Úgy fest igazam volt, amikor nem is olyan régen írtam a Zsivány Egyes zeneszerző cseréje kapcsán és Michael Giacchino lett a Disney égisze alá tartozó franchise-ok vezető zeneszerzője. A Pixarnál már évek óta kiemelt név (A hihetetlen család, L'ecsó, Fel!, Agymanók, Verdák 2.), a Disney-nél sem hat már teljesen ismeretlennek (Zootropolis), a Star Wars spin-off zenei felvételei is most vették kezdetüket, és Bryan Tyler kiebrudalása után egyértelműen az Oscar-díjas komponista vette át a Marvelnél is a karmesteri pálcát, ami egyértelműen egy minőségi váltás, Pókember kalandjai alatt pedig egyértelműen nem szólhatnak akárkinek a dallamai.
Giacchino egyébiránt egy twitter bejegyzésben tette közzé a hírt, miszerint
A pletykák igazak...
A szerző kétségtelenül az egyik - ha nem a legjobb - választás jelenleg a szakmában, aki sokak szerint a Doctor Strange-hez a Marvel Filmes Univerzumának eddigi legemlékezetesebb zenéjét szállította. (Személy szerint utóbbival kicsit vitába szállnék, de ezt majd egy már régóta esedékes filmzene összegző cikkben fogom kitaglalni.) Mindenesetre Pókember zenei aláfestéseit eddig sem nyeretlen kétévesek látták el, hanem a szakma legjobbjai: a sort nyitotta a képregényadaptációkban veteránnak számító Danny Elfman a Pókember 1-2-vel, majd a harmadik esetében a horrorzenék mestere, Christopher Young vette át a stafétát. Pontosabban Young felelt már a második rész bizonyos szerzeményeiért is, miután Elfman nem akarta azokat újrakomponálni (pl. a magasvasúti jelenetnél), azonban a harmadik epizód zenéje körül nem kis bonyodalmak voltak, mivel a stúdió többet akart Elfman eredeti motívumaiból visszahallani, amire John Debney-t és csapatát kérték fel, és ezért lehet, hogy a zene hivatalosan mind a mai napig nincs kiadva.
The rumors are true... pic.twitter.com/yG4RXUSVvC
— Michael Giacchino (@m_giacchino) 2016. november 6.
A csodálatos Pókember szériánál már lényegesen egyszerűbb volt a helyzet. A rendező Marc Webb sokak meglepetésére a legendás James Hornert kérte fel az első részhez, aki akkoriban már eléggé távolságtartó volt a blockbusterekkel, valamint rendre megkapta az önismétlés vádját. Score-ja ugyan szintén nem volt önismétlésektől mentes (az Aliens, az Avatar vagy a Titanic megoldásai néha-néha befigyeltek) és közönségkedvenc sem volt, de a legérzékenyebb pók-muzsikának tartják. A tavaly tragikus körülmények között elhunyt zeneszerző távolmaradása a második résztől igen prózai volt: kijelentette, hogy a film forgatókönyve "egy kalap szar", és hogy nem kér belőle, így a helyére Hans Zimmer és csapata (Steve Mazzaro, Junkie XL) került, akik egy részeiben felettébb szórakoztató (ohh, az az Elektro-téma!), de kerek egésszé még sem álló, dubstepen alapuló muzsikát hoztak össze.
Kétségtelen, hogy Giacchino szerződtetése egy klasszikus hangszerelésű, nagyzenekari megközelítésű filmzenét ígér, ami - annak ellenére, hogy vele a Marvel megint nem vállalt semmilyen rizikót - kifejezetten örvendetes. Már csak azért is, mert az első fázisban John Debney (Vasember 2), Patrick Doyle (Thor) és Alan Silvestri (Amerika Kapitány, Bosszúállók) szerződtetésével ezt az utat követték, de Brian Tyler és Henry Jackman a második fázisban igencsak elkanyarodott ettől az irányzattól, így valóban örömteli, hogy még mindig csendülnek fel a filmek alatt klasszikus hangszerelésű művek.