A Toldi ugyan legnagyobb sajnálatunkra nem jött neki össze, mégsem szomorkodik és tétlenkedik az egyik legegyedibb és legmarkánsabb hanggal rendelkező magyar filmrendező: Pálfi György a napokban elkezdte forgatni legújabb filmjét, amelynek alapanyagául a híres sci-fi író, Stanislaw Lem egyik regénye szolgált.
Az Úr hangja című regényből készülő film a magyarországi helyszínek mellett Kanadában, Las Vegas-ban, New York-ban és Ottawában is forog majd, a háttérmunkálatokat pedig csupa olyan személy fogja végezni, akikkel Pálfi maga már több ízben is forgatott együtt. Így a stáblistán találkozhatunk majd Pohárnok Gergely (operatőr), Ruttkay Zsófia (forgatókönyvíró), Lemhényi Réka (vágó), illetve Pusztai Ferenc (producer) nevével is, de mellettük még Zányi Tamás is erősbíti a társaságot hangmérnöki jelenlétével (Tamás a Saul fia hangsávjában is közreműködött).
A film költségvetésébe a Filmalap is beszállt laza 600 millióval, de a Pusztai Ferenc által vezetett KMH Film és a Quite Revolution Pictures is megtámogatja, az ő koprodukciójukban készülhet el az Úr hangja. És hogy mégis miről is van szó? Miről fog szólni Pálfi filmje? Nézzük csak meg, mit is ír a hivatalos szinopszis:
A film főhőse a harmincas éveinek végén járó Péter, egy titokzatos balestekről szóló dokumentumfilmben felismerni véli a hetvenes években disszidált, azóta nem látott apját. Megpróbálja felkeresni őt Amerikában, majd kalandos nyomozás után végre rátalál az immár új családot alapított édesapára. A találkozás számtalan élményt, fordulatot és tanulságot hoz a fiatalember és apja életébe, és ennek a találkozásnak köszönhető az is, hogy a világ értesül arról: az univerzum megszólalt, nem vagyunk egyedül a világmindenségben.
Nyugodtan beláthatjuk tehát, hogy ambíciónak - hasonlóan a rendező ezt megelőző ténykedéseihez - nem lesz híján ez a projekt sem, a megvalósítás pedig vélhetően magas színvonalú lesz. A film egyébként nem lesz a regény makacsul hűséges tolmácsolása, hiszen modern környezetbe ülteti a direktor a cselekményt, de nem hinném, hogy félnünk kéne attól, hogy a történetet túlontúl a mainstream közönség igényei szerint formázza. Mert Pálfi filmjei legyenek mégoly szórakoztatóak is a maguk módján (szálljon velem vitába bárki, de a Szabadesés nyomokban igenis egy szórakoztató filmet tartalmaz), súlyosságukból egy fikarcnyit sem veszítenek és ez vélhetően most sem lesz másként. Abban pedig szintúgy biztosak lehetünk, hogy egy megalkuvások, kompromisszumok nélküli mozi van születőben, amiről sokat fogunk beszélni. Mert a rendező úr már csak így játszik.