A Neverland elhagyása című négyórás dokumentumfilmről vélhetően mindannyian hallottatok már, amennyiben mégsem, úgy összefoglalnám mindazt, amit érdemes róla tudni: a film Michael Jackson-ról szól, a sztárról, az ikonról, de legfőképpen arról, ami az ikon mögött van. Konkrétan: arról a Michael Jackson-ról, aki kiskorúakat zaklatott.
A vádakról már tudni lehetett ugyan a kilencvenes években, de a sztár hírnevét kevéssé tudták kikezdeni a sokak által mocskolódónak vélt híresztelések, tíz évvel ezelőtti halála után is inkább az énekes legendát búcsúztatták, semmint azt az embert, aki gyerekeket hívott meg privát üdülőhelyére. Dan Reed dokumentumfilmrendező (a The Phaedophile Hunter című doksit ő hozta többek között tető alá) a Neverland elhagyása című alkotásában két férfit interjúvoltat meg, akik ott voltak Jackson Neverland elnevezésű birtokán és akik a velük készült interjú során először vallanak nyíltan arról, hogy mi is történt velük ott, azon a helyen.
Az akkor tízéves James Safechuck, valamint az akkoriban hetedik életévét betöltő Wade Robson sokáig nem voltak képesek megbirkózni a történtekkel, de az, hogy ők maguk is szülők lettek, adott némi löketet ahhoz, hogy átértékeljék a dolgokat és kiálljanak a nyilvánosság elé. Reed a következőket nyilatkozta a sokak szemében bicskanyitogató, mítoszrombolással felérő projektjéről:
Ha bármi újat tanultunk a közelmúltban, az éppen az, hogy a szexuális zaklatás összetett kérdés, és oda kell figyelnünk az áldozatok mondandójára. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy ez a két férfi megossza a saját történetét, amelyek hitelessége nem kétséges számomra. Úgy vélem, bárki, aki megnézi a filmet, érteni és érezni fogja, hogy micsoda érzelmi teher nehezedett rájuk és családjukra, és átélhetővé válik az is, mekkora erő kell ahhoz, hogy valaki szembenézzen ilyen régóta őrzött titkokkal.
A film egyébként máris hatással bírt, három nagyobb kanadai rádióadónál konkrétan megszűntek Michael Jackson-dalokat sugározni (miután több panaszkodó komment érkezett, amiért még mindig gyakran megszólal náluk az énekes egy-egy nótája) és ezt a húzást nehéz bírálni. Akárhogy is nézzük, művészt és embert egy bizonyos pontig szét lehet választani, de van az a határ, ahol már a kettő összemosódik és képtelenség függetleníteni egyiket a másiktól. Jackson esete pedig azt bizonyítja, hogy előbb vagy utóbb, éltében vagy halálában, de az a bizonyos lepel lehull. Mert, lássuk be, a sztárok sem teljesen érinthetetlenek.
A filmet mától tekinthetitek meg az HBO GO oldalán.