonyos időközönként újra és újra eszembe ötlött a dolog – márpedig amelyik történet ilyen formán nem hagy nyugodni és többször megtalál engem, előbb-utóbb meg szeretné írni magát. A gyújtópont a forgatókönyv megírásához az a gondolat volt, hogy mennyire szoros lehet a viszony azzal az emberrel – még ha az egy házvezetőnő is - , akivel együtt élünk. És vajon mi kell ahhoz, hogy ez a házvezetőnő meggyilkoljon téged? Egy dosztojevszkij-i Bűn és bűnhődés történetet láttam az egészben és óriási írói kihívásnak éreztem azt, hogy ezt a pszichológiai folyamatot hitelesen megjelenítsem. Amikor írtad a forgatókönyvet, már tudtad, hogy ki lesz a rendező? Míg Szász Attiláék (a rendező, szerk.) A berni követ vágási folyamataival voltak elfoglalva, addig én a szomszéd szobában írtam a Félvilágot – akkor azonban még nem volt egyértelmű, hogy ő rendezi, hiszen abban sem voltam biztos, hogy ez az ő világa. Végül, amikor megmutattam neki a könyvet, elnyerte a tetszését és megbeszéltük, hogy nekiugrunk a projektnek. Gyakorlatilag még ki se jött A berni követ, de mi már eldöntöttük, hogy megcsináljuk és ez lesz a következő filmünk. [caption id="attachment_76615" align="aligncenter" width="1024"]

Részlet A berni követ című filmből.[/caption] Milyen a munkaviszonyotok Szász Attilával? Attila az egyik legtehetségesebb és legkeményebben dolgozó rendező. Nagyon jól kijövünk egymással, amit nagyban segít az, hogy egy generáció vagyunk és ugyanonnan jöttünk: mindketten voltunk filmkritikusok, mindketten dolgoztunk filmforgalmazónál. Megbízok benne – én megírom a forgatókönyvet, annak befejeztével ő átveszi a stafétát és viszi tovább, filmet készít belőle. Szokott változtatni a szövegeden? Nem jellemző. Ha vannak is neki kísérletei a vágószobában – melyekre én áldásomat adom -, akkor is rá kell jönniük a vágóval arra, hogy nagyon nehéz kihagyni úgy mondatokat, dialógust, hogy az ne okozzon kárt a történet szövetén. Olyan előfordult, hogy valami gyártási okokból kifolyólag esett változtatás vagy épp vágóolló áldozatául. Ilyen például a Félvilágban Sóvárgó Gergely utolsó jelenete, ami eredetileg egy vasútállomáson játszódott volna, ő maga pedig vonat elé vetett volna magát – ez azonban költségvetés szempontjából – nem volt kivitelezhető, egyszerűen túl drága lett volna felépíteni a vasútállomást, megoldani a vonatot, illetve a sok kosztümöt a várakozó embereken. Ilyen gyártási megfontolásból történő változtatások voltak A berni követnél is: ott egy teljes harmadik történetszál a Szabad Európa rádióban játszódott volna, egy külön dráma bontakozott volna ott ki, ezzel szemben mi csupán a bemondó, Elek Feri hangját halljuk. Megírtam a jeleneteket, de leforgatni már nem tudtuk. Íróként meg kellett tanulnom olyan kompromisszumokat tenni, amelyek nem bántják a film egészét, Szász Attila pedig ebben kiváló partnernek bizonyult. Hasonló kompromisszumként tekinthetünk arra is, hogy a Félvilág televízióban került bemutatásra és nem pedig moziban? Azt, hogy a filmünk a televízióban fog debütálni, elejétől fogva tudtuk, hiszen maga a szerződés, amit aláírtunk, kikötötte ezt. Nyilván, amikor láttuk, hogy mi van a kezünk között, akkor igyekeztünk minden úton-módon elérni azt, hogy moziba kerüljön. Már csak azért is, mert a legnagyobb filmforgalmazók is szerették volna a nagy vásznon tudni a filmet, de ebből a szerződésből már nem tudtunk kijönni. Emiatt azonban nem bánkódok, mert egyrészt, van egy kis esély arra, hogy mégis lesz moziban, másrészt pedig egy mozifilmnek egy-két hónap után ugyanaz az utóélete mindig. Presztízskérdésnek tekintik a rendezők, hogy moziban kerüljön bemutatásra a film, de óriási a verseny, sok a film, idő és hely pedig kevés van a bizonyításra. Rossz érzés azonban tényleg nincs bennem, hiszen volt szerencsém közönséggel látni Montreal-ban, illetve volt egy szép nagy díszbemutatónk. [caption id="attachment_76610" align="aligncenter" width="800"]

A Félvilág stábja a film díszbemutatóján.[/caption] Külföldön lesz bemutató szélesebb körben? Volt kint Kanadában, Indiában, az USA-fesztiválokra most kezd el menni. Magyar filmnél egyébként is óriási mázli kell, hogy összejöjjön egy külföldi forgalmazás. Lutri az egész. A filmjeid cselekménye általában zárt térben játszódik, vagy legalábbis a szereplők mozgása nagyban limitált. Szándékolt, költségtudatos lépés ez részedről? Gyakorlatias szemléletből jön. Még pályám elején tapasztaltam, hogy sokkal nagyobb eséllyel valósulnak meg az alacsonyabb költségvetésű produkciók, mint a költségesebbek. Nagyon sokan óriási álmokat dédelgetnek 10-15 évig csak azért, hogy aztán a végén szembesüljenek azzal, hogy semmi nem lesz az egészből. Nekem is volt egy ilyen álmom, írtam egy nagyszabású, háromórás Puskás-filmet, ami sokszereplős lett volna és öt kontinensen is zajlott volna a cselekmény, de kb. ötévente van arra példa, hogy egy ilyen ambiciózus terv megvalósulhat. Ám amennyire pragmatikusan indult ez az egész, olyannyira vált a későbbiekben az írásom előnyére. A vizsga maga is abból a megfontolásból született, hogy egy egyszerűen gyártható, kevés helyszínes történet legyen. Jót tesz egy filmnek, ha egy nap alatt játszódik kevés helyszínen, kevés karakterrel, ugyanakkor nyilván nagyon nagy kihívás is egyben. Sokkal könnyebb olyat írni, ami minden jelenetben újabb és újabb látványosságot nyújt, új karakterek jönnek, és újabb összecsapásoknak lehetünk szemtanúi. Így le tudod kötni a nézőt. De az, hogy X helyszínen itt van három ember, már nehezebb, ugyanakkor kifizetődőbb is. Azért egyszer – ha lesz rá mód – szívesen írnék egy olyan filmet, ahol nincsen ilyen megszorítás a költségvetést illetően, például egy Csillagok háborúja-féle sci-fit. Látsz ilyenre esélyt itt Magyarországon? Nem. De nem bánkódok emiatt, mert így is azt írok, amit szeretnék, és ha más nem, regényben meg lehet valósítani az ilyen ötleteket. Kulka János több filmedben is játszott. Amikor írod a forgatókönyvet, akkor már eleve gondolsz arra, hogy erre vagy erre a szerepre jó lenne? Ez érdekes, mert ő mindig jelen volt a castingon és soha nem úgy álltunk neki, hogy ő kell nekünk. Ami azt illeti, A berni követnél Attila felvetette, hogy A vizsga után ne a Kulka legyen most, de János eljött a castingra, mint mindenki más, és bizonyítani szerette volna, hogy érti a szerepet és ő a legjobb. És tényleg ő a legjobb. Most azonban írok egy forgatókönyvet, aminek az egyik szerepében őt képzelem el – na, ilyenkor szokott az lenni, hogy végül nem jön össze. [caption id="attachment_76616" align="aligncenter" width="600"]

Kulka János A vizsga című filmben.[/caption] Gondoltál már arra, hogy rendezésre add a fejed? Nem próbálnám ki addig, amíg vannak itt Magyarországon olyan rendezők, akikben megbízok, és akiknél azt érzem, hogy jobban csinálják, mint ahogyan én csinálnám. Ugyanakkor teljesen más habitust igényel, mint az írás. Mindkettőre fel kell tenni egy életet ahhoz, hogy igazán jó legyél benne. Én az írást választottam és nem vagyok biztos abban, hogy rendezőként is ugyanúgy képes lennék helytállni. Íróként lehetek introvertált, előjöhetek, amikor akarok, ha úgy akarom, akkor mehetek társaságba, egy rendezőnek viszont mindig előtérben kell lennie és minden egyes napja kommunikációból áll. Állandó és azonnali kommunikáció, mivel rengeteg a döntéshelyzet. Lehet, hogy jól tudnám csinálni, de nincsen hozzá sok kedvem jelenleg. Szívem csücske és szenvedélyem az írás. Általában az írókat a frusztráció viszi a rendezéshez, amikor azt érzik, hogy már megint nem jó kezekbe került a könyvük és úgy érzik, nincs már senki, akire rábízhatnák a dolgot. Egykori kritikusként mennyiben volt nehéz forgatókönyvírásra átállni? Nehéz volt elérni azt, hogy elfogadjon a többi kritikus, de szerencsére nem voltam annyira neves kritikus, hogy ez még nehezebb legyen. El kellett fogadtatnom magam. Olyan ez kicsit, mint amikor egy színész kitalálja, hogy mostantól a kamera másik oldalán lesz és rendezni fog. Magammal szemben is nehéz volt, mert azok után, hogy leszóltam XY munkáját, vagy kijelentettem egy Tarantino-, vagy Woody Allen-filmre, hogy ez most nem volt az igazi, akkor hogy jövök én ahhoz, hogy filmet írjak? És ott volt az is, hogy mi lesz, ha majd az én filmemre mondják ugyanezt? Szerencsére már pályám elején megkaptam a legtöbb hideget a 9 és fél randi című filmnél, ami jó, ha egy-kettő pozitívabb kritikát kapott. De nem tántorított el: felfogtam, hogy jobbat kell csinálnom, jobbnak kell lennem. Ezzel saját magamat is megleptem, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen jól bírom a kritikát. Később, A vizsgával aztán lediplomáztam a filmvilágban, bizonyítottam, hogy helyem van a filmesek között ezzel a forgatókönyvvel. Milyennek látod a mai magyar filmeket? Sok van, amit szeretek, ilyen például a Liza, a rókatündér. Ezen felül lelkesítő is, hogy emberek, akiket ismerek, és akikkel jó viszonyt ápolok, csinálják ezeket a filmeket és képesek meglepni engem filmről filmre. Lehetnek akármilyen jók a hollywoodi vagy európai filmek, annál inspirálóbb nincsen, amikor egy magyar rendező, egy magyar író csinál egy jó filmet. Ilyenkor nincs nyávogás és nincs hiszti, hogy szar a rendszer: látod, hogy megcsinálta valaki és látod, hogy van esély arra, hogy te is meg tudod csinálni. Mit lehet tudni a következő projektedről? Jelenleg Apró mesék címre hallgat a projekt, a Filmalap égisze alatt készül ugyanazzal a kreatív csapattal, mint a Félvilág, szóval Szász Attila lesz a rendező, illetve Nagy Andris is visszatér operatőrként. Színészek egyelőre nincsenek. Egy 1945-ben játszódó thriller lesz és mozifilmnek készül.