Egynéhány éve már ott van a levegőben a gondolata annak, hogy John Carpenter klasszikusa, az 1981-es Menekülés New Yorkból is áldozatává válhat Hollywood azon mániájának, hogy minden jót és minden szépet újra akar készíteni/definiálni és a modern elvárásokhoz igazítani. Volt egy időszak, amikor az ötlet elhalt és úgy nézett ki, nem lesz belőle semmi. Volt egy időszak, amikor Gerard Butler is szóba került a főhős szerepére. Tíz éve még úgy volt, hogy az akkor a negyedik Die Hard-etapot dirigáló Len Wiseman ülhet a rendezői székbe. Na, ettől most távol kerültünk. Hál' Isten.
A rendezői feladatokat ugyanis nem más, mint a közelmúltban finoman szólva is takaréklángon tevékenykedő, újkori, önironikus, de végeredményüket nézve igencsak félkész trash-filmek rendezésével (Machete, Machete gyilkol) önmagát és hűséges rajongóit elszórakoztató Robert Rodriguez fogja ellátni. Legutóbbi, Sin City: Ölni tudnál érte című képregénymozija ugyan nem váltotta be teljes mértékben a hozzá fűzött reményeket, mégsem mondhatjuk azt, hogy teljesen rossz választás lenne. Rodriguez híresen nagy kedvelője John Carpenter munkásságának - olyannyira, hogy 2007-es Terrorbolygó című filmjének zeneszerzői feladataira eredetileg magát a Mestert kérte fel, majd miután visszautasította az ajánlatot, azért hangzásában így is több ponton megidézte zenéi hangulatiságát (egy jelenethez pedig konkrétan kölcsönzött egy tételt a Menekülés New Yorkból soundtrackjéről). Egyetlen probléma mostanában Rodriguez filmjeivel, hogy bár igen alacsony költségvetésből tudja összehozni filmjeit, akcióira sem lehet panasz - nincsenek túltelítve CGI-effektekkel, forgatókönyvei azonban hiába vannak teletömve ötletekkel és izgalmasnak ígérkező karakterekkel, egyiket sem képes igazán kifejteni és végigvinni.
Ennek ellenére bizakodunk, mert a srácnak van tehetsége, amit bizonyított már debütáló filmjével, az El Mariachi-val, majd annak amerikai remake-jével/folytatásával, a Desperadóval, és csak kicsit kéne összekapnia magát. Más részről viszont annyi projektet köthettünk az utóbbi jónéhány évben Rodriguez-hez, és annyit hagyott aztán faképnél, hogy inkább azt mondjuk, várjuk ki a végét mindennek. Az meg továbbra is kérdéses, hogy ki fogja megformálni Snake Plissken-t magát - bár talán annak örülnénk a legjobban, ha maga Kurt Russell venné fel újra a bőrdzsekit és a tőle megszokott lezser unalommal vetné bele magát az események sűrűjébe.